Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Kertész Péter: Változatosabb lakástervezés

Az 1004-es épülettömb földszinti részlete megújítására hányan jelentkeztek, akkor nem aggasztó a helyzet, hiszen mindössze 50 ezer igény került nyilvántartásba. Pontosabban: ennyien szurkolták le a folyamatossághoz újabban szükséges letéti díjat. Ami azért azt sejteti, hogy esetleg éppen a legrászorultabbak szálltak ki a sorból, mert történetesen nem tudták nélkülözni azt a pár ezer forintot. Hogy ez mennyire így van, azt egy, a közelmúltban lebonyolított pályázat is alátámasztotta. Ennek során ugyanis ezerkétszáz komfort nélküli, jó esetben másfél szobás, felújításra váró lakásra több mint 161 ezer pályázat érkezett! Vagyis nincs még itt a Kánaán. Továbbra is építeni kell lakásokat, és nem csak azért, mert — mint mondani szokás — ,,egy város építése soha nem fejeződik be." Aztán baj az is, hogy hiába rendelkeznek a házgyári lakások az imént felsorolt erényekkel, valahogy mégsem testre szabottak. Bár igaz az, amit az elmúlt negyed század eredményeiről itt összehordtam, ám ama Iván Kozirjev nem ezen meditál, hanem új lakásába költözvén azon bosszankodik, hogy itt se jön be a számítása, meg amott se boldogul. Vagyis ő és a hozzá hasonlók olyan lakást szeretnének a pénzükért, ami nekik pontosan megfelel. És ez a mai piaci szemléletű világban természetes. Ily módon nemcsak lakásszámban kell gondolkodni, hanem négyzetméterben és minőségben is. Utóbbiakban annál is inkább, mert hiszen az ismert okok következtében eleve kevesebb lakást lehet építeni. Másrészt a lakásépítkezések 80 százaléka ma már a magánszférában történik, s aki akkora erőfeszítésre vállalkozik, mint ami ehhez kell, annak ne szabják meg, hogy márpedig ő milyen lakásban élje le hátralévő életét. Ezt felismerve — s bizonyos mértékben erre kényszerülve — született meg az úgynevezett E-típusú lakás-termékcsalád. Létrehozásában közreműködött a Fővárosi Tanács, az ÉVM, a 43-as Állami Építőipari Vállalat, a Lakóber és a Főber. A kikötések ezek voltak: 1. Olyan lakások kellenek, amelyek nemcsak a változó családnagyságot, hanem a családok változó életmódját is követni tudják. 2. Legyenek alkalmasak változatos és humánus új városok, városrészek építésére, környezetformálásra. 3. Az ipar számára — a változatosság növelése mellett — a gyártás feladatát egyszerűsítse, a rentábilis szériatermelés feltételeit biztosítsa. A már dokumentált variációk — csakúgy, mint az emberi kívánalmak — kimeríthetetlenek. így idővel lehetőség kínálkozik arra, hogy ki-ki — már akinek a zsebe engedi — olyan lakásba költözzön, amilyent elképzelt. Mód van egy fal megbontásával egy 27 négyzetméteres garzon és egy 53 négyzetméteres kétszoba-étkezőfülkés lakás egybenyitására; csakúgy, mint két fél szobának egy nagy szobává alakítására — egy közbeépített szekrény kiiktatásával. Lehet külön étkezőfülkét, zuhanyozót, két fürdőszobát, két WC-t s a legkülönbözőbb belső elrendezést ezután ébren is megálmodni. ,,A városkép egyhangúságának elkerülése érdekében — ezt is megérhettük! — a lakásokból olyan épületváltozatok alakíthatók, amelyeket vízszintesen és függőlegesen is tagolni lehet. Az épületfajták — az eddigi kizárólagos 5 és 11 szint helyett — háromtól tizenegy emeletig bármilyen emeletszámmal építhetők. Maguk az épületek lehetnek pontházak, egyenes vagy törtvonalú, belső kerteket körbezáró épületek — lapos vagy magas tetővel. A földszinti lakásokhoz kis kertek is tartozhatnak. Az egyhangúság feloldására többféle méretű ablakot, franciaerkélyt, különféle felületű panelt, sokváltozatú loggiát, korlátot, virágvályút, napellenzőt is javallanak az új korszakot nyitó tervek. Ezek egy-egy épületen belül is változatosan alkalmazhatók, és párosulhatnak az épület esztétikus színezésével. A szériatermelés biztosítása érdekében a tervezők egységesítették a teherhordó szerkezetek méretrendjét. így elérhető, hogy sokféle lakás és még több épületfajta a legváltozatosabb összeépítésben és homlokzati kialakítással, a korábban szükséges panelféleség egynegyedével legyen megvalósítható." Vagyis még takarékos is a dolog, amelynek alakulásáról idővel bárki meggyőződhet Kaszásdűlőn, Újpesten, Gazdagréten, Rákoskeresztúron, Kispesten és Csepelen. Ebben a tervidőszakban 12 ezer ilyen újfajta lakás készül el. Bárcsak százezer lakás megépítésével korábban pattant volna ki ez a szikra az arra hivatottak fejéből. Hiszen olyan az egész, akár a spanyolviasz. Miért csak most valósul meg, amikor jóval kevesebb lakás épül, mint korábban, s azok is lényegesen drágábban? Az összegyűjtött válaszok meggyőzőek meg nem is. íme: ,,A piaci mechanizmus hozta létre ezt a szemléletet. Azt tudniillik, hogy a vásárló minősíti az árut, jelen esetben a lakást, s ha az nem kedvére való, hát nem veszi meg. Vagyis: minőségi lakáskínálatot kell teremteni. Korábban erre nem volt lehetőség, mivel a házakat tipizálták. Amit éppen gyártani tudtak a házgyárak, azt kellett megvenni. S miután hiánygazdaság volt, a fővárosnak nem állt módjában választani. Most viszont, hogy a házgyárak fokozatosan egyéb tennivalók után kényszerülnek nézni, s az építőipari vállalatok sem válogathatnak a különböző megrendelések között, egyszerre csak lehetőség nyílt az épülő lakásféleségek befolyásolására s valós igények alapján történő kialakítására." Ami viszont nem változtat azon a tényen, hogy mint anynyi másban, a lakásépítésben is busásan megfizettük a tanulópénzt. KERTÉSZ PÉTER 5 Parkosított tömbbelső FEHÉR ISTVÁN reprodukciói