Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Pesti tükör: Oszlay István — Szakolczay Lajos

A számítógép mint kézikönyv Szeptemberben rendezték meg Bu­dapesten A magyar-szovjet tudomá­nyos-műszaki együttműködés 35 éve című előadássorozatot. A Szovjetu­nió Tudományos Akadémiája dele­gációjának tagjaként érkezett fővá­rosunkba V. A. Melnyikov akadémi­kus, a szovjet akadémia Kibernetikai Problémák Intézetének igazgatója, a világszerte ismert számítástechnikai szakember. Melnyikov a szakterületét érintő kérdésekről nyilatkozott a Magyar Nemzet munkatársának, Vég Gábor­nak. Többek között beszélt a számí­tógépek különböző kategóriáiról, így a szuper berendezésekről, a közepes teljesítményű számítógépek felhasz­nálási területéről. Kiemelte, hogy a számítógépek létrehozásánál arra tö­rekszenek, hogy emeljék a technika hatékonyságát. Az elektronika és az integrált technológia eredményeinek alapján olyan minikomputereket fej­lesztettek ki, amelyek maholnap fe­leslegessé teszik az űn. közepes számí­tógépeket. így tehát napjainkban a nagy teljesítményű szupergépek és a mini számítógépek fejlődése a meg­határozó. A szovjet tudós véleménye szerint a személyi számítógépek a közeljövő­ben az átlagember kézikönyvévé vál­nak, tehát számuk és felhasználási te­rületük egyre növekszik. A Szovjetu­nióban elsősorban a mérnöki munka területén használják a személyi szá­mítógépeket, ám kívánatossá, sőt, szükségszerűvé válik alkalmazásuk a gazdasági és a kulturális élet különfé­le ágazataiban is. Elterjedésének e­gyik alapvető feltétele a számítás­technika és a programozás iskolai ok­tatása. Mivel nem volna igazságos, hogy csupán a moszkvai iskolákat lássák el megfelelő számítógéppel, mert erre volna lehetőségük, úgy döntöttek, hogy az ország kölönböző területein egyes iskolákban speciális számítástechnikai osztályokat alakí­tanak ki az érdeklődő, tehetséges diá­kokból. Az a feladat — hangsúlyozta —, hogy a tanulókat bevezessék a programozás rejtelmeibe, megszeret­tessék velük a számítástechnikát. Természetesen megóvva őket az au­tomatizálás veszélyétől, attól, hogy mellőzzék a logikus gondolkodást. Az emberi alkotóerőt ugyanis semmi­féle számítógép nem helyettesítheti. Befejezésül Melnyikov akadémi­kus intézetének nemzetközi, elsősor­ban pedig a szocialista országokkal kialakított kapcsolatairól szólt. E té­ren alapvető feladatnak tartja, hogy állandóan működő bázislaboratóriu­mokat létesítsenek, melyek az érdemi együttműködéshez nyújtanak lehető­séget. E cél érdekében a Magyar Tu­dományos Akadémián is meghatároz­zák a közeljövőben, hogy milyen alapkutatást végző laboratóriumot alapítanak majd. A Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendjét nyúj­totta át szeptember 17-én Moszkvá­ban Maróthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára Viktor Grisinnek, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának. Az El­nöki Tanács a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának ápolása és elmélyítése érdekében kifejtett tevé­kenységéért, 70. születésnapja alkal­mából ítélte oda Viktor Grisinnek a magas kitüntetést. Viktor Grisin legutóbb 1982 feb­ruár végén járt Budapesten, a Moszk-Hatásuk máig érezhető 1983. január 28-án nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban a húszas­harmincas évek szovjet képzőművé­szetét bemutató kiállítás. A tárlatot Aradi Nóra művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatócso­port igazgatója nyitotta meg, jelen volt V. Ny. Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A leningrádi Állami Orosz Múze­um vendégkiállításán a rendezők „október közvetlen rezonanciáit ke­resték, a nyílt és lendületes, a világ új, szociális alapokan történő átfor­málását célul tűző művészi törekvése­ket" mutatták be. A kiállított anyag között nem egy remekmű szerepelt, így V. J. Tatlin 1911-ben készült hí­res műve, a Tengerész. Tatlin művé­szetével azóta behatóbban is megis­merkedhetett a magyarországi érdek­lődő, hiszen ebben az évben repre­zentatív albumot jelentetett meg a Corvina Könyvkiadó, mely felöleli a művész teljes életművét. vai napok Budapesten rendezvényso­rozatra érkezett szovjet politikai de­legációt vezette. A delegációt Maró­thy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Budapesti Párt­bizottság első titkára fogadta a Feri­hegyi repülőtéren, majd a pártbizott­ság épületében szívélyes, baráti esz­mecserén tájékoztatta a vendégeket a főváros életéről, fejlődéséről. A két politikus ezt követően többször talál­kozott a rendezvénysorozat különbö­ző programjain. Budapest moszkvai bemutatkozása is újabb állomás lesz 1985 januárjában a két főváros kö­zötti együttműködés fejlesztésében, a kapcsolatok további elmélyítésében. A sport palotája A szovjet segítséggel készült buda­pesti nagy létesítmények közül is kie­melkedik a Budapest Sportcsarnok, mely külsőre a leningrádi sportpalo­tához hasonlít. A labdajátékokban 10 ezer néző gyönyörködhet, ugyan­csak ennyien nézhetik a versenytor­nát, az ökölvívást és a súlyemelő ver­senyeket pedig 12 ezer 500-an izgul­hatják végig. Az impozáns csarnokot 1982 feb­ruárjában avatták föl, s azóta szám­talan nagy világversenynek adott ott­hont. Többek között 1982-ben itt rendezték meg az Asztalitenisz Euró­pa Bajnokságot és 1983 híres verse­nyeit: a C csoportos jégkorong világ­bajnokságot, a Szabadfogású és Kö­töttfogású Európa Bajnokságot, va­lamint a nagy közönségsikert aratott XII. Tornász Világbajnokságot. Kü­lön kiemelendő, hogy a Budapest Sportcsarnok számtalan konferencia, politikai és kulturális rendezvény színhelye is volt. Újból lesz technikusképzés Az idei tanévben 16 középiskolá­ban, tíz szakon kezdődött meg a fel­nőttek oktatása esti és levelező tago­zaton. Az 1985/86-os tanévtől nap­pali tagozaton is lesz technikuskép­zés. Hosszas vajúdás után jutott nyugvópontra a középfokú szakem­berképzés problémája. A hatvanas évek elején létrehozott szakközépis­kolák — melyek az érettségi bizonyít­vánnyal szakmunkásképesítést is ad­tak — nem feleltek meg sem a szak­munkásképzés, sem a továbbtanulás­ra való felkészítés követelményeinek, s nem tettek alkalmassá középfokú munkakör ellátására. Az MSZMP KB 1982. április 7-i határozatában le­szögezte: ,,A népgazdaság szükségle­teivel összhangban gondoskodni kell a technikusképzés megoldásáról." A technikumokban a tanulók az első két esztendőben a gimnáziumokéhoz hasonló általános képzést és szakmai­elméleti-gyakorlati oktatást kapnak. A III. osztálytól kezdve ki-ki az álta­la választott technikusi szakon vagy szakmunkás-szakmában folytatja tanulmányait. Az V. év végén a jelöl­tek képesítő vizsgát tesznek. A tech­nikusi oklevél felsőfokú továbbtanu­lásra és technikusi végzettséghez kö­tött munkakörök betöltésére jogosít. Hatvan szó a békéért A Budapest Sportcsarnokban 1982. december 19-én a KISZ KB és a Magyar Szovjet Baráti Társaság a Szovjetunió megalakulásának 60. év­fordulójára egész napos ifjúsági programot és gálaműsort rendezett. Napközben 25 ezren, este 7 ezren töl­töttek el néhány kellemes órát a poli­tikai, kulturális és szórakoztató ren­dezvényeken. A különféle színhelye­ken tablókon volt olvasható a „ Hat­van szó a békéén" felhívás. Egyik részlete arra is választ ad, hogy idő­sebbek és fiatalabbak, felnőttek és gyerekek miért ragadtak olyan nagy számban tollat. Aláírásuk egyben óhajukat is kifejezte: ,,A béke alap­vető emberi jogunk, egyéni, családi és nemzeti boldogulásunk feltétele. Békét, biztonságot, alkotó életet aka­runk!" A találkozás résztvevői láthattak egy reprezentatív kiállítást is. A „60 éves a Szovjetunió" című tárlaton a szovjet nép több mint hat évtizedes munkáját, az önálló szovjet köztár­saságok történetét, a politikai és a kulturális élet jelentősebb eseményeit mutatták be a rendezők. Az egész na­pos rendezvény gálaműsorral zárult, melyen többek közt nagy sikert ara­tott a Horski belorusz táncegyüttes, a szaratovi harmonikáscsoport és a Ba­lalajka együttes. 11 Viktor Grisin kitüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents