Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Kertész Péter: Ki ülhet a volán mögé?

Dr. Perciel Tamás sabb: a közlekedésben való részvétel. Aki sorozatosan szabálytalanságot követ el, bármi módon felhívja magára a figyelmet, kirívó közlekedési magatartást tanúsít, azt el kellene küldeni hozzánk alkalmassági vizsgálatra. Ehhez azonban szükség lenne egy központi adatbankra, ami annak idején, mikor a rendelet készült, még megvalósíthatónak látszott, de ma sincs meg. Ily módon ez a visszacsatolás is teljesen esetleges, s az egész pszichológiai vizsgálati rendszer nem működik úgy, ahogyan kellene. Eljön például egy köztiszteletben álló, büntetlen előéletű 55 éves ember azzal, hogy gépkocsit szeretne vezetni, és azt mondja: ez azért nem egészen méltányos, hogy azok, akik többször vezettek ittasan, esetleg elütöttek egy egész óvodát, nem kerülnek ide soha. — Azok se, akiket a rendőr tetten ér? — Nem feltétlenül. Ügy szól a rendelet, hogy amennyiben a nyomozás vagy a szabálysértési eljárás során az intézkedő hatósági közegben felmerül az illető alkalmatlanságának gyanúja, elrendelhető a vizsgálat. — De hát a renitenskedőknek így is csak egy töredékét sikerül lefülelni... — Ennek ellenére azokat se látjuk itt. Pedig ezzel elejét lehetne venni megannyi tragédiának. Annak idején szó volt arról, hogy az Állami Biztosítótól is be kell áramoltatni az anyagi kárral járó eseményeket a képzeletbeli adatbankba. A regisztrált szabálysértések, az anyagi kárral, illetve személyi sérüléssel járó események együttesen elég jó szűrőt alkothatnának. Mindenütt a világon így csinálják, ahol fejlettebb a motorizáció, s ennek megfelelő a háttérintézményrendszer. És nem azt, amit nálunk, hogy előzetes alkalmassági vizsgálatokon, mint holmi húsdarálón áthajtanak évente több tízezer embert, hanem valóban regisztrálnak, összesítenek, és automatikusan kiemelik azokat, akiknek a pszichológiai megméretése elodázhatatlan. Ez olyan különbség, mint ha valaki ott nyit bányát, ahol előzőleg kiderítette, hogy arany van, a másik meg összevissza turkál, hátha talál valamit. Mi az utóbbit csináljuk. Az évi 60 ezer vizsgálatból, amelyet elvégzünk, 45 ezer az előzetes alkalmasságot hivatott eldönteni. Ezt szerintem abba kellene hagyni, úgy ahogy van, s teljes kapacitással azokat vizsgálni, akikről feltételezhető, hogy valami nem stimmel náluk. Akik ez idő szerint szabadon garázdálkodhatnak tovább. Mert jelenleg még az is véletlenül kerül ide, aki halálos közlekedési balesetet okozott, s mert a rendőr — ami jó — úgy gondolta, hátha utólag kiderít valamit az a pszichológus. Ami viszont nem jó, hogy kiderül róla: korábban volt tizenöt anyagi káros balesete és egy ittas vezetése. Ha akkor megvizsgáljuk, egy halálos áldozattal kevesebb lenne. Abszurdum, hogy visszakaphatják emberek a jogosítványukat (vagy egyszerűen el sem veszik tőlük) többszöri ittas vezetés, ötven vagy száz szabálysértés után, anélkül, hogy előtte ide kerülnének. De ha nem vagy még 18 éves, vagy elmúltál 55, akkor nincs az az atyaúristen, aki el tudná intézni, hogy felmentsenek a pszichológiai megméretés alól. Olyan dolog ez, mintha az egészségügyben azt csinálnák, hogy megnéznék, milyen korosztályoknál leggyakoribb a tbc, s kizárólag ezeket szűrnék. Azokat viszont, akik