Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Geszler Ödön: A Goli kétszáz éve

ni", azaz a zárt pálya kivételével az általa pótolt sárga kocsik útvonalán fog haladni, a haladására a villamos jelzőlámpái lesznek befolyással. Néhány, a közlekedés biztonságát javító módosítás címszavakban: a villamosnak elsőbbsége lett a kanyarodó járművekkel szemben; ajánlott szabállyá vált az is, hogy a gyalogosok — ha nincs járda vagy kerékpárút — az úttest bal szélén, menetiránnyal szemben haladjanak; végül pedig az új rendelkezések tiltják nemcsak a napvédő függöny, hanem minden egyéb, kilátást gátló eszköz használatát is. A fenti változtatások önmagukban még nem csodaszerek. Hogy egy szabály hasznos lehessen, elengedhetetlen a közvélemény támogatása, a közlekedésben részvevőknek az újdonságokat is figyelembe vevő, korrekt magatartása. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a BKV csak a jog eszközeivel, az erő pozíciójából kiindulva próbál segíteni a közlekedés problémáin, bemutatunk egy megvalósulásban lévő, a technika segítségét is igénybe vevő intézkedést. Egy-egy járat útvonalán igen sok közúti jelzőlámpa akad, amelyek jelentősen meghosszabbítják az utazás idejét, csökkentve a járművek sebességét. A jól összehangolt jelzőlámpás csomópontokkal rendelkező útvonalakon sem élvezhetik a BKV autóbuszai az ún. zöldhullám előnyeit, mert a megállókban az utascserék folytán legtöbbször időt veszítenek, és „lekésnek" a szabad jelzésről. Ez a késés az esetek többségében csak néhány másodperc csupán. Kézenfekvőnek látszott tehát az adott irányban megnyújtani a zöld fázist, hogy a tömegközlekedés járművei még áthaladhassanak rajta. Ez a nyújtás a buszokon elhelyezett infrasugárzást kibocsátó adók segítségével történik. E sugarakat a jelzőlámpán elhelyezett berendezés felfogja, és mindaddig tartja a zöld jel-FARKAS ISTVÁN felvételei zést, amíg az autóbusz át nem halad. Természetesen ez csak a nem túl nagy távolságról „bejelentkezőkre" vonatkozik, nehogy a kereszteződésekben kialakított összhang megbomoljon. Megnyugtatásul el kell mondani, hogy a készülékek nem bocsátanak ki olyan jeleket, melyek zavarnák a forgalom többi részvevőjének berendezéseit. A kísérletek első „alanyának" a 4-es buszt választották azon okból, hogy ez a járat több mint harminc jelzőlámpával ellátott csomóponton halad át, menetidejének körülbelül egyötödét vesztegeti el a jelzőlámpáknál emiatt, továbbá azért, mert nem keresztezi másik tömegközlekedési útvonal a budai oldalon, ahol így „laboratóriumi" körülmények közepette vizsgálhatják a módszer előnyeit. S ha ezek az előnyök eléggé meggyőzőek lesznek, sor kerül az eljárás széles körű bevezetésére, ami annál is sürgetőbb, mivel Budapesten a jelzőlámpás csomópontok száma az ezredfordulóra a jelenlegi 400-ról ezerre növekszik. A BKV nemcsak a jog és a tudomány eszközeit használja fel, hanem a belső szervezettségben rejlő tartalékokat is igyekszik feltárni. Ennek egyik nyilvános bizonyítéka az 56-os villamos vonalán július 16-án elkezdett kísérlet, mely a nagyobb kényelmet nyújtó villamosokra próbálja „átcsábítani" az utazóközönséget. A „csalétek" a 17 perces menetidőn kívül a sárga Tátrák megbízható, pontos és — Magyarországon először menetrend szerinti közlekedtetése. A megállókban kihelyezett táblákról — az eddigi gyakorlattal ellentétben — bárki megtudhatja, mikor jön a következő szerelvény. Külön hétköznapi, szombati és vasárnapi menetrendet dolgoztak ki a BKV szakemberei, akik az újítás sikere esetén annak további kiterjesztését ígérik. A felsorolt példákkal azt szerettük volna bizonyítani, hogy a fővárosunk tömegközlekedéséért felelős Budapesti Közlekedési Vállalat minden eszközt megragad annak érdekében, hogy a továbbiakban is fenntartsa a külföldi közlekedési szakemberek által „magyar csodának" titulált helyzetet. Mi ez a magyar csoda? Az, hogy amíg Róma, Párizs, London és sok más nagyváros tömegközlekedési járműveinek sebessége az elmúlt két évtizedben 5 km/órára csökkent, addig hazánk szívében ez az érték a motorizáció terjedése, a személygépkocsik számának robbanásszerű növekedése ellenére sem lassult az utóbbi húsz év során, s a nemzetközi összehasonlításban számunkra igen előkelő helyezést biztosító 20 km/óra érték fölött van. A BKV legoptimistább vezetői és dolgozói közül néhányan már arról álmodoznak, hogy erőfeszítéseik egyszer a hazai bírálók részéről is méltánylásra, esetleg, uram bocsá', elismerésre találnak. S bíznak benne: nem kell hosszú álomra felkészülniük. (x)