Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Szuly Gyula: „Minden a tér miatt van”

SZULY GYULA „Minden a tér miatt van" A bírónő arca nem árul el együttérzést, bár az előtte álló asszony jó ideje zokog már. Mindenféle könny hömpölygött már itt. Őszinte és mesterségesen előcsalogatott. Gyakori a ke^tő vegyüléke. — Csak az a tér, csak az ne volna! Különben nem rossz gyerek ő. Nem rossz a lelke mélyén. Elismerem^ ha hibázott, de én azt látom kérem, hogy mi van a téren. Mert minden amiatt van;<atér miatt, hiszen ilyet másképp nem tenne. Zokogás szakítja meg a szavait. A bírónő tovább«, kérdez. — Mondja csak, asszonyom, hogy lehet mindent egy tér nyakába varrni?! Egyetlen térébe? Megint csak sírás a válasz. Mégis őszinte könnyek ezek. — Ez lenne hát? ^-gondolja a Sétáló, amikor arra jár. Ez a csendes, hangulatos Almássy tér? Gyerekek hintáznak, homokoznak, a mellettük napozó ,anyák vagy kötögető nagyanyák felügyelete alatt. Békés járókelők vonulnak. Némelyik kissé dülöngél (van két „tintasarok"). Figyelemre méltó üzletek aWesselényi utca oldalán. A park mellett nemrég épült illemhely (többnyire zárva). Egy görbe fa a sarkon, amely mellett alig lehet elmennie annak, aki a járdán akar maradni. A túlsó oldalon ott a Színház. A régies öltözékű komoly Almássy úr a Színház eszpresszóba indul, gondterhelten, a szobor talapzatáról. Ott találkozunk! Minden baj ebből a térből származik?! A bírónő mintha kitalálná az arra lakók gondolatát. Fel kell világosítania a síró asszonyt, hogy a törvény nem tekintheti enyhítő körülménynek egy tér ellenállhatatlan varázsát. — A tér a romlás — folytatja a nyilatkozattevő —, a romlás maga! Felfütyülnek neki. Bárcsak ne laknánk a tér közelében! De hát hol lakjunk? Fütty hangzik, és neki menni kell. Csak tetszene hallani, ahogyan én hallom. Különben nyugodtan otthon ülne, csak hát neki akkor indulnia kell, mennie a tér felé! — Miért kell indulnia és mennie a tér felé? — Akkor ő olyan átszellemült és rémült, kérem! Nincs semmi mentség. Fütyülnek! Tetszene látni, átszellemül az arca. — Ugyan? És mitől szellemül át? Az áhítattól? Vagy a rémülettől? — Mind a kettőtől, kérem. A rémült áhítattól ! — Mondja csak, hát mi van abban a füttyben? — Minden füttyben van valami! Mivel ennél több választ már nem enged a zokogás, az ügyész jegyzi meg, hogy ő is egy téren lakik, és ő is hall néha, halkabb meg hangosabb füttyöket. Megkérdi hát, ha ezek elhangzanak, okvetlenül követni kell-e a galerit és cselekedni annak óhaja vagy előírásai szerint? — Higgye el, kérem, ez így van — közli a pszichológus. — Roppant erős és több rétegződésű a hierarchia egy ilyen galeriben. — No, fiam, tehát lementél a térre, mert fütyültek. Azt eddig nem mondtad, hogy abban a füttyszóban benne volt, hogy ki kell rabolni a közértet! A fiú elcsodálkozik. — Az így nem is fedi a valóságot, az nem volt benne. — Akkor hát mi fedi a valóságot? Mi minden volt a füttyben? — Abból semmi. Azt azután mondták, már a fütty után... — Tehát kezdetben volt a fütty! Aztán következett a lopás és a rablás. Azt kívánta tőled a Sansson Sári? — Nem, a Sári nem kívánta. A galeri kívánta. — Tehát, akkor a Hanuszlár, ugye? A Hanuszlár Gyuszi. Ő volt ott a vezér? — Álljon fel, Hanuszlár! Maga mondta A téren 17