Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Scheiber Sándor: Arany a réjjáról - Határ Győző verse

Arany a réjjáról Nagykőrösi tanársága első öt évében Arany János szomszédságba került Ballagi Mórral, aki 1851 — 1855-ig a kecskeméti református főiskolán a héber és görög exegézis tanára volt. Nagykőrösről küldte át neki 1854-ben A bajusz című versét, 1855-ben pedig a //öívűw-költeményt. Mindkettőt a Protestáns Képes Naptár számára. Első levelében a legfrissebb Jósika-regényeket kölcsönzi Ballagitól felesége számára. A másodikban „kedves szomszéd úr"-nak szólítja. Egy harmadik — 1874-es dátumú —, most közzétett levelében egy vidéki gyerek árvaházi bejutása felől érdeklődik nála. Az akadémiai üléseken papírszeleteken társalgott Ballagival. 1874-ben Hunfalvy Pál jelentést tett az orientalisták londoni kongresszusáról, ahol Max Müller ellen foglalt állást. Arany odacsúsztatta Ballagihoz megjegyzését: „Tegnap is olvastam egy árja dicsekvést: hogy csak az árja Törzs képes az ideálra emelkedni. Odajegyeztem: hát a Jézus Krisztus kutya? Meg a keresztyénség ideálja?" Pauer Imre akadémiai székfoglalóján, ugyanez évben, Arany a Bolond Istókiából vett idézettel nyilvánította véleményét Ballaginak egy papírszeleten: De, ami pár évezred óta kész, Belátta, hogy neki kell megcsinálni... Vannak Ballagihoz intézett, kiadatlan papírszeletei is. Ezúttal csupán egyről szólunk. Arany A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában, amely a nagykőrösi gimnázium 1856. évi értesítőjében jelent meg, ezeket a sorokat írja: ,,E ráütő sor legtöbb népdalainkban már csak réja, azaz egyes szó, indulatszó, kurjantás (mint: Csillagom, Igazán, hajaha stb.), mely a refrainhez hasonló annyiban, mert minden versszaknál ismétlődik, néha bizonyos sor végén". (Kritikai kiadás X. Bp., 1962. 256.) Erdélyi Jánosnak szóló levelében 1856. szeptember 4-én így nyilatkozik a verssor szótagszámáról: „Igaz, a gyermek réják igen szabadok e tekintetben: de a népdalok nem annyira". (Kritikai kiadás XVI. Bp., 1982. 756.) Ez a réjja végül Az ünneprontókban 1877-ben irodalmi jelentőségre tesz szert: De mi réjja riad? de mi ördögi zaj, Rekegő szitok és otromba kacaj, Hogy reszket az egyház tornya?... Közben azonban az 1874. november 16-án tartott akadémiai ülésen Ballagi megkérdezte Aranyt: „Mit értesz a réja alatt, mely szó a N. körösi programmba írt munkádban fordul elő." Arany így válaszol: ,,réja = az a dal és dallam, a mit például a kis leányok tánczolva dalolnak; szélesebb értelemben aztán minden hasonló, könnyebb, vagy kevésbbé tisztességes dal; mig a gajd, gajdol inkább részeg ember kurjongatását fejezi ki." Az akadémiai papírszelet facsimiléjét közli a Borda Antikvárium 1. számú katalógusa (Bp., 1983. 2.), amely a magyar nyelvészet ritka kiadványait kínálja. (Azóta már az eredeti papírszelet az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona.) SCHEIBER SÁNDOR HATÁR GYŐZŐ • • Örökzöld (a hetvenöt éves Korniss Dezsőnek) Vedd ezt a zöldet — mondotta Szókratész — és láthatod, hogy örökzöld most vedd ezt az arcot; ej, de még ne vedd! Majd csak akkor, ha a szenvedés maró-oldó koncentrátumába belefürdött idegrendszered: csak akkor akkor vedd ezt az arcot — és láthatod, hogy vonásai egyberendeződnek, ráncain-és redőin szétárad az eredendő szépség ez a szépség — mondotta Szókratész (az eltávozónak, búcsúzóban, mielőtt amaz lelebbentette az ajtófüggönyt maga mögött) — ez a szépség a legyőzöttek, a megtiportak keserű vitrioljának feltisztulása a gyógyulóban, az ő hozzáedződött idegrendszerén: az örökzöld szépsége szemének szarkalábjaiból a dölyfös rátartiság eltűnt s hova nem tűnt már az önzés öntömjénezése, a magunk-kedvébe-járás, magunk-kegyének-keresése, magunk-kényénekszolgálata és hívságosságának legyezgetése — hova nem tűnt ez a tűz, hová nem hamuhodott!... Majd akkor: vedd ezt az arcot, ez az, ez ő már, ez az. Ládd — ez a szépség: a bölcsesség (álom: 1983 08 21)