Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Gömöri György: Egy angol utazó

ELEKTROMOS MÜVEK Az áramszolgáltatás 90 éve A Fővárosi Elektromos Művek háromezer fős gárdája a közelmúltban ünnepelte a folyamatos, üzemszerű villamosenergia-szolgáltatás megkezdésének kilencvenedik évfordulóját. Ez alkalomból szeretnénk megismertetni olvasóinkat is a közcélú áramszolgáltatás rövid történetével, a fejlődés legfontosabb állomásaival és a fejlesztési tendenciákkal. A főváros vezetősége az 1892-ben tartott versenytárgyaláson két ajánlatot fogadott el. A döntés értelmében a Budapesti Általános Villamossági Rt., valamint a Magyar Villamossági Rt. kapott jogot villamosenergia-termelő és -elosztó berendezések létesítésére Budapest területén. A szerződés szerint a Budapesti Általános Villamossági Rt. egyenárammal, a Magyar Villamossági Rt. pedig váltakozó árammal tartozott ellátni a fogyasztókat. A két magántársaság 1895 őszén kezdte meg a villamosenergiaszolgáltatást. A váltakozó áram szolgáltatására kötelezett Magyar Villamossági Rt. az,, Elektromos Művek — ELMÚ — jelenlegi Váci úti telephelyén építette föl erőművét, melynek teljesítménye két gépegységgel 600 kilowatt volt. Áz üzemben levő 431 transzformátorról kezdetben mindössze 827 fogyasztót láttak el árammal. A 3000 voltos egyfázisú kábelhálózat hossza 82 kilométer volt. A Budapesti Általános Villamossági Rt. a Visegrádi utca és a Tutaj utca sarkán építette fel az ún. Berzenczey (ma Hegedűs Gyula) utcai erőművét, melyben két, egyenként kétfázisú generátor 1800 volt feszültség mellett 300 kilowatt teljesítményt szolgáltatott. Az erőműhöz tartozó hálózat áramátalakító állomásain a váltakozó áramot kétszer 110 voltos egyenárammá alakították át. 1893-ban a BÁV Rt. áramátalakító állomásait tápláló nagyfeszültségű kábelhálózat hossza 11 kilométer, az elosztóhálózaté pedig 29 kilométer. Az egyenáramú hálózat fogyasztóinak száma az első évben 873. Az elkövetkező időben a fogyasztói igények gyors ütemű növekedése szükségessé tette, hogy haladéktalanul fejlesszék mind a termelő-, mind az elosztóberendezéseket és a hálózatot. A fejlődés ütemét érzékeltetik a következő adatok: — az MV Rt. 1914-ben tíz gépegységgel már 16400 kilowatt teljesítményt szolgáltatott, a hálózat hossza 294 kilométerre, az üzemben lévő transzformátorok száma 3744-re nőtt, a rendszerhez pedig több mint 27 ezer fogyasztó tartozott. — a BÁV Rt. erőművének beépített teljesítményét 1918-ig további négy gépegység segítségével 16 250 kilowattra növelték, a nagyfeszültségű kábelhálózat hossza 116 kilométerre, az elosztóhálózaté pedig 276 kilométerre nőtt, a fogyasztók létszáma ez időre több mint 50 ezerre gyarapodott. Ez az időszak természetesen lényeges előrelépést jelentett a villamosenergia-szolgáltatás minőségi jellemzőinek vonatkozásában is. Jelentős mértékben sikerült növelni a termelő gépegységek hatásfokát, valamint a hálózat egyes elemeinek üzembiztonságát. Az MV Rt. és a BÁV Rt. az első időben azonos nyomvonalon vezették, majd a későbbi időben a két társaság közötti megállapodás alapján eltérő nyomvonalon — az utca másmás oldalán — létesítették a kábelhálózatukat. A villamosenergia-szolgáltatás kezdeti időszakban éles üzleti verseny alakult ki a két részvénytársaság között. Ennek hatása több vonatkozásban gyors ütemű fejlődést hozott, számos vonatkozásban azonban fékezte a műszakitechnikai haladást. A verseny — mely egyúttal az egyenáramú és váltakozó áramú ellátási rendszer harcát is jelentette — nem egészen két évtized alatt a gyakorlatban bizonyította be a váltakozó áramú ellátás előnyeit. A két magántársaság üzleti érdekeinek összeütközése kedvezően értékelhető abból a szempontból, hogy meggyorsította a műszakilag előnyösebb rendszer kiválasztását, és lehetővé tette, hogy a főváros akkori vezetői távlatilag helyesen határozzák meg a villamosenergia-szolgáltatás jövő fejlesztésének irányvonalát. A konkurrenciaharc kedvezőtlen hatása viszont abban jelentkezett, hogy a viszonylag rövid idő alatt és nagy területen kialakított egyenáramú hálózatokat műszaki-gazdasági adottságaink következtében csak több évtizeddel később, a 60-as években tudták véglegesen felszámolni. Az élet különböző területein a villamosenergia-felhasználás iránti igény rohamosan növekedett, éppen ezért a főváros vezetősége — figyelembe véve az akkor már számottevő külföldi eredményeket — elhatározta az egységes áramszolgáltatási rendszer megteremtését. Ennek érdekében az első lépés a főváros kezelésében és tulajdonában lévő korszerű erőmű és a hozzá tartozó hálózat létesítése volt. Az erre vonatkozó döntést a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1911-ben hozta meg. Az új áramfejlesztő telep megépítésére a lágymányosi téli kikötő melletti területet választották ki. Ez több szempontból is szerencsés döntés volt: itt biztosítva voltak a szénszállítás és a hűtővízellátás feltételei, s ez a hely megfelelő volt a környezetvédelem szempontjából is. A Kelenföldi Erőmű 1914 júniusában kezdte meg a villamosenergia-szolgáltatást. Műszaki paramétereit a nemvetközi technikai fejlettséghez viszonyítva magas szinten határozták meg. E szempontból jelentős döntésnek minősíthető a háromfázisú, váltakozó áramú rendszernek és az elosztóhálózat 10 kilovoltos üzemfeszültségének megválasztása (mely ma is gazdaságosnak tekinthető). Az áramszolgáltatás egységes rendszerének kialakításában további jelentős előrelépés volt, hogy a főváros a Magyar Villamossági Rt. berendezéseit 1914. június 1-vel, a Budapesti 30