Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április

A bizalom és a jobb, a hasznosabb munka megajánlása Június 8-án vizsgázik először a módosított választási törvény, amely a szocialista demokrácia szélesebb értelmezését, tartalmasabb kibontását jelenti. A lényeget illetően nincsenek kétségeink, hiszen az 1970. évi III. törvény másfél évtizede bizonyítja a gyakorlatban az alkotmányban lefektetett alapelvet, az 1983 decemberében törvényerőre emelt módosítás csak kiteljesítette ennek szocialista vonásait. Nem egyszerűen a kötelezővé tett kettős és többes jelölésről van szó. Hiszen ez csak sarkpontja a törvény módosításának, s az eltelt években természetessé, általános gyakorlattá vált. A lényeg az, hogy a választás ne csupán szavazás, hanem alternatívák közötti valódi választás legyen. Ahhoz pedig, hogy döntési helyzetbe hozzuk magunkat, ismernünk kell azokat, akik közül választunk, ismernünk kell munkájukat, gondolkodásukat, véleményüket. A törvény módosítását szentesítő parlamenti határozatot megelőzően széles körű társadalmi vita zajlott le az országban. A magyar jogszabály-előkészítés történetében példátlan, hogy egy törvényjavaslat szövegét másfél millió példányban tegyék közzé. S mert a napilapok szinte minden családhoz eljutnak, nem meglepő, hogy országos párbeszéd alakult ki. 1300 helyszínen, csaknem hetvenezer állampolgár, 25 ezer észrevételt tett a társadalmi eszmecsere eredményeként. Hallatta hangját mindenki, akiben buzog a közéleti érdeklődés. Hiszen a majd kilencven szakaszból álló törvényjavaslat paragrafusainak egyharmada változott kisebb-nagyobb mértékben a vitára bocsátott tervezethez képest. A lényeg azonban maradt; választási rendszerünk a jövőben is az általános, egyenlő, közvetlen választójogra és a titkos szavazás elvére épül. ,,A választásokon minden országban — társadalmi berendezkedéstől függetlenül — a politikai és a társadalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez így lesz nálunk is. A képviselőknek és tanácstagoknak adott megbízatás mellett a választás egyszersmind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is." Kádár János szavai ezek. Öt évvel ezelőtt, az angyalföldi nagygyűlésen hangzottak el. Ma sem kell másként fogalmazni. Átéltünk már könnyebb és nehezebb választási időszakokat. Külső körülményeink az eltelt tíz év alatt sokat változtak. Az enyhülés általános külpolitikai irányzatát egy bonyolultabb, a szembenállást erőteljesebben hangsúlyozó periódus követte. A gazdasági fellendülés megtorpant a világban, mi sem tudtuk függetleníteni magunkat ennek kedvezőtlen hatásaitól. Mozgékonyabb, minőségre érzékenyebb, a feltételek szigorodásához jobban alkalmazkodó gazdasági struktúrát kellett, kell kialakítanunk. Mindez szaporítja az ország gondjait, s nagyobb terheket ró az egyes állampolgár vállára. Belpolitikai életünk azonban kiegyensúlyozott, színes, céltudatos, egyre nagyobb tere van a közösségért vállalt szellemi-fizikai befektetésnek. Alkotmányunk kimondja: a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyakorolják hatalmukat. Ez a gondolat azt is jelenti, hogy akit megbízunk, annak úgy kell a helyi érdekekért kiállnia, hogy a nagyobb közösség, az ország törekvéseit mindig szem előtt tartsa. A most következő jelölő gyűléseken jól megismerhető, a programbeszédéből megrajzolható az ilyen megbízatást felelősen vállaló, ezért áldozatos munkát végző, közösségi ember portréja. Nem kétséges, szenvedélyesebbek, mozgósítóbbak, ha úgy tetszik, izgalmasabbak lesznek ezek a tanácskozások, gyűlések bármely korábbi hasonlónál. Több őszinte kérdés, megalapozottabb válasz hangzik majd el, s bár nem mondanak a szó polgári társadalmi értelmében klasszikus kortesbeszédeket, valószínűleg a „hordóra" sem áll föl senki, a jelöltek biztosan kellő meggyőző erővel, hittel, bizonyító érvvel igyekeznek majd elfogadtatni terveiket, vélekedésüket. De az új választási törvény, ilyenkor — kis túlzással — több kötelességet ró a szavazatát majdan urnába ejtőre, mint leendő képviselőjére. Nem lehet sebtiben, pillanatnyi hangulattól vezérelve vagy éppen tömeghatásnak engedve elfogadni, vagy el nem fogadni egy jövőbeni országgyűlési képviselőt, tanácstagot. Hiszen, ami az ülésszakokon, egy-egy parlamenti bizottságban elhangzik, ami a tanácsok mindennapos munkájában érvényre jut, esetleg legszemélyesebb ítéletünket, de mindenképpen saját, vállalt gondolkodásunkat tükrözi. Mi beszélünk képviselőnk megfogalmazásában a Parlamentben, mi ülünk a tanácsi döntések alkalmával a hivatali íróasztalnál. Egyszerűen azáltal, hogy bízunk és megbízunk. Szavazunk és választunk. Hitet teszünk ezzel amellett is, hogy minden erőnkkel támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyeknek célja gazdálkodásunk, életnívónk munkánk eredményeiből fakadó javulása, emelése. Olyan célok ezek, amelyeket józanul, a realitásokat figyelembe véve lehet ma már kitűzni. Nem a vakhit vagy vágyaink visszatükröződése, hanem kemény munka, tisztes helytállás, alapos szakértelem hozta az eredményeket, amelyek nyomán mindenki érzi, egy nehéz időszak után valamivel könnyebb következik. Ehhez a gazdaságirányítás következetes továbbfejlesztése, hatékonyság s az értékek létrehozásában valóságra érzékenyebben reagáló magatartás szükséges. Mindannyiunktól. ,,A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki képviselői és tanácstagi minőségben a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie." Ezek is Kádár János szavai. Jól érzékeltetik mindnyájunk felelősségét, feltételezik körültekintő érettségét. Nagy, országos polémiának is felfoghatók a napokban kezdődő jelölő gyűlések. Hiszen itt szóba kerülnek legfontosabb ügyeink, ünnepek és hétköznapok, csatornázás és építkezés, művelődés és szórakozás, termelés és gazdálkodás, környezetünk és közéletünk tisztasága, védelme. Eszmét, gondolatot, véleményt cserélünk, információt, okos érveket gyűjtünk a döntéshez. És mert a logikai sorrend is így diktálja: elemzünk, értékelünk, vizsgálódunk és a rendelkezésre álló tények alapján, felelősen határozunk. így méltó a választás ahhoz az ügyhöz, amit szolgál. így fejezi ki népünk egységét és elkötelezettségét a béke és a szocialista társadalom mellett. MÜLLER TIBOR 1