Budapest, 1984. (22. évfolyam)

8. szám augusztus - Bartha Zoltán: Az építőművész

Az építőművész Medgyaszay István életművéről Budán, a Gellérthegyen varázslatos szépségű családi ház áll. Ha a művészetek iránt csak kicsit is fogékony ember belép az egyszerű fakapun, máris a hatása alá kerül. A kevés motívum egy életmű szellemiségét sugározza. Pedig nem is „szép" ez a ház — a megszokott hétköznapi értelemben. Még őrzi az ostrom sérüléseit, ütöttkopott, toldozott-foltozott. Mégis nemes szépség sugárzik át a viharvert falakon. A kváderkövek ritmusa, a hatalmas terasz fakorlátja, a hajdani hall ablakának „szamarkand'Mve, a homlokzaton szerénykedő terrakotta családi címer hangulatos keleti jelleget áraszt. Ma már csöndes a ház. Múltját, emlékeit magába zárja. Pedig nem is olyan régen még a művészi élet kiválóságai fordultak meg itt. A hazai építészkollégákon kívül többek között a kedves „Mimi", Medgyaszay Vilma — kit rokoni szálak is fűztek e ház gazdájához —, Ódry Árpád, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Pásztor János. Fel-felbukkant a magyar népélet és múlt jeles festőjének, Rudnay Gyulának délceg alakja is. Kedves vendég volt Burghardt Rezső, Nagy Sándor, Sidló Ferenc. A Bajcsy-Zsilinszky fivérek éppúgy szívesen időztek itt, mint japán és indiai írók, építészek... A vendéglátó házigazda: Medgyaszay István s művészlelkű felesége. Medgyaszay híres családban nevelkedett. Az édesapa, csejtei Benkó Károly, ma is példaképül állítható. Áz evangélikus lelkész és faragó molnár család leszármazottja kőművesként kezdte ifjú éveit. Ausztriai, német- és franciaországi tanulmányútjáról hazatérve építészrajzolóvá, majd elismert építésszé küzdötte fel magát. Egy időben Schulek Frigyessel társulva nyitott Budapesten építészirodát. Mint fiatal építészt Párizsba küldik a világkiállítás tanulmányozására. Közcélokra is áldoz: tekintélyes összeggel finanszírozza a magyarországi víziút- és csatornahálózat vállalkozást. A nagyszabású terv megbukik a hatóságok értetlensége miatt. Benkó felesége — a Toldit németre fordító híres soproni egyházi szónok és költő, Kolbenheyer Mór leánya — élete végéig emlegette: ha az elveszett pénznek csak töredékét félretehette volna, egész életre megszabadulnak anyagi gondjaiktól. Benkó Károly nevéhez fűződik az első magyar cementgyár megalapítása is. így akarta függetleníteni a hazai építészetet az osztrák ipartól. Kiváló minőségű termékével hiába nyert első díjat az 1875. évi világkiállításon, a konkurrens osztrák cégek csődbe juttatták. Benkó Károly gyermekei — régi szokást követve — fölvették anyai nagyanyjuk családi nevét, így lettek Medgyaszayak. 1893 telén, az édesapa halálával, minden megváltozott. Kereset nélkül maradt a család. A legidősebb fiú, István 15 éves akkor. Nyugdíj híján teljes kiszolgáltatottságban él az anya s négy gyermeke. István egy év múlva átveszi a családfő szerepét. Az Evangélikus Főgimnázium alsó négy osztálya után beáll kőműves- és ácsinasnak. „Egy ismerős mester építkezésénél, mint ,facsádos' kőművesinas 50 krajcár napszámmal dolgoztam. Az idegen kőművesek fölfigyeltek munkámra, és ,akkord-parti'-jukba hívtak meg 1 Ft napszámmal, ami már gondtalan megélhetést biztosított... A nyári szünidőket épületen töltöttem szerszámmal dolgozva mint falazó és díszvakoló kőművesinas — majd vezető kőműves-segéd, végül pallér." Elvégezvén az Építő-Ipariskolát, 1897-ben már Francsek Imre építészirodájában dolgozik. Később magántanulóként az érettségi vizsgát is leteszi. A A veszprémi színház homlokzata, 1908. Sírkápolna Ráróson, 1910. A szerző felvételei 20