Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Budapest postája

1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája Képeslap — kép nélkül A Fővárosi Szabó Ervin Könyv tárhoz, különösen annak Budapest Gyűjteményéhez hagyományos, több évtizedes baráti együttműködés kapcsolja folyóiratunkat. Számtalan esetben kaptunk tájékoztatásti adatot, közlésre alkalmas metszetet, fényképet a Gyűjteményből. Csomor Tibor több mint három év óta szerkeszti folyóiratunkban A főváros válogatott bibliográfiáját, szintén a Budapest Gyűjtemény adatai alapján. A Gyűjtemény munkatársai készítették el Budapest történetének bibliográfiáját, amely 1967 és 1974 között jelent meg, hét kötetben. Most egy újabb figyelemre méltó vállalkozás eredményéről számolhatunk be. Berza László főszerkesztő irányításával elkészült egy képkatalógus, Budapest története képekben 1493— 1980, s a négy kötetre tervezett kiadvány első kötete már meg is jelent. Aki a kötetet kézbe veszi, azt hiheti az első pillanatban, hogy képeskönyvet fog nézegetni, hasonlót a Magyarország története képekben vagy a Világtörténet képekben című kiadványhoz, s belelapozva talán csalódottan látja, hogy a több mint kilencszáz lapon egyetlen képet sem talál. De a bevezetőt elolvasva annál nagyobb lesz a könyv használójának öröme, mert a csaknem harminckétezer tétel (s a teljes műnek több mint százezer tétele) kalauzul szolgál minden metszethez, rajzhoz, fényképhez, amely könyvben vagy folyóiratban valaha megjelent a fővárosról. Közhely, de mindig szem előtt tartandó közhely, hogy korunkban hatalmasan megnőtt a képéhség. Minden új sokszorosítási eljárás — a fametszettől a fényképezésig és az ofszetnyomásig — megsokszorozta a képes ábrázolásokat, majd a mozi és a televízió egész szemlélési módunkat átformálta. Ám a számbeli hatványozódással az a veszély járt együtt, hogy a képes ábrázolások nagy részét ellepi a könyvtári feledés pora. Egyes, könnyen hozzáférhető képek vég nélkül ismétlődnek a kiadványokban, a többi, esetleg sokkal érdekesebb, jellegzetesebb kép feledésbe merül. A Budapest Gyűjtemény új kiadványa bizonyosan gazdagítani fogja a könyvekben, folyóiratokban a főváros képanyagát, ha a szerzők és képszerkesztők okosan élnek vele. A Gyűjtemény tudományos munkatársainak életét részben könnyebbíti, részben nehezíti majd a képbibliográfia. Megkönnyíti, mert ügyfeleik már előre kiválaszthatják a kívánt tételeket, s csak igényeik finomítására kell nekik magukat a képeket is megnézni. De meg is nehezíti a dolgukat, mert nagyobb lesz a kereslete a képes ábrázolásoknak. A képbibliográfia főszerkesztője nyilván mindennapos tapasztalatai alapján írta a bevezetőben: „. . . a nyomtatott képkatalógusok nemcsak a helytörténeti kutatások számára válnak kézikönyvvé, hanem nélkülözhetetlen segédeszközei a könyvkiadói illusztrációs munkának, a filmgyártásnak, az iskolai oktatásnak; eredményesen segitik a televízió, az újságírás és az ismeretterjesztés tevékenységét, de hasznos tájékoztatást nyújtanak annak a könyvtári olvasónak is, aki lakóhelye múltja iránt érdeklődik.'''' A kiadvány most megjelent első kötetének tartalmát s a tartalom arányait a tételek körülbelüli számával szemléltetjük: Városképek, látképek: 4700 tétel; A római császárkor emlékei: 1860; barlangok: 100; patakok: 50; parkok, kertek: 2700; temetkezés, temetők: 1400; utak, utcák, terek: 5000; lakóházak: 10 000; köztéri szobrok, díszkutak, emléktáblák: 4000 tétel. Végül egy kicsi, de érdekes tételcsoport: szoborpályázatok, meg nem valósult szobrok. A kötet tartalomjegyzékét nézegetve átélhetjük a szerkesztők gondjait: hogyan teremtsenek áttekinthető és következetes rendet az adatok rengetegében. Például a Temetkezés, temetők címszó alatt az utolsó csoport: temetések, noha ez a téma legalább enynyi joggal szerepelhetne a harmadik kötetben mint eseménytörténet. A római kori temetők — megindokolható módon — a többi római kori emlékek sorában szerepelnek; a temetkezés, temetők címszó alatt csak utalás van Aquincumra. A temetkezés, temetők címszó élén a Temetkezés az őskorban adatcsoportot találjuk. De már a lakóházak nagy adatsorában sem kiemelve, sem az utcák rendjébe beillesztve nem találjuk meg a római kornál régibb lakóházmaradványok említését. De hát jól tudjuk, hogy ilyen nagyszámú adatgyűjteményben a leglogikusabb rendezési módszerek mellett is maradnak „elvarratlan szálak''''. Még egy — találomra kiragadott — adat jellemezze a bőséget: egyetlen lakóházról, a Corvin tér 3. számú műemlék épületről felszáz képet regisztrál a képkatalógus. Reméljük, hogy folyóiratunk képválogatásában is tükröződni fog ennek a képek nélküli képeskönyvnek kivételes értéke. Dr. Iványi Sándorné. Egyetem tér 5. 