Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Oszlay István: Szebb és korszerűbb

Szebb és korszerűbb Műszaki-technikai újdonságok az Operaházban gött az úgynevezett díszletemelő pódium is. Emellett új lógódíszlet-tárolót építettünk a színpad alatt, ami szintén el van látva emelőberendezéssel. A kellékeseknek sem kell cipelniük már: a kellékraktárak az V. emeletről a színpad alá kerültek, s a színpad mindkét oldalán működik kellékfelvonó. — A régi szűk zenekari árok helyére két süllyedő pódium került, az egyik egy-, a másik kétszintes. Ezzel a megoldással például gépzenés balettelőadások vagy egyéb, különlegesen nagy színpadot igénylő műsorok esetén a két pódium teljes felemelésével ki lehet szélesíteni a színpadot a nézőtér mellvédjéig. Mindkét pódium lesüllyesztésével pedig hagyományos zenekari árok alakul ki. Ezenkívül az egyik pódiummal szállítják fel a hangszereket a színpad alatti raktárból. — A felső színpadgépezetben új, speciális szerkezet a ponthúzó. A 72 ponthúzó meghajtása a zsinórpadlás feletti gépházban van. A színpad feletti sínpályákon mozgathatók azok a kocsik, amelyekkel egyegy tetszőleges pontban 150 kilós nehéz díszleteket is lehet „belógatni" vagy felfüggeszteni a színpadon. Szintén újdonság az ehhez kapcsolódó elektronikus magasságkijelző készülék, amellyel többek között lehívhatók a ponthúzók egy korábban beállított szintre, tehát az irányítópultnál előre lehet kódolni, hogy az előadás alatt mikor, hová érkezzenek a szükséges díszletek, méghozzá centiméteres pontossággal. — A rekonstrukciós munka másik fontos területe volt az épületgépészeti felújítás. Ennek során teljesen ki lett cserélve az Operaház víz-, csatorna-és elektromos hálózata. A műemléki részeken rendkívül igényes anyagokkal dolgoztunk: a csatornahálózat például öntöttvas, a fűtéscső réz; ugyancsak rézvezetékeket használtunk fel az elektromos hálózatban. Az épületben három új klimatizáló rendszer van: a színpadi, a nézőtéri és a balett-termi, valamennyi teljesen új konstrukció. A nézőtéren minden egyes ülés alatt van szellőző, úgynevezett anemosztát. De míg korábban a légaknákba nyáron jeget csúsztattak, s úgy produkálták a hideg levegőt, most gépileg befúvott friss levegő árad föl az anemosztátrácson. A korábbi gravitációs szellőzési rendszert is gépi elszívás váltotta fel. A mennyezeten lévő csillárnál van beépítve az elszívó kürt. — A színpad — mint említettük — a kontúrokon belül mind építészetileg, mind gépészetileg teljesen megváltozott. A műemléki részekben minimális az épületszerkezeti módosítás. Funkcionális változás van a III. emeleten: az Ybl által eredetileg cukrászdának tervezett, majd később kottatárrá átalakított terem visszakapta eredeti rendeltetését, mégpedig hajdani szépségében, korszerű berendezéssel. — A főépületben a Dalszínház és a Hajós utcai üzemi-kiszolgáló részeknél tulajdonképpen csak a főfalak, a födémek és a homlokzati ablakok maradtak eredeti helyükön. Jelentős épületszerkezeti beavatkozással járó munka volt az új balett-terem kialakítása, ahol A zsinórpadlás egy 15 méteres falrész eltávolítása után a födém az újonnan beépített acéltartókra lett felfüggesztve, s így nyílt lehetőség még egy balett-terem kialakítására. — A műemléki épületrészek, terek, felületek felújításakor az volt a cél — mondja Bartalosné Forray Györgyi, a generálkivitelező ügyintézője —, hogy azok eredeti szépségükben maradjanak meg. Vastag köteteket tesz ki a fotódokumentáció, amelynek alapján az alvállalkozók szakemberei elvégezték a munkákat. Csaknem teljes mértékben szükség volt a műemléki részek felújítására, igy a márvány-, műmárvány, díszítő festő felületek, valamint az értékes freskók restaurálására. A nézőtéri födémszerkezetet a korábbi konstrukció szerint építettük újjá, aminek az akusztika miatt van jelentősége. Erre kerültek vissza a nagyrészt felújított székek. A nézőtéren most 1275 férőhely van, ami 89-el kevesebb a réginél. Ez részben a zenekari árok átépítésének (a korszerűsítés két széksor feláldozásával járt), valamint annak következménye, hogy 81—84 cm-ről 90 KONRÁDY ATTILA felvételei cm-re növelték a széksorok közötti távolságot. Felújítottunk minden egyes páholybelsőt, kicseréltük a régi textileket. A falburkoló damasztkárpitokat az eredeti minta alapján, ugyanazzal a szövéstechnikával szőtték. Nagyszabású munka volt az aranyozás. A proszcénium-ív kivételével teljesen újonnan készült valamennyi felület aranyozása. Az ORSZAK szakemberei mintegy 450 ezer darab 8x8 cm-es, mikron vastagságú, 24 karátos aranyfüst-lemezt, mintegy 4,5 kiló aranyat használtak fel. — A nevezetes Lotz-freskót a Képzőművészeti Alap restaurátorai hozták rendbe nyolchónapos munkával. — A homlokzatok felújítását az tette bonyolulttá, hogy a különféle anyagokat (puha és kemény mészkő, műkő, vakolat, pirogránit stb.) úgy kellett „színezni", hogy azok összhangban legyenek egymással s az épület eredeti stílusával, hangulatával. A kőfelületek tisztítása remekül sikerült, és a szakembereknek az volt a véleményük, hogy nem a követ kell színezni, hanem ahhoz harmonikusan illeszkedő színű vakolatfestésre lesz szükség a homlokzatokon. Ez a szín pedig az ekrü, a tört fehér. Megvannak a korabeli akvarell képek az Operaházról, ezek szolgáltatták a színmintát. A kőfelületek olyan konzerváló bevonatot kaptak, amely víztaszító (hidrofób), továbbá gátolja a kőkorróziót, s ami nem kevésbé lényeges: lehetővé teszi a falak tisztítását vízsugaras fürdetéssel. A műanyag alapú vakolatfestéknek szintén nem árt a vízsugár, tehát időről időre tisztára lehet mosni-sikálni kívülről az egész Operaházat. S hogy a nagyszerű épület ne legyen olyan kirívó a környező sötét, lepusztult homlokzatú házak között, a Fővárosi Tanács a megnyitóra rendbe hozatta a Dalszínház, a Révay és a Hajós utcai házak homlokzatát, hogy méltó környezetet adjanak a teljes pompájában helyreállított Operaháznak. OSZLAY ISTVÁN 13