Budapest, 1985. (23. évfolyam)

4. szám március - Andai György: Mindennapi vizsga

teg-ellátást megoldjuk. Igen, ismétlem, lehet, hogy meglepő ez, hiszen ön is, én is, mindannyian találkozunk helyhiánnyal a kórházakban. Tény az, hogy az ágyak úgynevezett szakmánkénti megoszlása nem felel meg a jelenlegi szükségleteknek. Szervezési, szervezeti intézkedéseket kell tennünk azért, hogy tovább növeljük az úgynevezett „krónikus ágyak" arányát. — Ne haragudjon, ez mit jelent? — Elismerem, valóban nem túl magyaros a kifejezés. Van egy némileg, ismétlem, csak némileg jobb: hosszú ápolási idejű ágy. Ez sem valami szép, de pontosabban kifejezi a tartalmat: olyan ágyakra van ugyanis szükség, amelyeket azok kaphatnak meg, akik hosszú időt kénytelenek kórházban tölteni. — Tehát egyáltalán nincs szükség új kórházakra? — Dehogy nincs. Terveink készítésekor felmerült: Észak-Pesten a közeljövőben rohamosan növekszik a lakosság száma, a terület fekvőbetegeiről csak egy új kórház tud megnyugtatóan gondoskodni. És még valamit: a korábbi középtávú tervekben hosszú ideig az ágyak számának növelése volt az elsődleges feladat, és ezt nem követte a diagnosztikai és terápiás részlegek arányos fejlesztése. Ez a magyarázata annak, hogy az aránylag kielégítő ágyszám ellenére is korlátozott az egészségügyi intézmények „teljesítő képessége", hiszen a betegek kezelése elhúzódik, éppen az előbb említett részlegek — például műtők, sugárkezelő részlegek stb. — szűkös volta miatt. — Az ágystruktúra összetétele volna az egyetlen probléma? Akadnak bőven műszaki-gazdasági tennivalóink is. A fővárosi egészségügyi intézmények több száz helyen, szétszórtan működnek. Ez bizony nem a legszerencsésebb. Mint ahogy az is sok gondot okoz, hogy egyes épületek műszaki állapota nehezen mondható kiválónak, hiszen mintegy 80 év a kórházak átlagos életkora a fővárosban. Természetesen az ellátó közműhálózat is ugyanennyi idős, gondolom, nem kell ecsetelnem, mekkora fejtörést okoz mindez. Sajnos, a gazdasági-műszaki ellátó részlegek, a konyhák, mosodák állapotát is többnyire rossznak kell minősítenem. Mindezek természetesen nem új jelenségek. A helyzet orvoslására már ebben az ötéves tervben is sok Negyvenkilenc esztendős vagyok, és huszonkét éve köteleztem el magamat az államigazgatási munka mellett Szobája célszerűen berendezett, barátságos. Elkísér az ajtóig, a kézfogása határozott, kemény gondot fordítottunk, a hetedik ötéves tervben, legalábbis annak első felében pedig éppen az áthúzódó beruházások, rekonstrukciók, korszerűsítések befejezésére kívánunk összpontosítani minden anyagi eszközt, építőipari kapacitást. Elképzeléseink szerint az egészségügyi intézmények gép- és műszerellátottságának javítására a jelenleginél nagyobb összegeket fordítanánk. Elsősorban a járóbeteg-ellátás, ezen belül az alapellátás jobb feltételeinek megteremtésén kívánunk munkálkodni, de szeretnénk beszerezni olyan felszereléseket is, amelyek a speciális szakellátáshoz szükségesek. — Milyen berendezésekről van szó tulajdonképpen? — Elképzeléseink és vágyaink szerint sokról és sokféléről. Mind több komputeres tomatográfot, ultrahangos vizsgáló berendezést kívánunk munkába állítani, nem utolsósorban azért, hogy a röntgeneljárásoknál megbízhatóbb és még kevésbé veszélyes módszereket alkalmazhassunk. De szeretnénk több endoszkópot, altatógépet vásárolni, és gondoskodunk az életmentő készülékek, berendezések igencsak indokolt cseréjéről is. — Úgy tudom, valamennyi fővárosi egészségügyi intézményt olyan egységes szervezetnek kívánják tekinteni, amely összességében gondoskodik a lakosság ellátásáról. — így van, szinte