1753. Levelét így kezdi: „A Budapest folyóirat 1978/2. száma most került kezembe, és abban meghatódva olvastam Konrádiné Gálos Magda Városmajor utca című cikkét. Mivel több téves adat van a cikkben, nem állhatom meg, hogy ne helyesbítsek, bár tudom, hogy nem aktuális.'''' Itt máris közbe kell szólnunk. Szerkesztőségünk nem ismer olyan elévülést, mint a jogászok. Cikkeinkért, adatainkért felelnünk kell határidő nélkül, már csak azért is, mert minden számunk már a megjelenése napján forrása a főváros történetének, s az évek múlásával még inkább az lesz. Bár a régebben, például az 1978-ban megjelent lappéldányokra nem nyomtathatjuk rá utólag a figyelmeztetést: „a helyesbítést lásd ebben és ebben a számban", kötelességünknek tartjuk az utólagos korrekciót. De be kell vallanunk, hogy a levele bevezetésében említett „több" hibát az egész levél elolvasása után sem találjuk a Városmajor utca múltját idéző cikkünkben. Kétségtelen javítanivaló, hogy a Mayer fiúárvaház igazgatójának Czike volt a neve, nem Czime. A másik adatunkat, amelyre levelében kitér, nem is helyreigazítani kell, csak kiegészíteni. A Városmajor utca 54. szám fényképéhez azt írtuk: Az Árkay-ház. Valóban az Árkay-család otthona volt hosszú időn át, de —• mint leveléből megtudtuk, eredetileg Kallina-háznak nevezték, építőjéről és tulajdonosáról, Kallina Mórról. Ön mint az építész unokája, s a ház egykori lakója sok érdekes részletre emlékszik a Városmajor utca múltjából. Néhány részletet idézünk leveléből, s néhány adattal ki is egészítjük közléseit a Magyar Életrajzi lexikon alapján. „Nagyapám Morvaországból, Gross-Bittesch-ből jött egy Magyarországon meghirdetett és elnyert pályázat alapján. (A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga tervpályázatát nyerte meg, O. Wagner bécsi építésszel közösen.). A Városmajor utcai, maga tervezte házban lakott fiával, Kallina Géza építésszel és lányával, Árkay Aladárnéval. Építési irodája nem itt volt, hanem Pesten, a Vörösmarty utca 34/b alatt. A ház földszintjén ott volt a márványtábla: „Architekt Móric (!) Kallina. Nagyapám építette a Budai Vigadót (ma a Népművészeti Intézet és az Állami Népi Együttes székháza), a Bécsi kapu téri evangélikus templomot, a Hadügyminisztériumot." (Kiegészítésünk: ő tervezte a Szentkirályi utcai volt Nemzeti Tornacsarnokot és a Szent Gellért-emlékmű architektúráját is.) Arkay Aladár háza — írja — a Városmajor utca, az Alma utca és a Kissvábhegyi út sarkán állt. A korhoz képest modern, belső lépcsőházas, az emeleten nagy műteremmel. Nagyszüleim halála után elköltöztünk a Városmajor utca 54. számú bérházba. Arkay Bertalan akkor költözött az 54. számú házba, s egészen más stílusú árkáddal összekötött épületrészt épített hozzá. Itt lakott a feleségével, Sztehló Lilivel, a neves üvegfestővel, aki több nagydijat nyert üvegablakterveivel.'''' Kuti Ferenc nyugalmazott sztahanovista taxisofőr III., Vörösvári út 11. 1035. Köszönjük érdekes kiegészítéseit Gergely Józsefnek az 1982/8. számunkban közölt „Láttam kocsit ló nélkül futkálni" című cikkéhez. Jogosan írja, hogy a cikk csak az egykori szürketaxi vállalattal, s ennek utódával, a Főtaxival foglalkozik, s nem emlékezik meg a kéktaxisokról, akik részben magánfuvarozóként, részben szövetkezetbe tömörülve fuvarozták az utasokat, s erős versenytársai voltak a szürkéknek. Mint írja, a háború előtt a mintegy 750 szürketaxival szemben 700 kék volt forgalomban. A háború végén eldugdosták, szétszerelték a kéktaxikat, de a felszabadulás után már az első hónapokban 200— 500 taxi állt forgalomba. De 1949 júliusában fel kellett számolni a kéktaxit, a Budapesti Géperejű Bérkocsitársulatot. Már korábban is nagy nehézségeket okozott a kéktaxisoknak az üzemanyagbeszerzés. 43