Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Dr. Buza Péter: Lófrálunk a régi Pesten

Lófrálunk a régi Pesten Gödör tér, Sár utca meg a környékük A puszta vidék zord és kietlen. Igazi út nem vezet rajta keresztül, csak bizonytalan csapások, amelyeket mindegyre elborít a szélfútta homok süppedő takarója. S ha eső esik, sártengerré válik a vidék. Áthaladni rajta kész életveszély. Csak a legbátrabbaknak ajánlható ... Pedig a múlt század hetvenes éveiben már javában működött e sivatag tőszomszédságában a város első vízműve — a vándor tehát frissen megtöltött kulaccsal indulhatott útnak. A vízművet egy angol úr, bizonyos William Lindley építtette az 1866-os nagy kolerajárvány után. Helyén ma az Országház áll. A térnek ezt a részét ebben az időben már nem is Fatérnek, hanem Flottillen Platznak, azaz Hajókászati térnek titulálták, mivel itt állomásozott a Császári és Királyi Hajóhivatal. A vidéknek ezt a szegletét pedig, ahol az 1880-as években felépült a Mezőgazdasági Minisztérium épülete, Gödör térnek, majd Tömő térnek hívták. A két név összefügg. Mélyedés volt itt, a Nagykörútig nyújtózkodó rét zsombékos lapálya. Gödör. 1844-ben fogtak hozzá a feltöltéséhez. Először munkátlan csavargókat vezényelt ki mindkét város kapitánysága. Később a vasúttársaság vette át a területet, ők is igazítottak valamit rajta, immár gőzerővel. Ha akkor még nem sikerült is eltüntetni az ősvilág minden nyomát, a tömés sikerült, s a Gödör térből Tömő tér lett. Széllelbélelt, huzatos hely maradt mindenesetre, mással mivel magyarázhatnánk Demkó Pálnak, a nagybecskereki követnek nevezetes parlamenti felszólalását, ami pedig majd negyed századdal későbbről datálódik, mint Hevesi Lajos felfedezői barangolása. Demkó úr arról volt híres, hogy honatya létére nem szólt egy szót sem, még a szünetben sem. Egyszer azonban vendégei érkeznek a Tisztelt Házba, választópolgárok, akik megtisztelték a bizalmukkal, s akik igazi odamondogatós követről álmodoztak. S most ott ülnek a karzaton. Kell hát valamit csinálni ... Nagy huzakodva fel is állt Demkó, személyes kérdésben kért szót. Megadatott. Mire a szónok a következő hatalmas beszédet vágta ki: ,,T. Ház! Konstatálom, miszerint czug van. Javasolom, hogy az ablakok becsukása iránt haladéktalanul intézkedés tétessék!" (Lelkes éljenzés, a szónokot többen üdvözlik, a felső karzat tombol ...) Hja, a politika finom mulatság — mondaná erre a parlament egykori fehér szakállú altisztje, aki nemcsak ezt a bölcsességet tudta, hanem azt is, hogy élhet meg az egyszerű ember is ebből a finom mulatságból, ha van magához való esze, s az isten hozzásegíti egy kis hatalomhoz. Samu bácsi karzatjegyeket árult a viharosnak ígérkező ülések előtt — felárral. Hordárkodást is vállalt, volt ehhez való vörös sapkája, amelyen akkurátusan cserélgette a számokat, igaz csak kettőt. A negyvennyolcast és a hatvanhetest. Attól függően, hogy éppen milyen politikai divat dívott hírlapírók és más szájtátiak körében. De hát ez már egy másik korszak. A vízművet lebontották, felépült a Mezőgazdasági Minisztérium épülete, a Kúria s maga a Parlament is. 26 SAJDIK FERENC karikatúrái