Budapest, 1985. (23. évfolyam)

4. szám március - Telepy Katalin: Szivem a német öltözet alatt magyar és bizony hazaszerető

téka A főváros irodalmából ajánljuk MÁNDY IVÁN: Lélegzetvétel nélkül Magvető könyvkiadó, 1984 Mándy Iván életműsorozatának első kötetében három korai novelláskönyv — Vendégek a palackban (1949), Idegen szobák (1957), Az ördög konyhája (1965) — anyaga található. A figyelmes olvasó rögtön észreveheti, hogy a korai és késői novellák közt is az utcák és terek, a szállodák és mozik, csetlő-botló kisemberek és vagányok, az élet elesettjeinek írója volt. Hangjában s iróniával szemlélt világában ott a részvét minden iránt, ami elmúlik: egy bokor, egy fa, egy düledező ház éppúgy vallomásra készteti, mint valamely elrontott, üldözésnek kitett emberi sors. Mély, belső magányában lírai tanulmányokat rajzol, szinte történés nélküli mesében idézi meg képzeletének halhatatlanjait: Spinyókát, a kapualji szerelmekben sem bepiszkolódott, mindennek és mindenkinek kiszolgáltatott cigánylányt (Könnyező fák), a névtelen csavargókat, akik fázhatnak, éhezhetnek, és lelkiismeretük mégsem engedi, hogy kifosszák a ligeti padon mereven ülő öngyilkos férfit (A halott), s nem utolsósorban azt a kis töpörödött öregasszonyt, aki annyira egyedül volt, hogy a főbérlőtől naponta kapott pofonokat mint az emberi kapcsolattartás megalázó — de őt éltető! — megnyilvánulását üdvözölte (Egyszerű tag). „Dolgozni kell — nincs más. Meg hűnek maradni ezekhez a sokat szenvedett terekhez, utcákhoz" — mondja az író a második kötetét bezáró Utószó helyett című, önéletrajzi elemeket is fölvillantó novellájában. Minden írásában tulajdonképp a nyughatalan Apa álmát teljesíti be: jelenléttelenül is jelen lenni a világban. Egy kézfogás, egy mosoly, egy utcai pad, egy ázott plakát, egy szomorú esős nap, egy víg kedélyű mozidélelőtt mind-mind közvetítheti az író humánumát. Csak — minként azt Gelléri Andor Endre tette — le kell hajolni a legapróbb fillérért is. Az igazi író ebben a „nincsben" fedezi föl a legnagyobb témát: minden helyzet megírható, hiszen a mester attól mester, hogy mily erőket képes előcsalogatni lelki tartalékaiból. Mándy Iván lenyűgöző derűvel a valóság égi mását írja, s máig alkotáslélektani rejtély, hogy ebből a semmitlen semmiből hogyan képes önálló világot teremteni. Ehhez a szeretet-mítosz aligha elég, más is kell: mérhetetlen alázat, melynek segítségével a legkisebb témában is megtalálható az emberi. Mándy utcáit, tereit, sokszor kopottas tűzfalait azért látjuk szépnek, mert rajzolatukban benne az a lelki gazdagság, amely a kisember fejére is glórát ültet. Végre egy író, akinek egyetlen sorát sem kell megtagadnia! Ezért is számít eseménynek életműsorozata. GERELYES EDE: Budapest négy évtizede 1945—1985. Bp. 1985. Budapesti Történeti Múzeum, (38) 1. A Budapest felszabadulásának 40. t évfordulójára rendezett kiállítás katalógusához írt bevezető egy összefoglaló tanulmány igényességével tekinti át a felszabadulás előzményeit, eseményeit, leírja a háborús károkat, felvázolja az újjáépítés és a hároméves terv fontosabb mozzanatait. ír Nagy-Budapest megalakulásáról, majd bemutatja a fővárost az épülő szocializmus időszakában. Foglalkozik a gazdaságpolitika és a gazdasági ágazatok fejlődésével, az infrastruktúra, a lakásépítés, a környezetvédelem, műemlékvédelem, kereskedelem, vendéglátás, egészségügy, szociálpolitika, oktatás, művelődés és a budapesti agglomeráció