Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - A Budapest postája

A Fővárosi Fürdőigazgató­ság hideg és meleg vizű strand­jain, hivatalosan, május ele­jétől szeptember végéig tart az idény. Volt rá példa, hogy ko­rábban kezdtek, illetve meg­hosszabbították a nyitva tar­tást. Az idei nyár eleddig — au­gusztus közepén járunk — nem azt sugallja, hogy erre most is sor kerülhet. Bár ki tudja...? A tavalyi nyár mindenesetre kel­lemesebbnek bizonyult, s hogy ez nem csupán a megszépítő messzeség, igazolja a strandok forgalma is. 1983-ban több mint kétmillióan kerestek eny­hülést a strandokon. Volt olyan kánikulai nap, amikor csaknem százezren „dagasztot­ták" a vizet a medencékben. Az idén a félidő mérlege: 725 ezer látogató. Tavaly ilyenkor egymillió felett tartottak a szá­molásban. A strandforgalom az időjá­rás függvénye, aminek mérté­kén ugyan nemigen változtat, de a fürdők „készültségi fokát" kell hogy befolyásolja az a tapasztalat, hogy a fürödni vágyók rohamai, a forgalmi csúcsok a hétvégekről a hétköz­napokra tolódtak át. Július 12-én, csütörtökön, 90 ezren vol­tak strandon, s ez eddig a leg­magasabb „hétköznapi" csúcs a vállalat történetében. Feltételezni, hogy a nyár má­sodik félidejében is legalább annyian mennek strandolni, mint eddig, az optimizmus ne­továbbja volna, ám még akkor is mintegy 600 ezerrel kevesebb a vendégek száma az idén, s az elmaradt bevétel érzékenyen érinti az anyagiakban egyéb­ként sem bővelkedő Fürdőigaz­gatóságot. Ezt ugyanis nem le­het pótolni, mert ha nincs me­leg, napos idő, nyilván keve­sebben mennek a fürdőkbe. Akadt azért az idén is remek strandidő, kígyózott is hosszú sor a Gellért fürdő pénztáránál nyitástól csaknem zárásig. Pe­dig ez a legdrágább fővárosi strand a 30, illetve az egész napra szóló 60 forintos belépő­vel. Aki nem jutott be (mert csak annyi öltözőszekrény és kabin van, ahány ember kultu­ráltan, kényelmesen elfér a na­pozóban és főképp a meden­cékben), az nemigen vigaszta­lódott volna például az Albert­falvai strandon, pedig ott csak tized annyiba kerül a belépő, és ismeretlen a telt ház. No már most, kérdés, hogy aki a Gel­lértben kíván strandolni, az te­hetős vagy igényes. Úgy véljük, inkább az utóbbi, mert külön­ben beérte volna Albertfalvá­val, ahol a víz milyensége-mi­nősége sokkal gyengébb, és a strand komfortja is jóval szeré­nyebb. Több Gellértünk nincs (egyhamar, sajnos, nem is le­het), van viszont Palatínus, Szabadság, Széchenyi strand stb. Ám nem biztos, hogy ide is bejuthatunk bármikor. Előfor­dulhat, hogy azon a bizonyos kánikulai napon megtelt a für­dő, avagy egy részét (műszaki állapota miatt) lezárták. Van­nak strandok továbbá Albert­falván, Cinkotán, Rákoscsa­bán, Lőrincen. Ezeknek közös vonásuk, hogy a vizük hideg (hálózati vízzel töltik fel a me­dencéket), a belépő olcsó, és kevesen látogatják. Ebből kö­vetkezik, hogy ráfizetéssel mű­ködnek. Emiatt azonban nem lehet bezárni. A vizet melegíte­ni kellene (Kispesten gázkazán­nal langyosítják a strand vizét, ami iszonyúan drága, s noha emelkedett a forgalom, az ol­csó belépő miatt növekedett a ráfizetés), a strandokat korsze­rűsíteni kellene — de ... A für­dő megszűnt alapszolgáltatás lenni, ám továbbra is megma­radtak bizonyos kötöttségek, a kedvezmények és a támogatá­sok viszont megszűntek. Nap­jainkra végleg „bezárult" a Fővárosi Tanács fejlesztési alapja, nem nyílt ki az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács és az Országos Vízügyi Hivatal pénztárcája, és a múlté már a Környezetvédelem támogatása is. Egyetlen segítség a vállalat összbevételének majd 40 száza­lékát kitevő, 1981 óta lényegé­ben változatlan, évi 114 millió forint összegű állami támoga­tás. Ebben a nehéz helyzetben különösen szigorú, körültekin­tő gazdálkodásra