Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Tartalom és mutató, 1983

Stüter: A stockholmi Nemzeti Múzeum épülete F. I. reprodukciói A főhomlokzat fotomontázsa a Nemzeti Színház munkaközi vázlattervéből Csatlós János, Lodjurets Gata 263, Händen, Svédország. Felhívja figyelmünket levelében egy stockholmi és egy budapesti épület—a svéd Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia székháza hasonlóságára. Ez a rokonság a két épület arányaiban, szerkezetében és díszítőelemeiben természetesen nem véletlen, mert közös az alkotójuk: Friedrich August Stüler német építész. A Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítéséről további érdekes adatokat tudhat meg Rózsa György most megjelent könyvéből. A nemzeti áldozatkészség csodája, hogy 1859-ben, a Bach-korszak végén indítottak gyűjtést, 1862-ben kezdték s 1865-ben már be is fejezték az építést, egymillió forint költséggel, állami támogatás nélkül. A tervezés időszakában érdekes elvi vita folyt arról, hogy a székház építészeti stílusában hogyan mutatkozzék meg a nemzeti jelleg. Henszelmann Imre a gótikában kereste a magyar múlt jellegzetes formáit, s keményen felszólalt a neoreneszánsz ellen, amely szerinte ,,a görög stylnek harmadik kézből való elkorcsosodása" Waldstein János gróf szerint viszont „vannak és lehetnek góth-szerű indóházak, pályaudvarok, őrházak, ezek nem mondanak semmit; de góth akadémiák nem lehetnek, mert ezeknek kell mondaniok valamit és ezt góth-stylben kifejezni nem lehet." Végül a neoreneszánsz elgondolás győzött, az eklektika jegyében, amelynek Pulszky Károly ilyen elvi megfogalmazást adott: ,,Ki kételkedik ma már azon, hogy bármely stílusban ne lehessen monumentális palotát a gyakorlati igények kielégítésével alkotni, és ki nem tudja azt, hogy az egyik épp annyira vagy épp oly kevéssé speciálisan magyar, mint a másik; hogy a különféle építészeti stílusok nem egyes nemzetek tulajdonai, hanem közös örökségei a modern műveltségnek, melyből minden építész a megoldandó föladat követelményei szerint merít." A Magyar Tudományos Akadémia palotájának stílusáról folytatott egykori vita, úgy látszik, visszatér más formában. Mostanában az forog szóban, hogy az új Nemzeti Színház épületének milyen formát adjanak a tervezők. Győri György (Szt. István körút 18., 1137) levele nemcsak az új Nemzeti Színház stílusát vitatja, hanem a beleszólási jogot is kevesli. Közöljük levelét: „Amikor a Televízió bemutat egy-egy elrontott, félresikerült épületet, a riporter általában megkérdi az illetékest: Nem lehetett volna az elképzelést, a tervet megbeszélni előbb a lakossággal — vagyis a legilletékesebbel? Hadd tegyek föl egy kérdést, mielőtt elromlott volna valami. Valami, ami az egész BUDAPES1 postája nemzetet érinti. Nem kellene-e már most nyílt vitát, eszmecserét kezdeni az újságok és a folyóiratok hasábjain a tervezett Nemzeti Színház épületéről? Elhangzott a felhívás, amit mindannyian nagyon vártunk már hosszú évek óta, és megkezdődtek a felajánlások — igaz, jó magyar szervezetlenséggel —, láthattuk az elképzelt épület makettjét is, s ez megütközést keltett nagyon sok emberben. Honfitársaink — ki tudja, miért — csak suttogva merik egymásnak mondani, mert a sajtó hallgat ez ügyben —: Te, ez nagyon csúnya ház lesz! Mintha valami nagyon bizalmas államtitokról lenne szó, úgy beszélnek a készülő Nemzetiről. Holott a nemzet pénze a nemzet ügye. Tudjuk, hogy a hajdani pályadíjnyertes tervek átdolgozás alatt állnak, de az épület képe, látványa tulajdonképpen véglegesnek mondható. Márpedig a makett egy olyan jellegtelen, különféle elemekből összetákolt „dobozt" mutat, amely egyenesen elrémít. Mi lehet mégis az oka annak, hogy ezt az elképzelést akarják megvalósítani? A jelenlegi