legfontosabb kérdéseivel. KOLLIN FERENC: Budapesti üdvözlet Helikon, 1984 Üdvözletet küldeni és kapni — öröm. S amikor eldobjuk képeslapjainkat, aligha gondolunk arra, hogy a képekben őrzött múltnak egy kis darabját semmisítjük meg. A szöveg, a ránk gondoló kedves személye még sokáig bennünk él, de a kártya, amely mindezt közli, már csak haloványan. Kollin Ferenc több helyről összeválogatott s jobbára saját gyűjteményén alapuló képeslap-kollekciója bizonyítja, hogy egy útikönyvnek, egy városkalauznak sem lehet nagyobb becse, mint a bizonyos rendszerbe foglalt, fénytől sárguló üdvözlőlapoknak. Az ő múlt iránti vonzódásának és városszeretetének köszönhető, hogy gazdagabbak lettünk egy új Budapest-könyvvel. Képeslapjainak és egyéb kisnyomtatványainak (hajójegy, szállodai étlap, üzleti hirdetés) hangulata van: visszahoznak egy kort és sok-sok kimerevített pillanatot a századvégen és századelőn már világvárossá törekvő magyar főváros életéből. Eme kártyák művelődéstörténeti értéke letagadhatatlan, hiszen a némelykor esztétikailag sem utolsó „utcarajzok" mögött ott lüktet a régmúlt: sugárutak és hidak, bankok és kávéházak, múzeumok és színházak, kulturális intézmények és gyárak, a Duna-part és a piac, a Vár és a lizsé (liget) nyüzsgő élete. Mindenikük őriz valamit: egy, ma már így sohasem látható neves épületet, a modernségnek — nemegyszer a háborús pusztításnak — áldozatul esett utcaképet, teret, házsort. Kollin a múltban kalandozván is élő történelmet ír: amit képeskönyvével és remek magyarázataival fölmutat, hozzátartozik életünkhöz. Rajtunk, ügyes várospolitikánkon fog csak múlni, hogy a régi „kövek" közül minél több megszólaljon. A tetszetős, tipográfiailag remek (Kováts Imre tervezése) képeskönyvet lapozgatván örömmel nyugtázhatjuk, hogy múltbecsülésünknek lassan meglesz az eredménye. A helyreállított Dunakorzó, az eiffeli építőművészet szellemében fölújított Nyugati pályaudvar s a tervek szerint hamarosan utasokat szállító Vársikló (a hajdani Budai Hegypálya) azt tükrözi, illetve fogja tükrözni, hogy a megőrzésre érdemes múlttal lesz csak városképünk dinamikus, régi és új szövetségét megvalósítván eleven. A két kiadást is megért Budapesti üdvözlet című album legnagyobb értéke — amellett, hogy kiváló esztétikai hatóerő — abban van, hogy mindezt tudatosítja. S még valamit sugall: mentsük, ami még menthető! A fejezetekre bontott képanyag — Duna-part, A Vár és környéke, A Vérmezőtől a Vízivárosig, A Kiskörút és vidéke stb. — jól áttekinthető, és a pontos történelmi magyarázatoknak köszönhető, hogy kézikönyvként (is) lehet forgatni. SZAKOLCZAY LAJOS AZ MSZMP BUDAPESTI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA, a Budapesti Fórum 1985. évi /. száma teljes terjedelmében a főváros felszabadulásával és szocialista fejlődésével foglalkozik. E tematikus szám írásaiból: Gerelyes Ede: HÁBORÚS KÁROK ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS BUDAPESTEN. Összefoglaló a lakóépületeket, közintézményeket, gyárakat, közműveket, közlekedési létesítményeket stb. ért háborús károkról. Az újjáépítés főbb témakörei: a víz-, gáz- és az áramszolgáltatás, valamint a közlekedés megindítása; a járványveszély leküzdése; az élelmezési gondok megoldása; a hídcsata; a termelés megindítása; a politikai újjászületés. Berta István: NAGY-BUDAPEST MEGALAKULÁSA. Előzmények, elképzelések, javaslatok az 1949. évi XXVI. törvény megalkotásáig. A törvény