Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Kovács Péter: Királyok liliommal

— bizonyítást nyert, hogy királyunk a ,,nagy" melléknevet már kortársaitól kiér­demelte, s nem hódításaival, hanem emberi, jellembeli, lovagi értékeivel, többek közt azzal az igényességgel, amellyel kora kul­turális és művészeti értékei között váloga­tott. A Csók István Képtár földszintjén a láto­gatót az egykori fehérvári Anjou-sírkápolna töredékei fogadják. A valaha pompás épít­ményt, amely valószínűleg a Szent István király által alapított bazilika északi oldalán volt található, 1602-ben rabló zsoldos ka­tonák robbantották föl. Lajos király tum­bájának, Katalin hercegnő sírkövének, s a fiálékkal, oszlopokkal, baldachinnal díszí­tett architektúrának a maradványai magas­rendű művészi kultúra bizonyítékai. Szé­kesfehérvár a középkori Magyarország egyik — szakrális — székhelye volt. Nem volt főváros, de bazilikájában koronázták meg ki rályainkat.s éppen az Anjouk alatt vált ismét gyakorlattá az uralkodóház tagjainak itteni temetkezése is. így érthető, hogy a város és, persze, elsősorban koronázó­temploma az Árpádok alatt ugyanúgy, mint később, fontos, sokszor példamutató szerepet játszott az udvari kultúra és mű­vészet sorsának, irányainak alakulásában. A Nemzeti Galéria féltve őrzött kincse, a Szepességből, az egykori Magyarország pe­remvidékéről származó szlatvini Madonna Nagy Lajos síremlékének töredéke Székesfehérvárról. Székesfehérvár: Romkert Kályhacsempe-töredék Visegrád, Mátyás király Múzeum ennek az udvari művészetnek a kisugárzá­sáról tanúskodik, s egyszersmind arról a mozgásról — stílus, eszmék és gondolatok áramlásáról —, amely már ekkor is szoros kapcsolatot teremtett a közép-európai or­szágok kultúrája között. E kultúra alkotói, mesterei nem mindig és nem feltétlenül helyiekből kerültek ki. Az esztergomi érseki palota freskótöredé­kei — néhány nagyon szép darab látható a kiállítás földszinti részén — nyilvánvalóan itáliai művész kezétől származnak. Az igény — a stílus és a minőség iránti igény — azon­ban igenis a helyi kultúra színvonalát fém­jelzi. Persze, azért nem hiányoztak az igazi „helyi" mesterek sem. A képtár emeletén győri, pécsi, budai, diósgyőri figurális és de­koratív kőfaragványok, majd odább, egy külön „kincses kamrában" egyházi és világi rendeltetésű ötvösremekek (a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből) idézik és dicsé­rik az ő emléküket. Szent Simeon Zárában őrzött ezüst szar­kofágját — a fiatalabb Erzsébet királyné megbízásából — szintén olasz mester ké­szítette. A kiállításon ennek úgynevezett nemes másolatát láthatjuk, melyet egy

Next

/
Thumbnails
Contents