Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Áttörés a tervezésben A városházi élet legfontosabb eseménye: megtörtént a szemléleti áttörés a tervezéseben. A főváros több vezetője amellett foglalt állást, hogy a legteljesebb nyilvánosság előtt mutassák be a tervezési folyamatot, s már a legkorábbi szakaszban ismertessék a különféle fejlesztési elgondolásokat. Reméljük, a szemléleti áttörést követik a gyakorlati változások. A gazdasági-társadalmi fejlődés ugyanis nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli a nyitott tervezést. A tanácsi demokratizmus erősítése új erőket von be a fejlesztésbe. S feltétlenül hasznos az is, hogy segít jobban megismertetni a városházi munkát, élénkíti a közéleti érdeklődést. Fölösleges volna elhallgatni, hogy nem mindenki híve a nyitott tervezésnek. Ma is kísért még a régi nézet: amíg nem határozott a tanács, a fejlesztési javaslat — titok. Mások attól félnek, hogy az előzetes lakossági vélemények befolyásolják majd a döntést. Van-e ma titok a tervezésben? A Hungária-gyűrű terve száz évvel ezelőtt látott napvilágot. Vajon ki ne sejtené, ha elkészül a Bécsi úttól a hatvani országútig az új körút, később folytatódik az építése. A tudományos és más folyóiratokban — a Budapestben is — a közlekedés szinte minden távlati elképzelése megjelent. Tudjuk, hol lesznek az új hidak. Legfeljebb azt kell eldönteni, melyiket építsék meg elsőnek. Tudjuk, hogy nagy közúti gyűrű övezi majd a fővárost. Miért volna titok az, hogy Káposztásmegyeren már elkezdődött az építése. Óbudáról földalatti vasút halad majd a Margitsziget alatt Pestre, majd innen Budára. Előkészítése megkezdődött. Ez sem lehet már titok. S miért gond az, hogy a lakossági vélemények befolyásolják a döntést? Nem lesz-e, jobb megalapozottabb a határozat, ha a városatyák előzőleg megismerik: hogyan látják, hogyan ítélik meg az elképzelést a választók. Vajon meddig tartható az a gyakorlat, hogy felépül egy-egy sokmilliárdos negyed, s utána megállapítják, elhibázott volt a tervezés. Ha nyitott is a javaslat előkészítése, a döntés továbbra is a tanács joga. Fenyeget-e parttalanság veszélye? A kezdet mindig az ötlet. Egy-egy feladat megoldására 50—60 ötlet is elhangzik. De arra nincs szükség, hogy a félszáz ötletből a nyilvánosság előtt válasszák ki a legjobb négy-öt elgondolást. A legkorábbi tervezési szakaszban is csak olyan javaslat tarthat számot társadalmi érdeklődésre, amely megalapozott, átgondolt s ezért megvitatható. Az viszont elengedhetetlen, hogy a javaslatban több érdemi változatot dolgozzanak ki; lehessen választani, s időben tárják a nyilvánosság elé; legyen mód döntés előtt minden véleményt meghallgatni s felhasználni. Aligha téved, aki úgy véli: a nyitott tervezés ellenzői főként a temérdek munkától félnek. Mert a tanácsi demokratizmus sok fáradsággal is jár. Legfontosabb feltétele a megfelelő felkészültség és a felelősség. A vitában minden kérdést meg kell Városházi tudósítások válaszolni, s azt is el kell dönteni, mi fogadható el és mi nem. Valójában mi is a tervezés? Döntés a felhasználható milliárdok elosztásáról, döntés az itt lakók életéről. Vajon lehet-e a legnagyobb nyilvánosság nélkül határozni? Kié a környék? A hirdetések tanúsága szerint a budai hegyvidéken az új villalakásokban egy szoba ára olykor eléri, sőt, meghaladja az egymillió forintot. Mit jelent ez? A magas ár jelzi, hogy nagy üzlet az építkezés — a legjobb befektetés —, de elárulja azt is, hol vannak ma a legvonzóbb építési helyek. Minden jóslat ellenére továbbra is a zöldövezet a legértékesebb. Minden jóslat ellenére... Mert a legutóbbi időben olyan vélemények is elhangzottak, hogy megfordul nálunk a vándorlás iránya, és a hegyvidékről sokan beköltöznek a felújított negyedekbe. Várható, ha gyorsul a Belvárosban az új lakások építése, ismét „előkelő" lesz itt lakni. De a lehetőség erősen korlátozott. S a legtöbb építtető úgy vélekedik, hogy a legkellemesebb