Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - Rajna György: Sok is, meg kevés is

^^^ ózsef nádor a budai várpalota ablakából végigtekintve nem gyönyörködhetett vigaszt nyújtó látványban a pesti oldalon. A hatalmas méretű Károly-kaszárnyán, néhány templomon és egy-két barokk palotán kívül csupán rendezetlen Duna-partot, részben lebontott városfalakat, rajtuk túl pedig szegényes településeket láthatott, melyek a természetes árokig (Magnum Fossatum) húzódtak. A nádor szeme előtt azonban egy másik kép merült fel, a lehetőségek képe. Fölismerte, hogy a város egyedülálló szép fekvése olyan alap, amelyre vonzó nagyvárost lehetne fölépíteni. És hozzá is látott a munkához. Nem véletlenül olvasható József nádor téri szobrának talapzatán: „Pest városát újjáalkotta". Hild János építészt, Hild József apját bízta meg a városrendezési terv elkészítésével. Ez volt ugyanis a Szépítő Bizottmány (Verschönerungs Kommission) megalakulásának a feltétele. A huszonhat pontból álló tervet 1805-ben terjesztette föl Bécsbe jóváhagyásra. 1808 nyarán megtörtént a jóváhagyás, és még ugyanebben az évben Szentiványi Bonaventúra elnöklete alatt megalakult az első Szépítő Bizottmány. Célul tűzte ki a még meglévő városfalak és a Hatvani kapu lebontását, a Duna-part rendezését és a mai Nagykörúton belüli terület építési terveinek a felülvizsgálatát. A sokrétű munka 1810-ben Építési Bizottmány (Bau Kommission) felállítását tette szükségessé. 1839-ben már olyan építési szabályzatot dolgoztak ki, amely meghatározta a házak magasságát, a párkányvonalak és ablaktengelyek fekvését. 1848-ban Széchenyi István lett a Bizottmány elnöke. 1856-ban a Szépítő Bizottmány feloszlott, helyette megalakult a Szépítési Építő Bizottság (Verschönerungs Bauamt). Ennek helyébe lépett 1870-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, melynek hatáskörét 1936-ban — Vecsés kivételével — Budapest egész vonzáskörzetére, tehát a mai Budapest területére terjesztették ki. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1948 novemberében oszlott fel. A történeti áttekintésben felsorolt szervek nem öntevékeny szépítő egyesületek voltak, hanem sokkal inkább hatóságok. Az első igazi, önkéntes társadalmi összefogáson alapuló városszépítő bizottság Sopronban alakult meg 1864-ben. Ez volt a nyitány. A vágy, hogy megőrizzük, megóvjuk a szűkebb pátria értékeit, ápoljuk a hovatartozás érzését, egy évszázad múlva társadalmi összefogásra mozgósított. A mozgalom létrejötténél ott bábáskodott a televízió. 1968 decemberében rendezték meg Fekete-fehér címmel a budapesti kerületek közötti emlékezetes vetélkedőt. 1969-ben indult Ráday Mihály sorozata, az Unokáink sem fogják látni. 1985-ben regionális adás foglalkozik a fővárost érintő kérdésekkel, nagy súlyt fektetve a városépítés esztétikájára és a környezetvédelemre. A vidék azonban előbb ébredt. Nem azért, mert ott nagyobb volt a szülőföldszeretet, inkább arra gyanakszunk, hogy a bürokratikus buktató volt kevesebb. A soproniak legendás városszeretetére már utaltunk, de eddig már negyven vidéki helységünkben — Bajától Zsámbékig — alakult városszépítő, városvédő egyesület, baráti kör. Az elnevezés különböző, de az egyesületek tartalma és célja ugyanaz: az egészséges lokálpatriotizmus fejlesztése, a környezet ápolása, szépítése, a múlt emlékeinek és a jelen alkotásainak a megóvása. 