Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - C. Kiss Sándor: Mi van a fal mögött?

Mi van a fal mögött? FORTUNA UTCA 18. Mintha átok ülne a budai Váron. A palotának és a Vár lakónegyedének van néhány olyan kényes pontja, amely a látogatónak azonnal a szemébe ötlik és eleve lehangolja. Ilyen a Dísz tér a volt Honvédelmi Minisztérium romépületével. Ide érkeznek a turistacsopor­tok autóbuszos seregei, de — kényszerpályán mozogva — itt kell elhaladni minden olyan lá­togatónak, aki a várpalota bár­melyik múzeumát meg akarja tekinteni. Természetesen útjuk­ba esik a Szent György tér, a romos Sándor-palotával (a volt Miniszterelnökséggel), mely­nek állagmegóvásáról és helyreállítási munkáinak me­gindulásáról sok illetékes nyi­latkozata elhangzott, szemmel látható következmény nélkül. A Szentháromság téren javult a helyzet, hiszen immár két éve áll a Jánossy György tervezte Ybl-díjas diplomataház. A Mátyás-templom melletti park és kapcsolt részei is elég rende­zettek ahhoz, hogy ne kiáltsa­nak azonnali átalakítás után. A Vár lakónegyedének egy pontján, a Fortuna utca és a ré­gi Kard utca (ma Hatvany La­jos utca) sarkán mintha megállt volna az idö. Vendéglátóipari hirdetésekkel teletűzdelt, fák­tól benőtt romépület várja sor­sának jobbra fordulását. Sok­koló hatása mostanában nem olyan erős, mert folyik a Vár­negyed házainak sortatarozása, és a környező épületeket áll­ványerdő burkolja. A Kard ut­ca is építőipari csatatér. A láto­gató arra gondol: most majd ezt a romot is sorra kerítik a re­noválok. Nos, erről szó sincs. De arról igen, hogy a szomszé­dos házakat tatarozó építőipari vállalat anyagot tárol és szállít az épületmaradványok között. Néhány hete a befalazott földszinti ablakok egy részét kibontották, hogy könnyeb­ben, gyorsabban menjen a munka azoknál a házaknál, amelyeket most újítanak föl. Ám a szóban forgó romépület műemlékként való helyreállítá­sát csak fontolgatják, talán ad­dig, amíg megmaradt szerkeze­tei végképp tönkremennek, s nem marad más lehetőség, mint lebontani. Pedig a felsza­badulás után végzett felméré­sek, majd később a még meg­maradt földszinti részek aládú­colása és ideiglenes lefedése ar­ra utalt, hogy az épület jobb sorsra érdemes, műemléki jelle­ge vitathatatlan. Az építészettörténeti kutatá­sokból megállapítható, hogy a XIV. században ennek az épü­letnek a helyén két középkori lakóház állott. A déli részén a teleknek körülbelül egyharma­dát foglalta el a korábbi, a XIV. század második feléből származó épület, amelyet a XV. században némileg átala­kítottak, s amelyhez a XVI. század folyamán épülhetett hozzá az északi, egyemeletes épület, amelyet már akkor ösz­szekötöttek a déli, meglévő házzal, megtartva mindkét ka­pubejárót. Az épületet a XVI. században — részben a török hódoltság alatt — ismét átala­kították, ekkor keletkezett — az északi kapubejárótól észak­ra — a két kődongaboltozatos helyiség, valamint a Kard utcai kőkeretes ablaksor. Martin Sigl építész 1748-ban újjáépítette a zártsorú, eredetileg is körülépí­tett udvarú, egyemeletes lakó­házat, Giessel József tervei alapján. Ez a második világhá­borúban szinte teljesen elpusz­tult. A kutatások szerint az épü­letben legalább 12 jelentősebb építési periódus emlékei külön­böztethetők meg. A homlokzat kilenctengelyes volt eredetileg, szalagkeretes ablakokkal. Az egyik bejárati kapu záradékíve fennmaradt. Fölötte a ház elő­reugró emeletét konzolsor tar­totta. Ez a megoldás, a fenn­maradt részletek tanúsága sze­rint, kedvelt volt Budán, ma azonban mindössze néhány i­lyen homlokzatú ház található a Tárnok utcában és az Ország­ház utcában. A konzolsor lefa­ragott csonkjai ma is láthatók. A déli kapubejáró déli falában lévő ülőfülkepár — rongált ál­lapotban — megmaradt. Az épület sarkát XVI. századi kőkváderekből falazták. A sa­rokhelyiség Kard utcára néző kis ablaka török kori. Az átépí­tések egyik emléke volt a ba­rokk stukkómennyezet ma­radványa; ennek részletei 1945-ben még megvoltak. A szakértők az ötvenes évek elején is úgy ítélték, hogy a ház földszinti részei mindenképpen helyreállíthatók. Persze, ma már csak újabb vizsgálatokkal lehet eldönteni, hogy mi ment­hető még meg az alig védett földszinti szerkezetekből. 1966-ban az Országos Takarékpénz­tár, illetve a Főváros Építőipari Beruházó Vállalat megbízta a Középülettervező Vállatatot, hogy tervezzen ide lakóházat. A terveket Kékesi László Ybl­díjas építész készítette, aki ko­rábban irodaházat tervezett ide. A felmerült állítólagos műszaki nehézségek azonban meghátrálásra késztették a kivitelezőt. Háromszor hosz­szabbították meg az építési en­gedélyt, végül a kivitelezés meghiúsulása miatt, a tervező javaslatára, ideiglenes állag­megóvást, aládúcolást végez­tek, és a meglévő szerkezeteket A déli kapubejáró két megmaradt gótikus ülöfülkéje A barokk stukkómennyezet maradványai 1945-ben még megvoltak 18

Next

/
Thumbnails
Contents