családi házban élni. Á budai lejtők zömmel beépültek, és ezért több új telek kell a város szélén, sőt, a közigazgatási határon túl is. Ez viszont ismét feléleszti a vitát: kié a környék? Hiszen a megye sok építtetője is — érthetően — a főváros közelében szeretne lakni. Táguló Belváros Kitágultak a Belváros határai. Ezt bizonyítja az új nagyáruház megnyitása is. A főváros hagyományos bevásárlóhelye a történelmi Belváros és a Rákóczi út. A városházi építészek ehhez számítják a körutat is, bár — furcsa módon — itt nem nyíltak nagyobb áruházak a múltban. Az új áruházat is előbb a Tanács körúton, majd a Bajcsy-Zsilinszky úton képzelték el. Kereskedőszemmel a Marx tér eszményi hely. Valójában része a Belvárosnak. Itt találkozik a Nagykörút, az észak-déli földalatti vasút, és itt van a Nyugati pályaudvar is. Budáról ugyanúgy könnyen elérhető, mint Dél-Pestről. Sok vidéki leszáll majd a vonatról, bevásárol az áruházban, s máris utazik haza... Természeti kincseink védelmében Széles körű társadalmi vita után a Fővárosi Tanács elfogadta a hosszú távú környezetvédelmi elképzeléseket. Melyek az intézkedési tervben megfogalmazott legérdekesebb újdonságok? Erről beszélgettünk Rymorz Pállal, a Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság vezetőjével. — A főváros fél százaléka az ország területének, de itt él a lakosság 20 százaléka — mondja Rymorz Pál. — Ezért különösen fontos, hogy védjük a város ivóvizét, levegőjét, megőrizzük a rendet, tisztaságot, megszüntessük a környezetpusztító tényezőket. — Sok vitát keltett folyóiratunk hasábjain is a növényzet pusztulása. Mit kívánnak tenni az erdők, parkok védelmében? — A legsürgetőbb a természetvédelmi helyek teljes megóvása. Az élővilág és a tájalkotó elemek megőrzése azt kívánja, hogy bővítsük a védett területek körét. Meg kell oldanunk az erdők mentesítését is. Ezért megvizsgáljuk, hogy van-e mód új kirándulóhelyeket nyitni a Hármashatár-hegyen, a Szilas- és a Rákos-patak mentén, Káposztásmegyeren, a soroksári zöldövezet mellett és Kamaraerdőn. Olyan bírságolási rendszert kell bevezetni, amely kifejezi a fák valóságos értékét. Változtatunk a fásítási gyakorlaton. El kell érni azt is, hogy a hegyvidéki építkezés ne csúfítsa el a jellegzetes budai tájat. — Hogyan védik a vizet, a talajt és a levegőt? — A tervezett intézkedések közül felsorolom a talán legfontosabbat: a Duna védelmében bővítjük a nemzetközi együttműködést; új víznyerőhelyeket ültetünk, s a hegyek meredek lejtőin szintén erdősítünk; az építkezések helyén megóvjuk a termőtalajt; az elhagyott bányák gödreit feltöltjük; szabályozzuk a fűtést, s az új intézkedések egész sorával csökkentjük a közlekedési és ipari légszennyezést. A főváros kiemelt fejlesztése A legutóbbi időben több rangos tanácskozáson vitatták meg a távlati elképzeléseket. Az elhangzott vélemények megerősítik, hogy folytatódik a főváros nagyarányú fejlesztése. Mi teszi ezt szükségessé? Ha gyorsult is a főváros gyarapodása a 60-as-70-es esztendőkben, temérdek feladat vár megoldásra. Jelentősek még a társadalmi feszültségek. A külső negyedekben most sem teljes a közművesítés, s elmaradt a kereskedelem bővítése is. Tarthatatlan a belső negyedek leromlott állapota. Továbbra is nagy gondot okoz a lakáshelyzet. A javulás ellenére legkevesebb 80—100 ezer lakás kell még, hogy minden családnak legyen megfelelő saját otthona, hogy belátható időn belül elérjük: a házasuló fiatalok azonnal találnak lakást. Tény, hogy ma sok kisvárosban és sok faluban — ha a lakások nagyságát, felszereltségét (!) nézzük —jobb a helyzet, mint a főváros belsejében. A kiemelt fejlesztést sürgeti az is, hogy gyorsan nő a vidékről és a külföldről áramló idegenforgalom, s ennek növekő terheit a főváros csak úgy viselheti el, ha számottevő beruházással bővíthetik a közlekedés, a vendéglátás, a kereskedelem, sőt, az egészségügy hálózatát is. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 23