1983 februárjában a Fővárosi Tanács és a Hazafias Népfront is felhívást intézett Budapest lakosságához, a szocialista brigádokhoz, az üzemekhez és intézményekhez, melyben a fenti célok megvalósításához kérte támogatásukat. Ezt megelőzően, 1982 októberében a „Budapest" folyóirat és Ráday Mihály kezdeményezésére a Budapesti Városvédő Egyesület megalakítására hívták össze az érdeklődőket a Szakasits Árpád úti Művelődési Házba. Kiderült, hogy igen sok lelkes, városát szerető polgár tenne valamit Budapestért, ha szervezett formák segítenék munkáját. Az egyesület megkapta a működési engedélyt, és Budapesti Városszépítő Egyesület néven 1983. május 5-én tartotta alakuló közgyűlését az Újvárosházán. Itt alkották meg az egyesület alapszabályát, választották meg a vezetőséget, és fogadták el a programját. Ez tartalmazza munkánk célját, melyet az egyesület neve is megfogalmaz. Foglalkozik az egyesület történeti, régészeti, művészettörténeti, építészeti és urbanisztikai témákkal, de ez a felsorolás korántsem teljes. A vezetőség szervezeti egységeket hozott létre. Az egyik ilyen csoport — e sorok írójának útmutatása nyomán — a köztéri képzőművészeti alkotások anyagával foglalkozik. Mintegy háromszáz aktív közreműködővel lefényképezik a város különböző részeit. Eddig a Népköztársaság útját, a belső Teréz- és Erzsébetvárost, illetve a belső Józsefvárost örökítették meg. A több ezer képből témánként kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban. Az egyesület figyelemmel kíséri a lakossági bejelentéseket, és ahol tud, segít. (A Feneketlen-tó megmentése, a máriaremetei patakszennyeződés megakadályozása, a margitszigeti Bodor-kút felújítása stb.) Tevékenységét elsősorban a Fővárosi Tanács támogatja, de esetenként más szervek és intézmények is hozzájárulnak a városszépítő mozgalom sikeréhez. (Vendéglátóipari Vállalat, a METROBER, a Fővárosi Idegenforgalmi Vállalat stb.) Különösen szívügyünk a környezetvédelem. Az egyesület tagjai különböző csoportokat alakítottak, ezek célul tűzték ki — többek között — az udvari kutak rendbehozását, a budai — elsősorban a Várnegyedben lévő — kutak felkutatását, az utca- és házszámtáblák megtisztítását, a díszítő üvegek felmérését, a temetők helyzetének a vizsgálatát, és még hosszan lehetne sorolni a terveket, célokat, de a már megvalósult eredményeket is, melyek a lelkes összefogásnak, helyenként az „amatőr hozzáértésnek" — mely gyakran szakszerűbb, lelkiismeretesebb, mint a „hivatalból" történő — köszönhetők. Az eddigiekből is kiderült, hogy az egyesület sokrétű közösségi feladatot vállal, ugyanakkor összekapcsolja a társadalmi tevékenységet az egyéni önképzéssel. Honismereti sétákat szervezett több száz fő részvételével az Operaházba, a Flórián téri ásatások megtekintésére, megkoszorúzták Ybl Miklós szobrát, ott voltak a „Budapest" folyóirat ankétján, ellátogattak Kazincbarcikára a városszépítő egyesületek találkozójára, tapasztalatcserén vettek részt Szegeden, fát ültettek a Hajógyári-szigeten, még farsangi bált is rendeztek, melynek bevételéből felújítják a Greshampalota egyik üvegablakát, kézikönyvtárat alapítottak, fotópályázatot írtak ki, javaslatot tesznek nevek megőrzésére vagy új nevek adására, ha kell, szakértőként működnek közre, ahogy e cikk szerzője a Rádió helytörténeti vetélkedőjén. Mindez sok is, meg kevés is. Ha olvassuk, soknak tűnik. De ha végignézünk környezetünkön, és meglátjuk a sok rombolást, a szemetet, a felelőtlenségből származó károkat, melyek mind sebet vágnak a város arcába, rögtön kevésnek találjuk. Ezért igyekszünk munkánk támogatásához, a ma még maroknyi csapathoz megnyerni minél több budapesti lakost. Hogy egyre többen szeressék, óvják és gondozzák ezt a várost. Még csak annyit: a taglétszám hétszáz fő és nyolcvan jogi társulat. A Budapesti Városszépítő Egyesület elnöke Stadinger István. RAJNA GYÖRGY