rendelkezéseinek, hatásának ismertetése. Berend T. Iván: BUDAPEST ÉS AZ ORSZÁG IPAROSÍTÁSA. A fővárosi ipar fejlődésének, telepítésének fontosabb állomásai, adatai. Budapest változatlan központi szerepének bizonyítása. Gáspár Ferenc: BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA 1950—1958. Történeti áttekintés a tanácsok megalakításától az 1958. évi tanácsválasztásokig. Dr. Ságvári Ágnes: A FŐVÁROSI TANÁCSI IGAZGATÁS A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK ÉS A SZOCIALISTA URBANIZÁCIÓ IGÉNYEINEK TELJESÍTÉSÉÉRT 1958—1984. Az 1958. novemberi ta' nácsválasztásoktól napjainkig terjedő időszak közigazgatási tevékenységének áttekintése. Derzsi András: BUDAPEST KÖZLEKEDÉSE 1945—1985. A felszabadult főváros közlekedésének megindulása, a fejlesztés kezdetei és folyamata, eredményei. Budapest közlekedésének 1985. évi állapota, a fejlesztés programja az ezredfordulóig. Gál József: KERESKEDELEM, SZOLGÁLTATÁS. Tervidőszakonkénti áttekintés a kereskedelemről, szolgáltatásról a felszabadulástól napjainkig. Varga Árpád: BUDAPEST EGÉSZÉGÜGYÉNEK FEJLŐDÉSE. Az egészségügyi intézmények tevékenysége működésük újraindításától napjainkig. Az egységes irányítás megszervezése, az ellátás feltételeinek megteremtése. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem fejlődése. Az integráció kialakítása, az alapellátás fejlesztése. A körzeti orvosi hálózat, a szakrendelők és gondozó intézetek, kórházak és a közegészségügyi-járványügyi hálózat tevékenysége, a tárgyi feltételek alakulása. Az egészségügyi ellátás társadalmi-gazdasági programja és eredményei. Erdei Gyöngyi: AZ OKTATÁSÜGY FEJLŐDÉSE A FŐVÁROSBAN. A fejlődés fő vonalai iskolatípusonként 1945-ig. Az óvodai, általános iskolai, középiskolai oktatás, a szakmunkásképzés, a felnőtt-és felsőoktatás a felszabadulástól napjainkig. Kövessi Erzsébet: SZABADMŰVELŐDÉS — NÉPMÜVELÉS — KÖZMŰVELŐDÉS. Történeti áttekintés a művelődéspolitikai elvek és a közművelődési gyakorlat korszakairól, célkitűzéseiről, jellegzetességeiről, intézményeiről. Jávor Ottó: EMELKEDŐBEN. A művészet szerepe, jelentősége felszabadult társadalmunkban. Pomogáts Béla: TAVASZ BUDAPESTEN. Elemzés olyan kiemelkedő költői, elbeszélő és drámai művekről, amelyeket a felszabadulás, népünk nagy történelmi sorsfordulójának eseményei ihlettek. Létay Miklós: ÉLETMÓDVÁLTOZÁSOK BUDAPESTEN 1945—1985.A fővárosba történő feláramlás következményei; a lakosság öszetételének változásai, kultúrájának alakulása. Az életmód változására ható fontosabb tényezők. Czakó Sarolta: AZ MKP HARCA A FŐVÁROS FELSZABADÍTÁSÁÉRT FOLYÓ KÜZDELEMBEN, SZERVEZETEINEK KIÉPÜLÉSE BUDAPESTEN. Bánfalviné Kerti Mária: A KOMMUNISTA PÁRTOKTATÁS ELSŐ LÉPÉSEI BUDAPESTEN 1945-BEN. Bostai Károlyné: A BUDAPESTI NÉPFRONTMOZGALOM NÉGY ÉVTIZEDE. A mozgalom gyökerei, az 1949-ben megalakult Nagy-Budapesti Függetlenségi Népfront főbb célkitűzései, tevékenysége. A népfrontmozgalom szerepének csökkenése, majd megújulása 1956 után. Mattyasovszky Péter: A FŐVÁROS POLITIKAI ÉLETE PLAKÁTOK TÜKRÉBEN. Politikai plakátok a fasizmus-és a háborúellenes harc szolgálatában, valamint az új társadalomért folyó küzdelemben. A pártok tevékenységéhez kapcsolódó, a bel- és külpolitikai eseményekhez kötődő, az újabb háborús veszély ellen tiltakozó, szolidaritási, valamint ünnepi és évfordulós plakátok. Bodó Károly: BUDAPEST TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA 1944—1984. CSOMOR TIBOR 27