Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Kertész Péter: A hoppon maradt mecénás

mecenas dasági helyzetben, amikor KEVESEBBŐL DRÁGÁBBAN, TÖBBET kell előteremteni(?). Dávid fiam szentendrei úszómestere ajánlotta figyelmembe Kováts Lajost. Nem érdek nélkül, mert akkoriban, valamikor az elmúlt év utóján, a főváros már jóformán minden esélyét eljátszotta, s javában folyt a megkörnyékezés, hogy a szemrevaló summa a Dunakanyar fővárosában találjon gazdára. A cím ismeretében azonnal felkerekedtem, taxival méghozzá, ahogy türelmetlen riporterhez illik. A pilóta se volt biztos a dolgában, de végül odataláltunk a Szépvölgyi útról nyíló Toboz utcába. A 16-os számhoz érve egy odavalósi kisfiú juttatott célba. Miután megkerültem a nagy házat, mondta, hogy menjek csak föl a vaslépcsőn a padlásszobába, biztos otthon van az öreg. Az otthon egy kétszer két méteres szoba, heverővel, villanyrezsóval, némi ülőalkalmatossággal, fogasokra aggatott ruhákkal s Lajos bácsival, aki egy elhordott frottír fürdőköpenyben ült, s éppen készült valamire. Apró világmegváltásainak egyikére, sokadik beadványa piszkozatának megírására (amit külön erre a célra felfogadott gépírónő tesz tisztába valahol a Vihar-hegyen). De az is lehet, hogy maga eszkábálta tacepaót készített csak, amelyet aztán kifüggeszt a közönyös város valamelyik forgalmas pontján, hogy az arrajárók megtudhassák: megint galádul elbántak vele, amit ő természetesen ezúttal sem hagy annyiban. „Láthatja, uram — mondta pár perces ismeretség után —, öntöm magamból a témát, s egyéb egészséges elgondolásaim is vannak. Válogassuk ki, melyikről írna a legszívesebben." Hát nem könnyű a választás... Munkáscsalád, angyalföldi szobakonyhás lakás, a családfő a fronton, majd hat évig fogságban valahol a kínai határ mentén. A családi házra összekuporgatott pénz elfogy, a hadisegély meg édeskevés a megélhetéshez. Hősünk, aki rangidős a három fiúgyermeket etető csonka családban, szünidőben fizetési listákat másol, majd a hat elemi abszolválása után elszegődik a Margitszigetre kertészgyakornoknak. Hamarosan rájön azonban, hogy itt lassú az előmenetel, ezért a Ferenciek terén helyezkedik el Tóthfalusy Szénási Béla papíráruházában. A tulaj kissé zsidó származású, s egyre azt hajtogatja, a zsidó annyi, mint köménymag a levesben. Ettől függetlenül érti a dolgát. Nyomdája van a Váci utcában, füzetgyára a Molnár utcában s jó néhány ügynöke, akik fáradhatatlanul járják az országot. A fiatal Kováts urat afféle mindenesként foglalkoztatja. így nem csoda, hogy az ifjú megtalálja a számítását. Olyanynyira, hogy 1936-ban, a két hét szabadsága alatt nyit egy üzletet a szüleinek Budán, a Szent János téren. Közben lelkesen kísérget •egy fiatal leányzót, aki véletlenül szintén zsidó származású, s akinek az apja illegális kommunista a hajógyárban. Együtt járnak templomba, a Margitszigetre. Aztán 1940-ben a kollégái unszolására elment a Nemzeti Szocialisták belvárosi gyűlésére, amelyet kifejezetten kereskedősegédeknek tartottak, s ott nyomban be is lépett a pártba. S bár csak kéthavi tagdíjat fizet, ez a ballépése kihatással lesz. egész hátralévő életére. Mindenesetre előbb egy háromszobás lakásba költözik a szüleivel, majd feleségül veszi egy földbirtokos lányát. A házasság azonban nem boldog, mert az aszszonyka az istennek sem akar gyermeket. Bánatában, vagy mert megelégelte a 23 éven át tartó hűséget, az osztályából már jócskán kiemelkedett Kováts úr 1943-ban kilép a belvárosi cégtől, átveszi a Szent János téri üzletet, s alig egy esztendő alatt annak rendje és módja szerint fel is virágoztatja. De már itt a háború, besorozzák, azon a napon, amikor Horthy bejelenti, hogy kilép a háborúból. Hamarosan Kováts úr is kilép — mint afféle közellátásban nélkülözhetetlen ember. Üzleti kapcsolatot létesít a Kommunista Párt Liszt Ferenc téri sejtjével, indigót és karbonpapírt szállít nekik. Majd a háború elvonulása után — mivelhogy van egy kis üzleti érzéke — négykerekű kocsival naptárakat, cigarettát, papírt szállít Áporkára kenyérért, krumpliért. A múltért azonban fizetni kell. Behívják kényszermunkára. Romeltakarítással, zsákolással telnek napjai. Részt vesz a Szabadság téri emlékmű felállításában. Ha egy párttag lakást kap, ő és sorstársai cipelik fel a valahonnan felhajtott zongorát az emeletre. Valahogy azért megússza az internálást, s él megint, mint hal a vízben. Már két papírkereskedése van, az újabb a Váci úton. Kezdi azt hinni, hogy ezt a világot is neki találták ki, ügyesen forgatja a pénzét. Házakat, ingatlanokat vásárol. Könnyű dolga van, aki csak teheti, valamilyen vállalkozásba akar kezdeni, amihez pedig pénz kell. Kováts úr így potom áron eszközli a mai mércével elérhetetlennél elérhetetlenebb befektetéseket. Megvásárol, többek közt, egy kecskeméti gyümölcskereskedőtől az Agárdi úton, a XII. kerületben egy emeletes családi házat 60 ezer jó forintért. Előzőleg erre Karády Katalin is alkudott állítólag. Nevére írat továbbá a Farkas-völgyben 294 Fehér István felvételei 9