terv alapjául szolgáló első érv az, hogy a Nemzetinek valamiképpen hordoznia kell — külsejében-belsejében — a reformkor eszmevilágát, szenvedélyes lelkületét. Ezt azonban egy épület csak akkor tehetné meg, ha pontos mása lenne a múlt században — a század elején — épült nagy európai színházépületeknek. Tehát nagyjából olyan volna, mint például az Operaház vagy a prágai Nemzeti Színház. Teljes félreértés azonban az, hogy néhány szürke és halvány stíluselemutalás valamiképpen föl tudja idézni a múlt századi színházépítő hangulatot. Ha a Nemzeti a múlt században épült volna meg — maradandóan —, akkor minden bizonnyal olyan épületet emeltek volna, amely a korabeli legmodernebb színházépítkezést jellemezte volna. Vagyis, korszerű épületet. Nos, ha hűek akarunk maradni a reformkor — vagy bármely haladó kor -— eszméihez egy mai építkezésben, akkor olyan épületet kell alkotnunk, amely a mai építészet legszebb törekvéseit testesíti meg magában! Példának fölemlítem a sidneyi operaházat vagy a prágai Nemzeti Színház új épületrészeit, amelyek pompás darabjai a jelen építészetének. Üzenetet a máról csak a ma hagyhat a jövőnek — s nem a múlt. A másik „hivatalos" érv az, hogy az épületnek a Hősök tere épületegyütteséhez kell — „némileg" — idomulnia. Hibás ez a gondolat is. A Hősök tere zárt tér, az épületegyüttese befejezett egészet alkot a szoborcsoporttal. Ezt a teret néhány száz méterrel odább folytatni, méghozzá „némileges" rokonítással — nem lehet. Ha megépül a Ligetben az új Nemzeti, annak a 2000. év, a XXI. évszázad építészetének a jellemzőit és „üzenetét" kell magán viselnie, magában hordoznia. Nem pedig áloszlopos, álarchaikus gyufásdoboz-együttesként a mai magyar építészet fantáziátlanságát—ami pedig nem is igaz—kell évszázadokra hirdetnie. Nem kívánnék hivalkodó épületet, de az azért nem volna baj, ha a felépülő Nemzeti szépségével és eredetiségével, korjellemzőivel, előremutatásával fölhívná magára a világ építészetének a figyelmét. Kevés a világszínvonalú, maradandó értékű épületünk, a Nemzeti miért ne lehetne az? Az egész világ csodájára jár az észak-koreai Nemzeti Színháznak, és ez azt mutatja, hogy sokféle „pillanatnyi társadalmi-gazdasági helyzetben" lehet nagyot, világraszólót alkotni. Csak nem szabad kicsinyesnek , szűkkeblűnek lenni. Ha már a reformkorra hivatkoznak a tervezők, miért nem merik a Nemzetit annak a kornak a szárnyaló fantáziájával, lángoló lelkületével, nagyot akaró szellemében megtervezni, megalkotni? Drecin József államtitkár a televízióban kijelentette, hogy az épület helyéről már megszületett a Döntés, arról már ne vitatkozzon senki. Az épületről pedig, mondta, majd vitáznak a hozzáértő szakemberek. Bántóan antidemokratikus álláspont! A nemzet örömmel ajánlja fel a pénzét, erejét a Nemzetire, joga van tehát nyíltan, kertelés nélkül, az érzékenykedést sem tekintetbe véve vitatkozni egy, az egész nemzetet, országot, a kort reprezentálni hivatott alkotásról. Addig vitatkozzunk, amíg nem születik valóban visszavonhatatlan Döntés! És ne sajnáljuk az időt! Inkább épüljön meg egy-két évvel később a Nemzeti, de aztán ne szégyenkezhessünk, háboroghassunk miatta! Az 1983/11. számunk rejtvényének megfejtése: VIII., Vas u. 17. és VI., Benczúr u. 47. A nyertesek névsora: Csern Gusztáv, XI., Mikes Kelemen u. 3., 1112; Fáy Lászlóné, II., Varsányi Irén u. 40—44., 1027; Hollós Attila, IX., Szamuely u. 58., 1093; Kaldau Alajos, XI., Budaörsi út 4., 1118; Litkei Dénesné, XIII., Katona József u. 2/E, 1137; Magyar Lajosné, XXII., Park u. I., 1220; Maurer István, XV., Zsókavár u. 52., 1157; Nemecsek Piroska, Pomáz, Deák Ferenc u. 8., 2013; Rozsovits Józsefné, XIII., Petneházy u. 29., 1139; Telkes Gábor, V., József Attila u. 18., 1051. 32