Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - Hollós László: Korszerű csomópont Angyalföld szívében

adottságai miatt újszerű aluljárót kellett tervezni, hiszen az alagút keleti irányban gátolta volna a talajvíz áramlását. Az új aluljáró kialakítása az eddiginél olcsóbb volt. A csomópont másik oldalán inkább csak a szellőzőkürtők elrendezése változott meg. — Milyennek látja a csomópontot? — Talán ez a legerősebb láncszeme a Hungáriakörgyűrű közlekedésének. A szintbeli, jelzőlámpás csomópontok közül az egyik legideálisabb. Eleinte idegenkedtem a felüljárótól, de nem nagyon lehetne ennél kecsesebbet, városképbe illőbbet építeni előregyártott szerkezetből. A nagy tér miatt arra is volt lehetőségünk, hogy elhúzódjunk a lakóépületektől. Részben a burkolat minőségének, részben a geometriai elhelyezésnek köszönhetően csökkent a zajszint. A világon mindenütt ilyen könnyen áttekinthető csomópontok kialakítására törekednek. Ennél csak az a zavaró, hogy bizonyos helyeken szellőzőkürtők éktelenkednek. Újdonságnak számít, hogy az l-es gyorsvillamos megállóinak a csomópont mindkét oldalán, ún. közepén peronja van. Kissé furcsának tűnnek ezek az „oldalfekvésű középperonok", de az l-es villamos és a metró között akkora a gyalogosforgalom, hogy nem lehetne egyetlen lépcsővel elvezetni. Ennek ellenére mégiscsak típus csomópont ez. Tankönyvbe illő ábra. Persze, az 1976-os tervezés óta hosszú idő telt el, s az ember utólag hajlamos mindent egyszerűbbnek látni. A „városszépítő" metró A VI. ötéves tervben négy nagy közlekedési beruházás valósult meg Budapest északi területein. Ebből háromnak (az észak-déli metró III A szakaszának kiépítése, az Árpád-híd és a Flórián tér rekonstrukciója, valamint a Róbert Károly körút átépítése) a Metró Közlekedés-fejlesztési és Beruházási Vállalat volt a kivitelézője. Pecze Zoltán metróépítési főmérnök elmondta, hogy a csomópont négyszintes. A felső szint a Róbert Károly körút Árpád-híd irányt átívelő, 650 méter hosszú közúti felüljáró. A második szint maga a felszín, alatta található a metróállomás és a két oldalán elhelyezkedő gyalogos-aluljáró. A legalsó, negyedik szinten vannak a metróállomás üzemi terei és a két aluljárót összekötő szifon. — Milyen problémák merültek föl metróépítés közben? — A térség közműhálózata nagyon elavult volt. Ahhoz, hogy a metró műtárgyait meg lehessen építeni, szabaddá kellett tenni a területet a közművektől. Ezért a Váci úton „elhúztuk" a közműveket a járda felé, a csomópontban pedig megkerülő vezetékeket építettünk. A közművek nagy része, főként a csatornák olyan állapotban voltak, hogy a szennyvíz gyakran elöntötte a munkagödröt. A keleti aluljáró buszvégállomáshoz vezető lépcsőjének környékén még ma is ismeretlen eredetű, kellemetlen szagot érezni. (A műszeres mérések azt bizonyították, hogy éghető gáz és ebből adódó veszélyhelyzet nincs.) Előfordult, hogy elvágtunk egy-egy közművezetéket, mert az nem a tervben föltüntetett helyen volt. — Miért volt szükség erre a csomópontra? — A káposztásmegyeri lakótelep kiépítése szükségessé teszi a metró észak felé történő meghosszabbítását. Ez is indokolta a csomópont korszerűsítését, hiszen a metró építésével egyidejűleg korszerűsíteni lehet a felszíni úthálózatot és tömegközlekedést. A csomópont majd akkor tölti be teljesen a szerepét, amikor a metróépítés elhagyja a Váci utat. Tehát amikor a Váci út mindenféle korlátozás nélkül használható lesz. Itt is érvényesül majd az az elv, hogy nem lesz a metróval párhuzamos felszíni tömegközlekedés. Az előzetes számítások szerint a jelenlegi metrószakasz körülbelül 120 ezer embert szállít naponta az Árpád-hídi csomópontban. — Hogyan viselték el a környék lakói a hosszan tartó építkezéssel járó kellemetlenségeket? — Talán a metró gyorsaságát, fontosságát, városszépítő, városrendező szerepét tapasztalva, nagy megértéssel. Pedig a por, piszok, a nagy zaj, a közműellátás időszakos hiányai alaposan próbára tehették idegeiket. A lehetőségek szerint mindent elkövettünk, hogy