Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: A KISZ „jogosítványai”

A KISZ „jogosítványai" Beszélgetés Viszkievicz Ferenccel, a KISZ XX. kerületi bizottságának titkárával Viszkievicz Ferenc Juhász Ibolyával, a pedagógus KISZ-szervezet titkárával A főváros több kerületéhez hasonlóan, Pesterzsébeten-Soroksáron is szeptember utolsó hetében rendezték meg az immár hagyományos kerületi ifjúsági napokat. Plakátjain, szórólapjain a kerületi KISZ-bizottság színes, szórakoztató programot kínált a fiatalok valamennyi korosztályának, és — talán mondanom sem kell — nem feledkeztek meg a kevésbé fiatalokról sem. Az időjárás „beváltotta" a hozzáfűzött reményeket (maradt még a forró nyárból egy jó hétre való szép, napos idő), így hát ez is közrejátszott abban, hogy sikeres volt a kezcet: az első nap kora délelőttjén több mint kétszázan jöttek össze az erzsébeti városközpontban, a Ságvári Endre Általános Iskola udvarán és tornatermében rendezett sportversenyekre. Délután a Csili-komplexumban folytatódott a program kirakodóvásárral, a Habselyem divatbemutatójával, bábműsorral, discotánc-bemutatóval, citerahangversennyel, néptánccal s utcabállal. A továbbiakban minden napnak — olykor napszaknak is — volt fő műsora, így hajókirándulás Nagymarosra; „nyitott" klubok napja; lövészverseny; kismotorosok ügyességi vetélkedője; Edzett Ifjúságért tömegsportnap a TSF sporttelepén; a Mikroszkóp Színpad ifjúsági kabaréjának vendégjátéka és befejezésül a KISZ-vezetők bálja a Csili színháztermében. Nem vitás, a fentiekkel azonos vagy legalábbis hasonló jellegű rendezvényeket találnék más kerületek ifjúsági napi programjában. Tehát jogosan vetődik fel: mitől volt sajátosan XX. kerületi is ez a rendezvénysorozat? S ebből következik a másik — nem éppen érdektelen — kérdés: kell-e, hogy az legyen? Ez utóbbira azt válaszolnám: igen. És legalább olyan mértékben, mint ahogy egy-egy tájegység népe őrzi, ápolja, s továbbadja szép és jó hagyományait, de ugyanakkor nyitott és fogékony az új iránt is. Nem hiányozhatnak tehát az egyéni színek; olyan dolgok, amelyek csak itt vannak vagy lehetnek; hagyományok vagy azok korszerűsített változatainak megjelenítése, felhasználása. Tarkítsák a programot a kerület mai életéhez kapcsolódó műsorok; színesítsék olyan tartalmi-formai variációkkal, megoldásokkal, amelyeket a rendezők találtak ki és valósítottak meg; még ha ez utóbbi produkciók nem is olyan tökéletesek, mint az importált profi műsorok. Hogy a XX. kerületi ifjúsági napokat ne csak az különböztesse meg például a terézvárositól, hogy az egyik a pesterzsébeti városközpontban volt, a másik a Köröndön. Ifjúsági klub a körzeti pártházban S ezzel voltaképpen válaszoltam az első kérdésre is. A sajátosan XX. kerületi színek, specialitások önmagukban, persze, nem valami falrengető dolgok. Sőt! Afféle mazsolák. Eredeti ötletnek bizonyult, hi>gy a nyitórendezvényen „műsort adtak" a Jahn Ferenc Kórház — ismertebb nevén: Dél-pesti Kórház — KISZ-esei: orvosok és nővérek. Vérnyomást mértek (ingyen!) és egészségügyi felvilágosítással szolgáltak az érdeklődőknek. (A rossznyelvek szerint azért lettek kirendelve, mert a biomechanikus jazzbalettet táncoló formás lányok láttán várhatóan sokaknál felszaladt a pumpa . . .) A soroksári nemzetiségi táncosok a hagyományt jelenítették meg. A programban rejtve szereplő fórumon azonban a legelevenebb XX. kerületi „hagyomány" kapott teret: a kerület vezetői válaszoltak a fiatalok előzetesen beküldött és a helyszínen feltett kérdéseire. Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a lakáskérdés (az is!) izgatta a jelenlevő fiatalokat. Nemcsak általánosságban érdeklődtek, hanem rákérdeztek. Elhangzott többek között, hogy van-e valamilyen felmérés a kerületi párttagok politikai felkészültségéről; vagy: a kisvállalkozás és a magánkereskedői hálózat hogyan szolgálja a kerület lakosságának ellátását, és kik és mire kapnak engedélyt. Mit mondhatnék ? A válaszolók — Csillik András, a kerületi pártbizottság első titkára, Gyulai Gusztáv kerületi tanácselnök és Maróthy Istvánné, a művelődési otthonok igazgatóhelyettese, aki a kulturális témákra válaszolt — nem unatkoztak. Beszámolhatok egy másik „bújtatott" programról is: a kerületi KISZ vezetői a lakóterületi ifjúsági politikai munkáról tanácskoztak körzeti párttitkárokkal és népfronttitkárokkal. E téma időszerűségét és jelentőségét aligha illusztrálhatnánk meggyőzőbben annál, hogy mind több körzeti pártház nyitja ki kapuit a KISZ-esek előtt, s ad helyet ifjúsági kluboknak — de erről később még bővebben szólok. A kismotoros ügyességi versenyről is e helyütt csak csak annyit, hogy a XX. kerületi ifjúsági napok rendezvényeinek ez is egyik színfoltja volt, s hogy a kerületben ezúttal másodszor rendezték meg vetélkedésüket sikerrel. .. Apropó! Viszkievicz Ferenc, a kerületi KISZ-bizottság titkára még az ifjúsági napok félidejében óva intett attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le — pro vagy kontra — a rendezvénysorozat kapcsán a kerület KISZ-életére, -munkájára vonatkozólag. Mondván: ez csupán egyik,.kivonulásuk", s hiba volna ebból megítélni a KISZ-munka hatékonyságát. Mert hiába az erőfeszítés, nemegyszer az igen kemény munka, ha az eredmény néha félsiker. Nem kellemes ugyan, de olykor a tanulópénzt is meg kell fizetni. Emlékezetes példa: a forradalmi ifjúsági napok idején kocogónapot rendeztek, főként öregek lakta területen jelölték ki a helyszínt. Kissé korán küldték szét a mozgosító lapokat, ráadásul az időjárás is közbeszólt. Hiába volt minden és mindenki a helyén — nem jött el a kutya sem ... Az érdekeltek elfelejtették, a kocogónap elmaradt. Az intelem ellenére most mégis úgy tűnik, hogy eddig jobbára csak az ifjúsági napok programjáról elmélkedtem. Igaz, nem értékeltem, hanem a látvány és az esemény mögött sejtetni szerettem volna a lényeget, a tartalmi munkát, a kerületi KISZ szerteágazó tevékenységét. A feladatokat és a gondokat, az eredményeket és a fiaskókat. S előfordulhat — nemcsak a politikai munkában, hanem a gazdasági életben is —, hogy a legjobb igyekezet ellenére időlegesen a negatívumok kerülnek túlsúlyba, de ahol rendszeres, következetes munka folyik, ott lehetetlen, hogy elmaradjanak az eredmények. Értelmes és vonzó programot kínálnak E megállapítás helyességét kézenfekvő gyakorlati példával igazolja Viszkievicz Ferenc: — A kerület KISZ-szervezeteinek taglétszáma jelenleg meghaladja a négyezer-kétszázat. Ez mintegy 60 százalékos szervetettséget jelent, s e tekintetben az élbolyhoz tartozunk a fővárosban. Számomra is hihetetlennek tűnik, hogy 1978-ban a kerület a mélyponton volt a 2900-as taglétszámmal. Ma mintegy hatezeregyszáz a gyárakban, intézményekben dolgozó fiatal, közülük mintegy kétezren KISZ-tagok; a kerület középiskolásainak 80 százaléka (1600 tanuló), a 600 fiatal pedagógus közül pedig 450 (75 százalék) tagja most az 42