Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Dr. Buzo Péter: Hamis szó — hamis pénz

Másnap, november i-én aztán nekilátott a nehéz munkának. Előbb csak maga kínlódott az öntöttvas szerkezettel, aztán megérkezett az első segítő: Fazekas István közlegény, és hamarosan több tucatnyian szorgoskodtak az emlékmű körül. Néhány óra alatt minden mozdíthatót leszereltek a talapzatról, az aktusról jegyzőkönyvet vettek föl, a szobor mellékalakjai — e szerint — a Nemzeti Múzeumba kerültek. Utoljára 1920 februárjában foglalkozott a sajtó az emlékművel. „Dobra kerül a Hentzi-szobor" — adta hírül Az Újság. A közleményből kiderült az is, hogy hat darab fél életnagyságú bronzszoborról: a lovagiasság, szépség, szabadság, éberség, vértanúság és a hit szimbólumairól van szó, amelyek egykor az emlékművet díszítették, és amelyeket aukcióra bocsát az Ernst Múzeum. További sorsukról nem tudunk. Az egykori hadapródiskola (a későbbi Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, a még későbbi Petőfi, majd Sztálin Akadémia, illetve Rákóczi Katonai Szakközépiskola) területén állt emlékmű pontos helyét is nehéz volt felkutatni. Végül is rábukkantunk a „Császárért és hazáért elesett" Hentzi tábornok, Alnoch ezredes és társainak végső nyughelyére a második kerületi Vörös Hadsereg útja 21. szám alatti honvédségi épülettömb tágas udvarán. Utoljára a Petőfi-szobor állt a hatszögletű, lépcsősorral szegélyezett dombocska tetején. Több mázsás márványtömb fedi a kripta lejáratát. Létrán ereszkedünk alá a négy-ötméteres mélységbe. A kör alakú folyosó falán nyolc faragott kő hirdeti, kik nyugosznak itt a háborítatlan csend birodalmában. Heinrich Hentzi és felesége: Bertalan Eleonóra (1861-ben halt meg), Alois Alnoch, a Lánchíd merénylője. Aztán a 23. népfelkelő ezred néhány főtisztje: Lorenz Rosenzweig, Carl Fidler, Camillo Corini és Philipp Pollini. A nyolcadik emlékkő szimbolikus koporsót takar. Annak a négyszáz-valahány közkatonának áhították, akiket nem messze a kriptától tömegsírokban földeltek el. A kör alakú építmény hengert formázó oszlopát derékmagasságban egy félkör keresztmetszetű akna metszi át. Északi „ablaka" pontosan Hentzi síremlékére néz, a déli pedig egy titokzatos, ajtónyi márványtömbre, amelyhez három lépcső vezet föl. Ám eddig még senki sem kísérelte meg kinyitni a cementtel „becsukott" ajtót Egyszer hopp - másszor... Ám túlságosan is messzire kalandoztunk. Térjünk vissza történetünk kronológiájához. Tudjuk már, hogy Szeless Adorján külföldre szökött a balul sikerült merénylet után, Takáts pedig teljes lendülettel hozzáfogott megbízatása teljesítéséhez. Gyűjtést szervezett (később kiderült, hogy Szeless családja a pénzből egy fillért sem látott), kérvényekkel árasztotta el a hatóságokat, hogy mentsék föl védencét a terhére rótt bűncselekmény következményei alól, s hogy próbára tegye a rendőrség éberségét, fölbérelt egy napszámost, aki eljátszotta Szeless szerepét... A hírlapíróra hasonlító vállas legény úri ruhába öltözött, elegáns fogatba ültek, és a kapitányság elé hajtottak. Az utcán sétálók hamar fölfedezték a látványosságot, s kajánul lestek, mikor figyel föl a kapuban silbakoló poszt is a különös utasra. Előbbutóbb ez is megtörtént. A detektívek üldözni kezdték a konflist. Utolérték, és akkor jött a meglepetés: a Szeless ruháiba öltözött embert nem volt miért megvasalni. Az egész város nevetett a felsült rendőrökön, és Takáts Zoltán népszerűsége, ha lehet, még magasabbra hágott. Talán ennek köszönhette, hogy a hírhedt posztkiszli-ügy vádlottja, Csombor Imre is őt kérte föl