enyhítsünk nehéz helyzetükön. Komoly költségek árán terelő útvonalat építettünk, autóbuszokat vásároltunk a BKV-nak, s megpróbáltuk a munkaterületeket városképbe illő kerítéssel körülzárni. A Teve utcánál lakók panaszkodtak, hogy a kiszélesített Róbert Károly körút miatt erősebb a zaj, és kérték: telepítsünk fasort az út két oldalára. Sajnos, kérésüknek nem tudtunk eleget tenni, mert ez a terület annyira tele van zsúfolva közművekkel, hogy egyszerűen nem lehetett hová fát ültetni. Minden nagyforgalmú csomópontban elkerülhetetlen a lépcsők használata. Éppen ezért azoknak, akik Észak-Pest felől érkeznek, és metróval szeretnének továbbutazni, az alsó átjárószifonban fölfelé vezető mozgólépcsőt építettünk. — Ez a csomópont már nem változik lényegesen. Az idén befejezzük a még hátralévő kertészeti rendezést, és lebontjuk az Árboc utca-Váci út-Árpád-híd által határolt területen lévő felvonulási épületek maradványait. Ide települ majd a Bulcsú utcából a Volán autóbusz-pályaudvara. Gyökeresebb változások csak a metró következő szakaszának üzembe helyezése után várhatók a térségben. Felújítások, lépcsők, panaszok Az észak-budapesti közlekedési beruházások koordinációs tárgyalásain a XIII. kerületi Tanácsot Asztalos József útügyi főelőadó képviselte. — Mi a véleménye mint közlekedési szakembernek a csomópontról? — Világszínvonalú a csomópont. Nagy átbocsátó képessége miatt kissé autópálya jellegű, s ennek hátrányai is vannak. Míg az átmenő forgalom szempontjából kiváló ez a nagyvonalú létesítmény, addig az itt élő lakosságot korlátozza megszokott mozgásában. Észak-déli irányban a Róbert Károly körút szinte kettévágja a kerületet. Bizonyos engedményeket el tudtunk ugyan érni a tervezés során (például kaptunk még egy zebrát és egy lámpával szabályozott „balkanyart"), de bizonyos helyekre ma már csak háztömbkerüléssel lehet eljutni. — Mire panaszkodnak leggyakrabban a kerület lakói? — Az építkezések alatt megértő volt a lakosság, dicséretesen tűrte a megpróbáltatásokat. Pedig, főként a gyalogos közlekedésben uralkodtak áldatlan állapotok. Elöregedett kerület a miénk, a belső, bérházas városrészben élő közel 40 ezer embernek több mint a fele idős, nyugdíjaskorú. Őket sújtja leginkább a gyakori lépcsőjárás. Sokan idegenkednek a mozgólépcsőtől is. A Váci úton csak néhány meghatározott ponton, nagy kerülővel lehet keresztülmenni a felszínen, és bizony, az idős emberek nem szívesen haszálják az aluljárókat. A Róbert Károly körúttól dél felé, a Váci út és a Duna között majdnem teljesen megszűnt a felszíni tömegközlekedés. Ez sem aratott éppen osztatlan sikert. A csomóponttól északra, a Dagály utcai szakaszig a járművezetők csak nagy kerülővel tudják keresztezni a Váci utat. Az itt élők azt szeretnék, ha a Váci úton vagy valamelyik Váci út és Duna közötti utcán visszaállítanák, legalább egy járat erejéig, a felszíni tömegközlekedést. Korábban az MSZMP KB állásfoglalása alapján a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy különválasztja a felszíni és a metróközlekedést. Pusztán Angyalföld kedvéért ez ellen nem emelhettünk szót. A lakóépületek helyreállításáról, városrendezésről, környezetvédelemről beszélgettem Hornung Jánossal, a XIII. kerületi Tanács műszaki osztályának vezetőjével. — Döntenünk kellett az építkezések által érintett ingatlanok felhasználásáról, a beavatkozások módjáról. A Váci út és a Róbert Károly körút mentén lévő ingatlanok jelentős részét felújíttattuk. Azokat az épületeket, amelyeknek belső felújítására a csomópont átadásáig nem kerülhetett sor, kívül sem tataroztuk. Megkezdődött az egyébként nyolc épületből álló, de „hétháznak" nevezett tömb komplex rehabilitációja, amelynek során valamennyi komfort nélküli lakás összkomfortos lesz. Ez jelenleg a Váci út 112—114. szám alatti házakat érinti. A Róbert Károly körúton, főként annak északi oldalán sok épületnek nagyon rossz az állaga. Az emberek húszharminc éve élnek itt egészségre ártalmas lakásokban. Télen gyakran elfagynak a közös W.C.