Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Hogyan látja a pesti ember a városházi munkát? Történt, hogy az egyik legrangosabb fővárosi tanácskozáson felállt a jeles közéleti személyiség — építész —, s kérte, hogy ne bontsák le — a VII. kerületet. A „javaslat" nagy meglepetést és csodálkodást keltett a főváros vezetői körében. Hogyan? Lehetséges, hogy nem ismerik a tanácsi határozatot? Nem tudják, hogy megóvják a belső negyedeket? Ötven évvel ezelőtt valóban letörölték a föld színéről a VII. kerület egy részét. De ki beszél ma általános bontásról? Megújhodik a Terézváros s a többi ódon kerület, de építkezés közben megőrzik a hagyományos, jellegzetes városképet. A különféle tanácskozásokon elhangzott megnyilvánulások is megerősítik, hogy a pesti ember nem ismeri jól a városházi munkát — mert nincs módja azt teljes egészében látni. Keveset nyilatkoznak az illetékesek? Keveset. De nemcsak ez magyarázza, hogy sok téves nézet terjedt el. A tanács még nem képes mint folyamatot bemutatni a városházi munkát. Minden tervnek, intézkedésnek története van. A kezdet: tízezernyi igény, tízezernyi ötlet. A folytatás: hónapokig tartó tanácskozások, az érdekellentétek, véleménykülönbségek egyeztetése. Sajnos, a pesti ember a tervezés vitáiról nagyon keveset tud meg. Általában csak a tervezés-rendeletkészítés eredményét, a határozatot ismerheti meg. Sokan úgy vélik, hogy a Városháza szeret bontani. A tények azt bizonyítják: a Fővárosi Tanács ellensége minden fölösleges bontásnak. Nemegyszer átdolgoztattak különben jó tervet, hogy megőrizzenek tíz-húsz régi lakást. Az 1984. évi fejlesztési határozat előkészítése során az első javaslat szerint 2500 lakást kellett volna lebontani. A főváros vezetése ezt soknak találta, és a számot az ismételt vizsgálatok hatására az elfogadható legkisebb határig: 1920-ra csökkentették. Négy év átlagában is a korábban tervezettnél jóval kisebb a bontási arány. Vajon nem lett volna hasznos a nyilvánosság elé tárni e viták folyamatát is? Kísért még a múlt: a döntés és a megismertetés egy és ugyanolyan feladat. Ez tévedés, ma az egész tanácsi munkát gátló elavult nézet. Nem csökkenti a városatyák határozati jogát, ha döntés előtt, sőt már elkészülésük idején napvilágot látnak a különféle változatok is, s így a főváros lakossága nyomon követheti a vitákat. Épp a nyílt viták teszik lehetővé, hogy a pesti ember jól megismerje a Fővárosi Tanács elképzeléseit, s teljes egészében lássa a Városháza életét. Közismert, hogy csökken a tanácsi lakásépítkezés. Ezért növelni kell a magánerős építkezést. Az első vélemény az volt: tanácsi beruházában csak háromezer otthon építhető. A főváros vezetése szerint ez kevés. Sok vita után találtak megoldást, hogy háromezer-ötszázra emelhessék a számot. Azután újabb tanácskozások kezdődtek, hogy még négyszáz tanácsi lakás épülhessen. Az ipari háttér megvan, csak azt kell eldönteni, van-e olyan terület, Városházi tudósítások ahonnan elvonhatják a pénzt. Érthető, hogy éles a vita. Életszínvonal — életkörülmények Az új évben az ország legfontosabb törekvése az elért életszínvonal megőrzése. Ez határozza meg a budapesti fejlesztést is. Mivel a városi életkörülmények javulása befolyásolja az életszínvonal alakulását, 1984-ben sok új, sajátos feladatot kell megoldani. A belső piac egyensúlya megkívánta, hogy csökkentsék az állami támogatást. Ez viszont szükségessé tette idén a fejlesztési arányok módosítását és a beruházások mérséklését. A különféle fejlesztési változatok között ismét a társadalmi érdek döntött. A beruházások zöme a külső negyedekben — Óbudán, Angyalföldön, Újpesten, Kispesten, Erzsébeten és másutt — lesz. Ez feltétlenül javítja a munkásosztály helyzetét. Ahol ma a család fővárosi támogatással saját vagy nagyobb lakáshoz jut, ott az