védőjének, amikor 1895 augusztusában elfogták. Ismeretlen tettesek egy 240 ezer forintot tartalmazó pénzesládát emeltek el még 1884-ben. Ez a postarablás egyike volt a hírhedt Thaisz-korszak felderítetlen bűncselekményeinek. Thaisz Elek, a korrupt főkapitány és még korruptabb rendőrei még csak nem is gyanúsították Csombor Imrét, amikor a hiányt felfedező postahivatal feljelentésére nyomozni kezdtek. Hamarosan le is zárták az aktákat, és az ügy erősen hiányos dokumentációja az irattár poros polcainak egyikére került. A posztkisztli-história és más fiaskók ösztönözték később a belügyminisztériumot arra, hogy a fővárosi rendőrségen belül detektívosztályt szervezzenek. Thaisz menesztése után meg is alakult az első ilyen részleg, báró Splényi Ödön vezetésével. Sorra elővették a régi ügyeket, s így került hurokra az akkor már jómódú kocsmáros, Csombor Imre. De szerencséje volt. Talpraesett védője a bűntett elévülésére vonatkozó törvényre hivatkozva kieszközölte felmentését. Takáts azzal érvelt, hogy annak idején a nyomozás során föl sem merült Csombor neve, és hogy az aktákat kereken tíz éve lezárták. Márpedig, ha ez így van — szögezte le —, a büntetőjogi felelősségre vonásra nincs mód, hiszen jóval több mint öt év telt el, és a törvény már az öt éve lezárt ügyekre is kimondja az elévülést. Az Üllői úti Arany Sas fogadó tulajdonosának minden ingó és ingatlan vagyonát lefoglalták ugyan — a kincstár kártérítési végrehajtást kért, és meg is kapta —, de Csombor Imrét augusztus 22-én elengedték a vizsgálati fogságból. Takáts Zoltán kocsiján hajtatott el a kapitányságról, és bizonyára busás honoráriummal köszönte meg a sikeres védelmet. Ám alig telt el egy hét, bombaként terjedt a hír: a szenzációs jogászi riposzt hősét, az ifjúság vezérét, dr. Takáts Zoltán köz-és váltóügyvédet letartóztatta a rendőrség... Hamarosan megkezdődött a 31 éves fiatalember óriási érdeklődéssel kísért pere. A nyomozás adatai szerint annak idején ő bujtotta föl az 1893-ban elfogott bankhivatalnokot, Berecz Antalt, hogy elsikkassza a rábízott pénzt, s ebből az összegből 20 ezer forintot magánál tartott. A bankjegyeket egyébként az ő megbízásából édesanyja vette át Berecztől. Takáts később elkövetett egy durva hibát: megtagadta az anyagi támogatást börtönben raboskodó bűntársától és annak családjától, s hallani sem akart arról, hogy a nála maradt összegnek akár csak egy részét is visszaadja. így aztán Berecz Antal és vele együtt letartóztatott Ede nevű testvére se tartotta többé magára nézve kötelezőnek a betyárbecsület íratlan törvényeit, és feljelentették az éceszgébert. így került rács mögé és a vádlottak padjára az addig oly népszerű úriember. „Zárt tárgyalást kérek!" Jöttek sorban a tanúk. Füzesséry Géza elmondta, hogy nála is lopott és csalt a gyakornok úr, de ki gondolta, hogy folytatni fogja... Jöttek egykori hivatali elöljárói, akiktől megtudhatta a szépszámú publikum, hogy Takáts dolgozni nem szeretett ugyan, de botrány., zaj'mindig volt körülötte. Vallott Kabos Dezső, az egykori tanítvány, a szállásadó család szemefénye, aki — mint mondta — 1893-ban már följelentette lakójukat, mert tudta, hogy sikkasztott, és nem is érti, miért szüntették meg ellene az eljárást ... Elmesélte azt is, hogy Takáts bizonyítványt hamisított a részére, és hogy elvitte a rosszlányokhoz is. Szombatfalvy Albert, a nyomozótestület későbbi főnöke pedig arról számolt be a bíróságnak, hogy a fiatalúr az utóbbi hónapokban valósággal szórta a pénzt, drága szivarokat szívott, tucatnyi öltönyt csináltatott, Takáts Zoltán Gadányi György reprodukciói 36