-ék, olykor megszűnik a gázszolgáltatás a gázvezetékekben történő vízlecsapódás miatt, az elektromos hálózat túlzsúfolt, naponta kiolvadnak a biztosítékok. Ezeket az épületeket 1986-ig kell helyreállíttatnunk. Természetesen az IKV addig is mindent elkövet, hogy biztosítsa az épületekben a lakhatóság minimális feltételeit. Sok gondot okoz a Középületépítő Vállalat központi betontelepe, amely a Dunaparton, az Árpád-híd déli oldalán van. Kitelepítésére a Főváros Tanács megtette ugyan a szükséges lépéseket, de mivel az ÉVM állásfoglalása szerint a betontelepet nem lehet kártalanítás nélkül kiköltöztetni, jelentős anyagi ráfordításra lenne szükség. A Dunapart ezen szakasza tehát még rendezetlen, a távlati tervek szerint szabadidőközpont lesz majd itt. — Milyennek ítéli a csomópontot környezetesztétikai szempontból? — Szerintem jól beleillik a városképbe. Csupán a Teve utca és a Róbert Károly körút sarkán lévő négy, két-három szintes, alacsony épületből álló tömb rontja kissé az összhatást. — Hogyan fogadták a kerület lakói a csomópontot? — Nagyon várták már az átadását, hiszen a több éves építkezés mindenkiben kisebb-nagyobb feszültséget teremtett. A környék régi lakói számára ez csak egy gyorsforgalmi út, és már nem a jó öreg Váci út. Mi mégis büszék vagyunk rá, kicsit a magunkénak érezzük. Ha mással nem is, türelmünkkel segítettük az építők munkáját. A csomópont most már hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Amit a környékbeliek beszélnek Bernáth Lajos, a „hétház" Váci út 112-ben lakó gondnoka: — Nagy dolog volt, hogy megépítették ezt a csomópontot. Ráadásul a házakat is felújítják. A lakásom ablaka a Váci útra néz, de el lehetett viselni az építkezés alatti zajt. Az idős lakóknak akad néhány problémája. Például az Árpád-hídi és a Dózsa György úti metrómegálló túl messze van egymástól, ezért a Váci út és a Véső utca sarkánál egy autóbuszmegállót kellene közbeiktatni. Itt is megállhatna a 130-as. A másik gondunk az, hogy túl gyorsan átváltanak a csomópontban a jelzőlámpák. Áz idősebbek képtelenek átérni a túloldalra ilyen rövid idő alatt. — Nekem nagyon tetszik ez a csomópont — mondja az aluljáróban egy idős asszony. Lényegesen jobb lett a közlekedés, már nem kell húsz perceket várni a 33-asra. Az építkezés alatt néha előfordult, hogy amikor délelőtt elmentünk otthonról, még nem tudtuk, milyen útvonalon jöhetünk haza délután. De hát ez ezzel jár. Egy Dagály utcai megállóban várakozó taxi sofőrje: — A Váci útról befelé jövet nem gond behajtani a Dagály utcába, talán ha kétszáz métert kell kerülni. Nagyon tetszik a környék, a közlekedés is elsőrangú. Korábban felfestettek egy gyalogátkelőt az l-es gyorsvillamos hídról lejövő állomása előtt. Azóta ez a zebra megszűnt, mégis sokan járnak át itt. Nagy a balesetveszély! Mintha a taxis szavait akarná alátámasztani, idős asszony vág át nehéz szatyrokkal a Teve utcánál, a széles Róbert Károly körúton. Félúton pihen kicsit, majd újra nekiindul. Vállalkozása hajmeresztő. — Rossznak tartom ezt a csomópontot elsősorban azért, mert nincs felszíni közlekedés, kevés a zebra. Fordítva működik a mozgólépcső a Lehel úti felüljárónál: fentről lefelé szállítja az utasokat az l-es gyorsvillamos megállójából. A lépcsőn idős asszony kapaszkodik fölfelé. — Jó ez a csomópont. Higgye el, értek hozzá, a közlekedésben dolgoztam. Talán csak a 120-as busz nincs eléggé kihasználva, gyakran szinte üres. Fölösleges csuklós buszt járatni. Én is keveslem a felszíni átkelési lehetőségeket, legalább a villamos- és buszmegállóknál kellene zebra. És, persze, lehetett volna több mozgólépcsőt is építeni. A Róbert Károly körúton 80 év körüli néni siet botjára támaszkodva: — Nagyon boldogok vagyunk, hogy végre elkészült a csomópont. Sokkal hamarabb be lehet jutni a központba. Én is öreg vagyok, de azért napjában többször is megmászom az aluljáró lépcsőit. Á mozgólépcsőt nem szeretem, félek rajta. A környék is nagyon szép és rendezett lett. Megérte a hosszú várakozást. HOLLÓS LÁSZLÓ 12