életfeltételek javulása egyértelműen az életszínvonal emelkedése is. (A család valójában sok százezer forintot kap.) De az új negyedben és a környező területen fejlődik a közművesítés és a közlekedés is. Különösen fontos, hogy a tömegközlekedés hálózatának bővítésével Észak-Budapesten minél több időt és pénzt takaríthatassanak meg az itt élők és az itt dolgozók. Kedvező hatása lesz majd a kereskedelem fejlesztésének. A külső negyedekben még gyakran nemcsak több időbe, hanem több pénzbe is kerül a napi bevásárlás. Kevés a bolt, gyenge a verseny, nem megfelelő a kínálat. Ezért fontos, hogy az épülő negyedekben a lakásokkal együtt megnyílik sok kisebb-nagyobb áruház is. A Marx téri új áruház elsősorban az északi térség nagy bevásárlóhelye lesz, de az észak-déli metró Dél-Pestről is sok vevőt szállít majd ide. Nagy vitát keltett, hogy a városi életkörülmények javulása és az egyéni teljesítmény között általában nincs összefüggés, s a jól vagy kiválóan dolgozó ugyanúgy élvezi a fejlesztés előnyeit mint a naplopó. Ez tény. Viszont sok társadalmi érdek — elsősorban a családok támogatása — megköveteli, hogy ne csak a teljesítmény méretét kifejező személyes kereset határozza meg a családokban az életszínvonal alakulását. Ezért az új évben elsőbbséget kapnak a családot segítő intézkedések, és kiemelt feladat lesz a felnövő nemzedékről és az idősekről való gondoskodás. Folytatódik a gyermekoktatási intézmények építése, és nagy erőt szán a Fővárosi Tanács az egészségügyre. A fejlesztés vitáiból A következő ötéves tervet előkészítő vitákban továbbra is nagy helyet kap a lakás. Ez természetes. Ha javult is a helyzet, még sokáig társadalmi feszültséget okoz, hogy kevés a nagy lakás. Ezért hangzott el javaslat — korábban beszámoltunk róla —: még olyan áron is növelni kell a lakások méretét, ha így kevesebbet építhetünk. Nemrég a Budapesti Pártbizottság úgy foglalt állást, hogy a következő időben megfelelő nagy számban kell építeni tanácsi lakásokat is. Ellentmondás van a két javaslat között? Nincs. Több nagyobb lakásra, s ugyanakkor több állami lakásra van szükség. Most az ötéves időszakban a tervezett lakásszámot csak úgy közelíthetik meg, ha jelentősen nő a magánerős építkezés A legnagyobb társadalmi érdek az, hogy ne álljon meg a fejlődés. A mennyiségi lakáskérdés csak úgy oldható meg, ha mind több és több ház épül. Ezért fontos a magánerő nagyobb mérvű bevonása. De látni kell azt is, hogy ma gyakran előbb jut saját lakáshoz vagy nagyobb lakáshoz, akinek több pénze van, mint aki esetleg jobban rászorult. Ez ugyan megfelel az elvnek: aki többet ad, többet is kapjon, mégis a társadalmi érdek megkívánja, hogy kivétel nélkül minden család gondját — elfogadható módon — megoldják. A Budapestben már kifejtettük: a lakáskérdés ma elsősorban ifjúsági kérdés. A legtöbb saját lakásra a házasodó fiatalok várnak. De általában épp az ifjú házaspárnak van a legkevesebb pénze, s nem vállalhatja az építkezést. Ezért a fiatalok családalapítása csak úgy támogatható, ha megfelelő számban építenek tanácsi lakásokat. Különben ez a feltétele annak is, hogy a főváros segítse a több gyermekes, kisebb jövedelmű családokat. Helyünk a világban A városházi tervezők megvizsgálták, hogy milyen helyet foglal el a magyar főváros az európai nagyvárosok között a fejlesztést tekintve. A nehéz gazdasági feltételek között is sikerült megőrizni a teljes foglalkoztatottságot. Ez ma kevés nagyvárosban mondható el. Ha a gyermekintézmények hálózatát vagy a tömegközlekedés fejlesztését nézzük, van mivel dicsekedni. Nem kell szégyenkeznünk az építkezések ütemével sem, s érezhető már az egészségügy fejlődésére is. Ha viszont a telefonok vagy a parkok (!) számát tekintjük... Nos, van mit behoznunk. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 26