elengedhetetlen, hogy ezeket az intézményeket egységes rendszerben, felügyeleti hovatartozástól függetlenül tervezzék, fejlesszék, működtessék. Véleményünk szerint csak így érhető el, hogy a lakosság egészségi állapotának megfelelő gyógyító-megelőző intézeti struktúrát alakíthassunk ki. — Szólt a már megkezdett rekonstrukciókról. Melyek ezek? — Nem volna elegendő hely mindet felsorolni, csak kiragadok néhányat. Befejezzük a Margit Kórház korszerűsítésének második ütemét és a János Kórház orr, fül, gége részlegének, közműveinek, konyhájának, mosodájának rekonstrukcióját. Korszerűsítjük a László és az István Kórház konyháját. Felújítjuk a Benczúr utcai utókezelőt, a Péterfy Sándor utcai Kórház A épületét, a Madách téri rendelőintézetet. Befejezzük a Balassa János Kórház főépületének és az István Kórház F, N épületének felújítását. Ugyancsak be szeretnénk fejezni a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főépületének és E épületének, a Tétényi úti Kórház A épületének rekonstrukcióját. Nem kevés összeget szánunk a Róbert Károly körúti Kórház felújítására. És, hogy ne csak felújításról, rekonstrukcióról szóljak, igaz, csak halkan, de ismét megemlítem: szeretnénk elkezdeni Észak-Pest térségében egy 800 ágyas kórház, továbbá a Heim Pál Gyermekkórház területén egy 322 ágyas pavilon építését. Új rendelőintézetet is átadnánk Békásmegyeren és a Csengery utcában. — Mindehhez pénz kell, sok pénz, nem is firtatom mennyi. A szervezési intézkedések általában kevesebb forintot igényelnek. Gondolnak-e ilyenekre? — A demográfiai számítások szerint nem szükséges növelni a tervidőszakban a felnőtt-és a gyermekkörzetek számát, legfeljebb azokon a lakótelepeken, ahol nagyobb lélekszámnövekedéssel lehet számolni. A meglévő körzetek átcsoportosítására azonban sor kerülhet, éppen a szükségletek maradéktalanabb kielégítése céljából. — Szó esett az idősekről. — Az öregek napközi otthon és házi gondozói hálózatának fejlesztése mellett gyarapítani szeretnénk a szociális otthoni helyek számát. Az igényeknek jelenleg mintegy 50 százalékát tudjuk csak kielégíteni. Most, a VI. ötéves terv vége felé a szociális otthoni elhelyezésre várakozók száma eléri a hétszázat. Nagyon jó lenne, ha a szociális otthoni helyek számát mintegy kilencszázzal tudnánk növelni az elkövetkezendő tervidőszakban. — Mind több, nagyobb az igény a speciális ellátások iránt. Számolnak-e ezzel a tervek? — Jobbítani kívánjuk a kardiológiai, a gastroenteorológiai, a diabetológiai és a nephrológiai ellátást. Ezeknek szakambulanciáit csakúgy gazdagítani szeretnénk, mint fekvőbetegellátásukat. Tovább kívánjuk fejleszteni az alkoholbetegek és az elmebetegek gondozását, a műveseellátást. Nem kis gondot fordítunk a rehabilitáció személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésére. És ismétlem: továbbra is kiemelt feladat mindent megtenni az egészségügyi alapellátásért, annak ellenére, hogy olykor bizony lehetnének nagyobbak a rendelkezésre álló anyagiak. Ez nem panaszkodás, csupán józan számolás. Márpedig számolnunk kell a realitásokkal. — Számítások, tervezés, szervezés — sok munka. Tudom, mondta, a munka kitölti az életét, de mégis: mennyire? — Minden nap viszek haza aktákat, ügyiratokat, intéznivalót. Hétvégére is. — És ha akad egy kis szabadideje? — Zenét hallgatok, lemezről vagy koncerten. És olvasok, sokat olvasok. Búcsúzom. Kemény, határozott a kézfogása, elkísér az ajtóig, visszanézek a szobájára. Egyesek szerint egy-egy szoba, iroda megmutatja, milyen is az, aki abban él és dolgozik. Dr. Nyírő Rózsa tanácselnök-helyettes szobája célszerűen berendezett, egyszerű és barátságos. ANDAI GYÖRGY 7