Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - Kaba Melinda: Fürdőmúzeum a Flórián téren

Fürdőmúzeum a Flórián téren Aquincum az egykori római provincia, Pannónia Inferior fővárosa. Katonai tábora a mostani Flórián téren és környékén állt, falai között volt az a katonai fürdő, mely a legnagyobb az eddig ismert római középületek közül. A fürdő régészeti feltárása 206 évvel ezelőtt kezdődött. 1778-ban egy meszesgödör ásása közben réginek vélt falakra bukkantak a munkások. Értesítették Schönvisner István levéltárost, latin szakos professzort, aki — mai értelemben is — igen pontos, szakszerű ásatást vezetett a helyszínen. Munkája nyomán felszínre került egy 15 méterszer 8 méter alapterületű padozat alatti, központi fűtéssel ellátott terem. A padozatot 293 hypocaustum-oszlop tartotta. Schönvisner az ásatás eredményeit még a feltárás évében közzétette latin nyelven: De ruderibus laconici caldariique Romani... címmel. Műve olyan régészeti leírás, melynek megállapításai két évszázad múltával is példamutatóak. Az ásatás során felszínre került bélyeges téglák alapján utalt arra, hogy a fürdő a leg. II. adiutrix, Aquincum állandó helyőrségének fürdőjéhez tartozó tepidarium lehetett. A munka befejezése után a medence fölé védőépületet emeltek, s így a nagyközönség számára is megtekinthetővé vált a „múzeum". A feltárás jelentős kultúrhistóriai emlék: az első régészeti ásatás Magyarországon, s egyben ez az első műemlékileg védett épületünk. Hetven évvel később a Szentendrei úton — a fürdő előtt — csatornázás közben találtak egy római kori feliratos követ, rajta fontos adatok. A fürdőt a felirat thermae maioresnek (nagyobbik fürdőnek) nevezi, melyet 268-ban, II. Claudius császár korában átépítettek, és ismét átadtak a legio II. adiutrixnak. Schönvisner kutatását — igaz, csak 1930-ban — Nagy Lajos, a múzeum akkori igazgatója folytatta. A ma is meglévő kétemeletes lakóház építésének idején tárta fel a tepidariumhoz kapcsolódó hideg vizű medencét. Ezt követően — Möller Károly műegyetemi tanár tervei szerint — mind a két termet az új ház pincéjébe foglalták föld alatti múzeumként. 1960 és 1963 között napvilágra került a fürdő keleti zárófala és egy 13 méter átmérőjű exedra, valamint több helyiség részlete. Az Árpád-híd szélesítésének és a Flórián téri közlekedési csomópont kiépítésének terve előtérbe helyezte a római kori műemlék kutatását is. 1977 és 1979 között kiderült: a fürdő a Szentendrei út nyugati oldalán is folytatódik, egészen a Flórián áruház vonaláig. A feltárás eredményei némi tájékoztatást adtak ugyan a műszaki tervezéshez, de a beépitett helyszín nem tette lehetővé összefüggő felületek kibontását. így gyakorlatilag csak a hídépítés megindulásával egyidejűleg — 1981 tavaszán — kezdhettük meg részben az ásatási munkát, részben a kivitelezéssel párhuzamos régészeti megfigyeléseinket. Azóta — 1984 nyaráig — megszakítás nélkül folyt a feltárás. Egy minden várakozást felülmúló méretű, meglepően jó állapotú, sok helyiségből álló fürdőt találtunk. 1983-ban megkezdődött az emlékek konzerválása és részbeni kiegészítése. Augustus császár hadmérnöke, Vitruvi-A fürdő alaprajza us az építészetről szóló művében jelentős fejezetet szentel a római kori fürdőknek. Tőle tudjuk — amit azóta több feltárás is igazolt —, hogy a fürdők nemcsak a fürdőzés, gyógyulás helyei voltak, hanem igen gyakran szellemi és testi felüdülést is kínáltak a látogatóknak. A különböző hőfokú — hideg, langyos, forró levegőjű — fürdők mellé izzasztókat, masszírozószobákat, olvasótermeket, könyvtárakat, társalgókat és nemegyszer tornacsarnokokat is építettek. A THKRMAK M \l( >R1> \l . AI'K \|/ V fi I-mímu 15