Budapest, 1983. (21. évfolyam)
11. szám november - Császár Nagy László: Lehetőségek, tilalmak és feltételek
felelő" előkészítés oélkül hozzákezdeni. Az állampolgárokat egyetlen, őket érintő,fontos kérdésben sem szabad tévesen tájékoztatni. Ne mondhassa senki, hogy akár az árakkal, akár mással becsapták őt. Nem mondhatjuk senkinek, hogy 10 ezer forintba kerül a lakások négyzetmétere, amíg nem tudjuk ezt teljes biztonsággal szavatolni. Az ügy tehát jelenleg a döntés előkészítésének szakaszában tart. A kerületi tanács illetékesei várhatóan két-három hónap múlva hoznak végleges, megalapozott és minden érintett bérlőt megnyugtató döntést. Ebből kitűnik: a későbbiek során érdemes lesz — akár az érintettek megkérdezésével — elemezni a döntést és annak hátterét. így csak általánosságban beszélgetünk a felújítási munkákról, jelenvaló gondjainkról és a munkavégzés feltételeiről. Már csak azért is beszélni kell erről, mert korántsem lehet közömbös számunkra, miként használjuk fel a házak fel-4 újítására szánt milliárdokat. Eddig jutok az okoskodásban, amikor beszélgető partnerem meglepő szavai már a jegyzetfüzetembe kívánkoznak: — Az ingatlankezelő vállalatok több lakást újítottak fel, mint amennyit terveztek. Valahára már jót is írhatok a sokat emlegetett ingatlankezelőkről. De az örömteli mondatot tüstént meg kell toldanom azzal, hogy nem érkezett még el a lelkendezés ideje. A sikeres felújítás alapja a munkák gondos előkészítése, a munkavégzés szervezettsége és alapossága, valamint a szerződési fegyelem megtartása. Márpedig ezek olyan tényezők, amelyek gyökerei alighanem társadalmi valóságunk talajába nyúlnak. Badarság, legalábbis szűklátókörűség lenne ugyanis a szerződési fegyelem fogyatékosságait mindenestül az IKV-k nyakába varrni, hiszen sokszor megesik, hogy a vállalkozó késlekedik. — A legfőbb gond az — jegyzem —, hogy a felújítási munkák még korántsem pazarlásmentesek, és a gazdaságos munkavégzés követelményeinek sem mindenben felelnek meg. Nehezíti a helyzetet, hogy a felújítások hosszabb ideig tartanak, mint ami indokolt volna. Ez sokkal összetettebb kérdés, mintsem csupán a technológiai fegyelem előírásainak meg nem tartásával magyarázhassuk. Ha a felújítási tervet teljesíteni akarjuk, akkor mindenképpen beszélni kell az igazán jól képzett szakemberek hiányáról is, mert ez önmagában is befolyásolja az elvégzett munkák minőségét. Ha csupán a fenntartásra fordítható milliárdokra gondolunk, korántsem lehet közömbös, hogy az ingatlankezelő vállalatok képesek lesznek-e igényes mesterembereket foglalkoztatni. A jelenlegi helyzetben ez nehezen képzelhető el, hiszen az építőiparban a csupán gépek kezeléséhez értő emberek esetenként 20—25 szálékkal is többet keresnek, mint az ingatlankezelő vállalatok olykor több szakmában is jártas, jól felkészült szakemberei. Mert ma már ott tartunk, hogy kevés az ács, kevés a hagyományos módon dolgozó kőműves. Vidékről ugyanis kőművesek aligha jönnek fel az ingatlankezelőknél adható fizetésért. Márpedig a fenntartási munkáknál nem nélkülözhetjük sem a kőműveseket, sem az ácsokat. Ennek a gondnak azonban — mint korábban is szóltunk róla — társadalmi gyökerei vannak. Egyelőre az ingatlankezelőknél dolgozó szakemberek reménykednek és várakoznak, hogy munkájukat anyagilag is legalább annyira megbecsülik, mint az építőipar dolgozóiét. Egy gond tehát megoldásra vár. És nem közömbös, mikor találunk e panaszra gyógyírt, mert az ingatlankezelési tevékenység korszerűsítése elkezdődött és folytatódik. Márpedig, ha a fenntartást végzők nem érzik önön megbecsülésüket, aligha remélhetjük (legalábbis ezt bizonyítják a tények), hogy kifogástalan munkát végeznek.