Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Csákvári D. János: Ablak a Szovjetunióra

Ablak a Szovjetunióra Mesélik, hogy a III. Magyar-Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál eseménysorozatának záróestjén, még 1980-ban, óriási tömeg gyűlt össze a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Amikor a rendezvény véget ért, indulni kellett volna hazafelé, ám senki sem mozdult. Megmagyarázhatatlan érzés tartóztatta az embereket. A fesztivál egyik díszvendége, Joszip Kobzon mintha csak megérezte volna a várakozást, „műsoron kívül" a mikrofonhoz lépett, és énekelni kezdte a Moszkva-parti estéket. A tömeg együtt énekelt vele. Szinte legenda övezi a szovjet-kirgiz író, Csingiz Ajtmatov látogatását is. A neves vendég érkezését sokan várták a Ház kapujában, a rendezők csak nehezen tudtak helyet szorítani az oda tartó gépkocsinak, amelyből azonban nem szállt ki senki. Kínos másodpercek teltek el, míg a gépkocsivezető magyarázattal szolgált: Ne várják Ajtmatov elvtársat, ő már a sarkon kiszállt, hogy körülnézzen az utcában. Nem kellett sokat várni, alakja feltűnt egy csoport élén. Egyik magyarul megjelent kötetét dedikálta élelmes pesti irodalombarátoknak. Történetek szólnak Valerij Kubaszov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse budapesti látogatásáról, aki valóban hősiesen állta a kérdezők és autogramgyűjtők ostromát. A kulturális központ vendégkönyve sikeres kiállítások százairól tanúskodik, közülük többet meg kellett hosszabbítani a nagy érdeklődés miatt a Ház immár tizenegy esztendős története alatt. Valljuk meg, nem nagy idő ez egy intézmény életében, amely mégis eleven része lett a magyar politikai, kulturális és tudományos életnek, változatos, gazdag, művészi kivitelű programjainak köszönhetően. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házát 1973. november 9-én avatták fel ünnepélyes külsőségek között. Az építők meglehetősen gyorsan, másfél év alatt készültek el az épület átalakításával. E tempót azóta is követendő példaként emlegetik a Városházán. — Valóban derekasan dolgoztak az akkoriak — mondja Pap János, a Ház sajtófőnöke, aki több forrásból is tájékozódott az épület múltjáról. Az Országos Casino egykori épülete — Ziegler Győző tervei alapján — 1896 januárjában készült el. Két évre rá itt alapították meg az első női kaszinót. 1919 elején a második emeleti részt diákotthonnak rendezték be. A Tanácsköztársaság idején a IV. kerületi pártszervezet költözött ide, később a Vörös Hadsereg egy alakulata, a vasasok dandárja vette birtokba az épületet. A felszabadulás évében a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos központja volt itt. 1950—56 között a Magyar-Szovjet Baráti Társaság székhelye. Az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság 1957-ben költözött ide, és helyet kapott benne számos zenei intézmény. A második emeleten egy több mint 40 ezer kötetes könyvtárat alakítottak ki, ahol mintegy 200- féle szovjet újságot és folyóiratot tartanak. Szépirodalmi és társadalomtudományi, valamint műszaki tudományos részlegét tavaly 17 ezren keresték fel. A műszaki élet kérdéseit taglaló köteteket csak öt évig visszamenőleg őrzik, az annál régebben datált kiadványokat magyar intézményeknek ajándékozzák. Az első emeleten van a Ház legnagyobb, 130 négyzetméter alapterületű kiállítóterme. Mellette a zeneszalon található. A régi kamaraterem helyén, az épület hátsó, emeleti részén 220 személyes moziterem van. — E helyszín nemcsak vetítésekre, hanem tudományos konferenciák, tanácskozások, előadások megrendezésére is igen alkalmas — mondja Ivan Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, aki a nyitáskor már jelen volt. A kérdésekre élénken bólogat, látszik rajta, érti a magyar szót — ha törve is, beszéli nyelvünket. Készséggel tájékoztat az eltelt időszak eseményeiről, a kulturális központ munkájáról, feladatáról. — 1973-ban, Prága után másodikként, létesült Budapesten a Szovjetunió népeinek életét és kultúráját, tudományos, valamint gazdasági eredményeit bemutató központ — mondja Ivan Bagyul. — Hasonlókat azóta a világ 50 országában alakítottunk ki, hogy világszerte megismerkedhessenek a Szovjetuniónak a legkülönbözőbb területeken elért sikereivel, külpolitikai törekvéseivel, a békéért, a háborús veszély ellen folytatott küzdelmével. Arra törekszünk, hogy a Ház ne csak társadalmi, politikai rendezvények színhelye legyen, hanem közvetlen tapasztalatcserére is módot nyújtson. A Magyar Szocialista Munkáspárt különböző szintű szervezetei, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront s a KISZ segítsége igen sokat jelentett abban, hogy tevékenységünk elérje célját, hasznos legyen. Úgy gondolom, sikerült megtalálnunk az utat a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig, és ma már egyre többen érzik szükségesnek, hogy újra és újra ellátogassanak hozzánk. Egyre több szervezet és intézmény keresi velünk a kapcsolatot Budapesten és vidéken egyaránt — említi, nem kis büszkeséggel. Tíz év alatt budapesti rendezvényeiken és a székházban mintegy ötmillió vendég fordult meg, vidéken is százezrek látogatták előadásaikat, műsoraikat, kiállításaikat. A több mint tízezer program kivétel nélkül az együttműködés, a barátság elmélyítését szolgálta. Ezen munkálkodnak mais. Kétszáz nagyobb kiállítást szerveztek. Ezek közül is kiemelkedett az örmény, észt, azerbajdzsáni, moldáviai és belorusz SZSZK életéről és a Szovjetunió 20