van szükség. A fürdőigény a háború előtti­nek a háromszorosára növeke­dett, ám ezt nem követte — s most sem követheti — a fürdő­üzemek felújítása, rekonstruk­ciója, még kevésbé újabb für­dők-strandok építése. Kevés a fürdő, még kevesebb az uszo­da. Nagy a nyomás a nyugdíja­sok részéről, számukra kedvez­ményes árú úszási-fürdési lehe­tőséget kellene biztosítani — de a fürdők a nap minden szaká­ban zsúfoltak. Ugyanígy prob­lémát okoz az úszásoktatás megszervezése. Rengeteg isko­lát, elsősorban főiskolákat kel­lett elutasítaniuk, mert nincs elegendő medence, s lehetelen az időpontokat egyeztetni. A fürdőépületek állapota okozza a legfőbb gondot. Dr. Beck Béla, a Fürdőigazgatóság vezetője beszélt arról is, hogy a rendelkezésre álló pénzeszkö­zök a működtetéshez és a fenn-BUDAPEST FURDÖIGAZGATÖSAG tartáshoz is csak szűkösen ele­gendők. A fürdőkben a felújí­tási, építési munka java része egyedi és különleges, s mint ilyen, szabadáras, tehát jóval drágább. A másik probléma, hogy a fürdők zöme 70—80 év­vel ezelőtt épült, s az idő múltá­val egyre jobban kiütköznek az elöregedésből származó bajok, tetézve az elégtelen karbantar­tás, illetve a csak részleges vagy elmaradt felújítás következmé­nyeivel. Az idén néhány fürdő részleges lezárására kényszerül­tek. Lezárták például a Palatí­nus termálmedencéjét, ahol nem a vakolat esett le, hanem tönkrement a födém és a vasbe­tonszerkezet is. Helyreállítása minimálisan 50—60 millió fo­rintba kerülne, és — ismerve az építőipar tempóját — legalább 4—5 évig elhúzódna, mert le kell bontani az egészet, és újat építeni. Erre az időre a Palatí­nus gyakorlatilag kiesne a for­galomból, mert a termálme­dence kevésbé jó időben is vonzza az embereket. Ha most lezárják, csak a kismedencében marad meleg víz, melybe mind­össze 60—80 ember fér és nem hatszáz. Ebben a szituációban, amikor nincs elegendő fürdő, megengedhetetlen ez a luxus. A Fürdőigazgatóság elképzelése: a strand területén előbb másutt felépítenék az új medencét, s csak azután bontanák el a ré­git. Az új medencét a főépület közelében alakítanák ki, mert bíznak abban, hogy egyszer té­liesíteni lehet a Palatinust. A tervek készülnek, hogy ha lesz pénz a beruházáshoz, elkezd­hessék a munkát. A háború után, sajnos, nagyon kevés fürdő épült, de A jéghegy csúcsa az építőipar ezeknél sem reme­kelt, mert legalább annyi baj van velük, mint a régiekkel. A Dandár utcai fürdőben például elfelejtették a megfelelő párátlanítást-szellőzést kialakí­tani, emiatt az álmennyezet életveszélyessé vált, tehát rész­legesen le kellett zárni az épü­letrészt. Ezt a fürdőt egyébként — nagyszabású rekonstrukciót követően — 1978-ban adta át az építő vállalat. A tízéves Új­pesti fürdő tetőszerkezete beá­zik, mert olyan szigetelőanya­got alkalmaztak, amelynek az élettartama öt(!) év... Nagyon komoly gondot okoz a Lukács fürdő állapota is, különösen, azért, mert a födém — éppen azon a részen, ahol össze van építve az ORFI-val — a legfris­sebb szakvélemény szerint, 60 százalékban korrodálódott. Sürgősen meg kell erősíteni az aládúcolást, hogy ne legyen kedvezőtlen hatással az ORFI működésére. Kiváltképp sanya­rú állapotban van a Széchenyi fürdő! Teljes rekonstrukciója az V. ötéves tervben volt e­lőirányozva, aztán kimaradt a Vl-ból is. Hogy megvalósul-e a következő tervidőszakban, ar­ra csak remény van egyelőre. Kevés a pénz, beruházások­ról tehát nemigen beszélhe­tünk, felújításról is csak mód­jával. Mit tehet — mit tesz — ebben a helyzetben a vállalat? Mindenekelőtt óriási erőfe­szítéseket, hogy üzemképes ál­lapotban tartsák a fürdőket­strandokat. Ez azonban nem jelent olyan mértékű karban­tartást, ami a jövőnek szól. Itt van például a már említett Szé­chenyi. A férfi gőzben most 30

Next

/
Thumbnails
Contents