Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Fábri Ferenc: Szobrok árnyékban

Szobrok — árnyékban Költőink budapesti szobrait nézegettem. Kölcsey emlékműve a Batthyány tér északi oldalán áll, remek háttere az egykori kolostor (ma tervezőintézet) vörös épülete. A fehér kőtömbön a költő sorai olvashatók: „Hass, alkoss..." A szobor azonban nem tud hatni ebben a környezetben. A szemközt elhelyezett lámpaoszlop kettészeli a látványt, bár a néző, ha kicsit oldalt áll, el tud tőle vonatkoztatni — ha nagyon akar. A keskeny járdán állandóan gépkocsik parkolnak, teljesen háttérbe szorítják, észrevétlenné teszik Kölcseyt. A látvány: parkoló személygépkocsik a járdán, ma már szinte természetes. Egy szobor előterében azonban valamilyen módon — például díszkorláttal — mégis meg kellene akadályozni a járművek várakozását. Mielőtt a teherautók is odaszoknak! A kandelábert pedig át kellene helyezni — este a szoborra csak árnyékot vet. Ady Endre szobrának méltóbb a környezete a Liszt Ferenc téren. A posztamens előtt 8—10 méter széles mészkő díszburkolatot építettek, oldalt kőpaddal. Tiszteletadás a költőnek, hogy könyvheti ünnepségek színhelye ez a kis tér. Az viszont kevésbé felemelő, hogy a könyvsátrak egész évben ott állnak, így — akárcsak Szegeden, a Dóm téren — a műalkotás megtekintéséhez, élvezéséhez kialakított teret időszakos használatra szolgáló építmények teszik tönkre éveken keresztül, folyamatosan. (Nem hiába emelte föl szavát a Budapest többször is a főváros „elbódésítása" ellen. (ld. Frank János — Csigó László: Bódéváros 1983/3. szám; Csigó László — Bogárdi Márta: Bódéjárvány 1987/7. szám. A szerk.) A könyvbódék párkányvonala éppen a szobor tengelyébe esik, így még inkább „útban vannak", mint Kölcseynél a kandeláber. A bódék a könyvhét elmúltával sem állnak üresen — olykor könyveket árulnak bennük, máskor a Hermesz szövetkezet kínál virágmagvakat az érdeklődőknek. „Mag hó alatt"? — idézhetném kérdően Adyt, de azt kiszem, ő nem ilyen halhatatlanságra gondolt. Kiss József írta Arany szobrának leleplezésekor: Megszoknak lassan az emberek, És ügyet nem vet rád senki sem. Ám Arany Jánost legalább megvédi a Múzeum-kert a hétköznapi élet profanizáló semmibevételétől. Jó volna, ha nagy költőink emlékét tisztelnénk annyira, hogy ne engedjük méltatlan célra használni emlékművük környezetét. FÁBRI FERENC Kölcsey a lámpaoszlop mögött Mintha a bódén állna Ady 22