köhögnek, állandó hőeme kedésük van és vért köpnek, nem, mivel nem tartoznak a kiemelt korcsoportba. — Neked nyilván módod van változtatást javasolni az ellenőrzési rendszerben. — Remélem, hogy most lesz valami változás. Ezért is merek beszélni róla. Nagy valószínűséggel kényszerpályára teszik a minősített közlekedési szabálysértőket. Tehát nem az intézkedő rendőrre lesz bízva a döntés. Továbbá elképzelés szerint megszűnik a magángépjármű-vezetők előzetes alkalmassági vizsgálata. Egyszerűen azért, mert az egészségileg, jogilag alkalmas, büntetlen előéletű, alkoholelvonókúrán és ideggyógyászati kezelésben nem részesült személyek 99 százaléka nyugodtan volán mögé ülhet. Nem lehet száz embert megvizsgálni egyért. Nem éri meg. Annak a mindenkori egynek máshol kell kibuknia. Meg kell azonban mondani, hogy nincs olyan szisztéma, ami megszünteti a közúti baleseteket. Mivel azok zömét nem az alkalmatlanok követik el. A közlekedés ugyanis veszélyes üzem, amelyben mindenki követhet el hibát. Ugyanakkor a helytelen közlekedési magatartás egyetlen esete még nem alkalmatlansága. Lehet, hogy rosszul tanították meg, vagy egyszerűen csak fáradt volt az illető. — A hivatásosok több balesetet okoznak, mint az úrvezetők? — Kilométerre vetítve semmiképpen. — Van annak optimuma, hogy mennyit szabad vezetni? — Igen, de attól függ, hogy kinek müyen megterhelő a vezetés. Vannak veszélyes jelenségek, amelyeket hamarosan érzékelni fogunk a baleseti statisztikában. Kinyitottunk ugyanis egy zsilipet az úgynevezett mellékfoglal...ide vezethet kozású magántaxisok, illetve másodállású taxisofőrök utcára szabadításával. Ez úgy van, hogy dolgozik valahol a fiú nyolc órát, teszem azt mint gorombakovács, és utána elmegy négy órát taxizni. Vagyis, akinek nem engedi a munkatörvénykönyv meg miegyéb, hogy nyolc órán túl végezze a munkáját, s ezt az üzemorvos is megerősíti, az egyszerűen azért, hogy egzisztenciális helyzetén javítson, s erre biztosan szüksége is van, beszabadul a budapesti forgalomba. Holott a taxi-gépjárművezetőket lényegesen szigorúbb követelmények alapján választottuk ki, annyira megterhelő ez a munka, akkor is, ha kizárólag ezt csinálják. Sajnos, több területen a munkaerőgazdálkodási problémákat úgy próbálják enyhíteni, hogy leszállítják a követelményeket, keveset gondolva a várható következményekre. Az, hogy újabban a taxizáshoz nem kell hivatásos jogosítvány, s a gyakorlati időtől is nagyvonalúan eltekintenek, katasztrofális lehet a közlekedésbiztonságra. Elvileg ki lehetne dolgozni olyan követelményrendszert, amelyet csak azok tudnának teljesíteni, akik nyolc órai fárasztó munka után még képesek négy órát taxizni balesetmentesen. így minden száz jelentkezőből maradna öt. Ilyen nagy igényűek nem lehetünk. Viszont, ami ez ügyben történt, az alapvetően elhibázott. Bárki, aki az orvosnál megfelelt, ma nálunk elmehet taxisnak, mentősnek, autóbuszvezetőnek, kamionosnak, anélkül, hogy pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kellene megjelennie. A szemünk láttára történik mindez, méghozzá úgy, hogy már a döntés pillanatában tudtuk: fél év múlva mit fog eredményezni egy ilyen intézkedéssorozat halottakban, sérültekben, anyagi kárban, kiesett munkaidőben. Nem tehetünk mást, ülünk és MTI Fotó, Ruzsonyi Gábor felvétele 13