Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - POSTA

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582 Válaszol a legilletékesebb Méghozzá az állalkerti gázszivárgás ügyében. Ősszel folyt róla levélváltás lapunkban, s azóta lényegesen javult a helyzet. Tehát jogos a felkiáltás: hol van már a tavalyi hó! Hogy mégis viszszatérünk rá, azt — kissé leegyszerűsítve a kérdést — örömünkben tesszük. Mert lám, így is lehet! Lehet tudomásul venni a panaszt, lehet válaszolni, sőt, intézkedni is. Vagyis itt és most komolyan vették „az illetékesek" az állampolgárt, aki közügyért emelt szót. Úgy látszik, van értelme a panasznak, a véleménycserének, a kimondott, a leírt szónak, javaslatnak. Több levelet kaptunk, melyben a tanácsi szervek jelzik, hogy felfigyeltek a jelzésekre, az olvasói bejelentésre. Lassan-lassan kiderül, hogy felfigyeltek az értesítésre, az olvasói bejelentésre. Lassan-lassan kiderül, ták, hanem a rájuk bizott ügyet legjobb tudásuk szerint felelősséggel intéző — ugyancsak — állampolgárok, ugyanolyanok, mint mi. így azután az „illetékes" szó kezdi elveszíteni rideg, netán kabaréízű hangulatát, visszatér eredeti jelentése: a közösség ügyeivel felelősséggel foglalkozó megbízott tisztségviselő. A tisztség pedig szolgálat. Hogy mások is így értik, annak példája a Fővárosi Gázműveknek hozzánk írt levele. Ezért közöljük örömmel és köszönettel. „A Budapest című folyóirat 1984. októberi számában megjelent „Levél a levélre, avagy miért égnek a gázlámpák az Állatkertben" cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: A Fővárosi Állat- és Növénykert területén lévő 90 db gázlámpa erősen korrodálódott, a csatlakozó gázvezeték-hálózat a rendszeres ellenőrzés és javítás ellenére is sok helyen szivárog, és károsítja a növényzetet. Ezért a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójának, dr. Holdas Sándor elvtársnak véleményével egyetértésben a további gázszivárgás és ebből származó kár megelőzése érdekében — a főbejáratnál lévő 2 db gázlámpa kivételével — a gázlámpák üzemeltetését 1984 szeptembertől szüneteltetjük. A Fővárosi Tanács Közmű és Mélyépítési Főigazgatóság döntése szerint a Fővárosi Állat- és Növénykert területén lévő közműrekonstrukció keretében a gázvezeték-hálózat, ill. gázlámpák felújítását is el kell végezni. Ezen munkálatok keretében vállalatunk feladata a készülő közműcsatornába történő gázvezeték-szerelés és a lámpafejek pótlása. Az ismételt üzembehelyezést követően az üzemeltetés a Fővárosi Állat- és Növénykert feladata. A munkálatok ütemezését és irányítását a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya végzi. HERCZEGFALVI JÓZSEF s.k. Gázhálózati Üzemág vezető " A jókívánság sosem késő Ezért köszönjük meg és viszonozzuk — ha ismert okok miatt nagy késéssel is — a hozzánk érkezett karácsonyi, új évi jókívánságokat. Az üdvözletek azonban legtöbbször nem formális udvariaskodás gesztusai, hanem a levelekben hasznos tanácsok, megszívlelendő vélemények is vannak, melyek olvasásakor jól érződik, hogy lapunk és városunk szeretete adta íróik kezébe a tollat. Példának Hársné Orgoványi Judit (1088 Budapest, Vas u. 7.) leveléből idézünk. „Legkedvesebb karácsonyi ajándékom, hogy végiglapozom a Budapest elmúlt évi számait. Gondolkodom, gyönyörködöm, magamhoz ölelem a VÁROS-t, mint legrégibb, élő „családtagomat", környezetemet. A címlapokról úgy látom, mintha fojtogatnák. Aztán megfordítom a lapot. Ott nyugodtabb, békésebb. De ezeken a hatalmas, színes, drága oldalakon milyen kevés a városkép, az érdekes részlet, a megőrizni való emlék! Régebben, amikor még rejtvény is volt... ott kezdtem az olvasást. Megfejteni ritkán tudtam, de épp ezért volt érdekes: mennyi ismeretlen gyönyörű háza van még városunknak! ... S hogy örültem volna, ha mindjárt ott van alatta a pontos cím, hogy családi sétáink célja lehessen. Indítsanak ,,Budapesti séták" rovatot! A lapot a várost szeretők vásárolják. Ebben kellene őket tovább segíteni. Nem mi rongáljuk a padokat... foglalkozzanak ezzel más lapok... A Budapest legyen más! Egész életünk tele van sokkolással. Egy nívós lapot azért veszünk, hogy kiemeljen a hétköznapok szürkeségéből, s mutasson valamit az élet gazdagságából, szépségéből. A belső borítókon több olyan képet látok, amelyeknek kívül lenne a helyük. Október óta javult a helyzet, de még mindig hibának tartom, hogy szinte unalomig ismert városképeket kapunk. Különlegességet, ritkaságot, eldugott, nem könnyen látható részleteket kérünk! Ezeket érdemes megvásárolni, megőrizni, beköttetni, unokáinknak mutogatni, vidékre vagy külföldre küldeni, ajándékozni. A másik kérésem, hogy engedjenek nagyobb teret a személyes vallomásoknak! Jó példa erre a 84/3. szám Budapest postájában a régi Belvárosról, a régi Sándor utcáról szóló írás. (Nekünk is tetszett! A Szerk.) Egyre kevesebben vagyunk, akik ilyen emlékeket őrzünk. Mindig elszomorodom, ha arra gondolok, mennyi tudást, bölcsességet, városszeretetet, ízlést, stílust visznek magukkal a sírba azok az idős emberek, akiket elfelejtettünk idejében megkérdezni emlékeikről... Hirdessenek pályázatot a lapban „Mit jelent nekem Budapest, Az én Budapestem vagy hasonló címmel." Kérjük tisztelt olvasóinkat, ehhez hasonló módon tegyék meg javaslataikat, mondják el véleményüket a lapról, hogy „ízléssel" és „stílussal" — hajaj, mennyire fontos mind a kettő, és egyre jobban kiveszőben! — szolgálhassuk a közt, a várost, Önöket. Titokzatos vallomás Zachár Ottó (1144 Budapest, Csertő u. 18.) írja: „A képecske, amit mellékelek, fotóként semmi, számomra mégis érdekes. A felvétel Prágában készült, a Várba fölvezető „Zámecké schody" nevű lépcsősoron... a lépcsőt szegélyező falon a szokásos feliratokon kívül... egy ,,I like Budapest" felírás olvasható. Nem tudom elgondolni, ki, miért írta fel éppen Prágában, de annyira megtetszett a dolog, hogy lefotóztam..." Sok várost lehet szép nőhöz hasonlítani. Budapestet feltétlenül. Akkor pedig illik hozzá a szerelmi vallomás, és nem haragszik érte. Miért is haragudnék! Legfeljebb akkor, ha nem neki, a városnak, hanem a város valamelyik lakójának szól az üzenet. Ki tudja? Egy ilyen vallomásos felkiáltásban mennyi minden rejtőzködhet! Mi mindent idézhet föl! De nem taglaljuk tovább a lehetőségeket. Zachár Ottó fáradozását megköszönve, szerelmi postásként továbbadjuk: „Szeretlek, Budapest!" 32