Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - A Budapest postája

Új évi köszöntés — anno 1846 Amikor újév táján becsönget a kéményseprő boldog új esztendőt kívánni, még előfordul, hogy egyik másik egy kis nyomtatott kártyát nyújt át. E kihalóban levő szokásnak régebben sokkal inkább megadták a módját. A hagyományos „jókívánók" között előkelő hely illette meg a kéményseprő mesterek legényeit, akik kézzel írott vagy nyomtatott verseteiket is mindig „mellékelték". Hogy aztán az értük kapott borravalóval legtöbbször már a legközelebbi csapszékbe betértek — hát istenem... Pest városa, ahol ugyancsak dívott ez a szokás, a múlt század első felében még inkább német ajkú, mint magyar nyelvű volt, így a jókívánságok csak akkor „fogtak" igazán, ha a magyar polgár és a német burger egyformán megértette. Ezért aztán gyakran kétnyelvű volt a köszöntő, jobbára, persze, német „eredetiből" fordították magyarra. S mivel a nem éppen goethei magasságokban szárnyaló költemények elég messze estek a pesti háztetőktől, a magyarítás még kevésbé sikeredett. Egy kéményfüsttől ihletett poéta így énekelt 1846-ban, túltéve magát a magyaros verselés mindenfajta szabályán: Új évi köszöntés Soha nem komor, csak kormos Kéményt társaságunk, Nagyon jótékony és hasznos, Oltalomra alkalmatos, Hogy meg ne égjen házunk. Sok ember a tűzi veszély Ellen van biztosítva, Nevet, ha ég; de illy kedély, Ha segedelmünk nélkül él Lesz nagyon károsítva. Kegyes Jótevőink azért El nem vesztjük kedvünket; Hanem jó egészségükért, Hosszú boldog életükért Borral öntjük gégénket. Különös tisztelettel alázattal BERGHOFER JÁNOS ÚR Lakik Pósapiac, Papafi Házában 198. sz. a. Pesten, Kemény seprő legényei A „kéményi társaság" kormos klapanciái ellenére a fehér, illetve zöld papírra nyomott lapnak művészi értéke van, éppen szép kivitele miatt. A jó minőségű toll-litográfia keretét a romantikus ízlésnek megfelelően gótikus (vagy ahogyan akkor mondták: „ó-ízületű") építészeti díszek alkotják. A kéményseprő legények patrónusukat, Szent Flóriánt fogják közre. A védőszent alakja nem más, mint a belvárosi plébániatemplom külső szentélyfalán álló szobor, amelyet Hörger Antal 1723-ban faragott a városi tanács megbízásából, oltalmul a korábbi és az az évi tűzvész ellen. (A közeli — ma már nem létező — Rózsa téri kéményseprő legények nap mint nap láthatták a szentet.) A nyomtatvány grafikusa Röhn Alajos, a múlt század ötvenes és hatvanas éveinek termékeny kőrajzolója. Ez az első tatálható litográfiája, amelyet még a szakirodalom sem ismer. (Eddig ismert legkorábbi kőrajza ugyanis egy 48-as uniformiskép.) Röhn ekkor Walzel Ágost Frigyes műhelyében dolgozott, aki maga is készített kőrajzokat, bár eredeti hivatása tüzértiszt volt. Házassága miatt leszerelni kényszerült, és békésebb polgári foglalkozást választván, Bécsből jött Pestre. Kőnyomdája a legvirágzóbbak közé tartozott, ám a fotográfia elterjedésével lassan tönkrement, és szegényen halt meg az 1860-as években. A csinos újévi köszöntőt — amiért a 137 év előtti háziúr bizonyára gazdag borravalót adott — az Országos Széchényi Könyvtár kisnyomtatványtára őrizte meg az utókor-1076 Garay utca 5. A Budapest postája ítélet a Pados-ügyben 1981. novemberi számunkban közöltük Kerti József cikkét A kuruzsló önérzete — egy antitalálmány tündöklése és bukása címmel. Pados István bűnvádi feljelentést tett a cikk írója ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál, és kérte a bíróságot, hogy kötelezze a Budapest című lapot az ítélet közlésére. Mielőtt még ítéletet mondott volna a bíróság, helyet adtunk az 1982. áprilisi számunkban Pados István vitacikkének, s megígértük, hogy ha az ügyben lényeges fejlemény lesz, visszatérünk a témára. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1982. június 3-án kelt ítélete Kerti Józsefet bűncselekmény hiányában felmentette. Az ítéletet a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 1982. november 3-án helybenhagyta, és az ezzel jogerőre emelkedett. Egyben a Fővárosi Bíróság rámutatott, hogy dr. Kerti Józsefnek a magyar tudományos életben elfoglalt helye alapján Mezei Andrásnak Pados István mellett érvelő cikkére reagálnia kellett. Tekintettel arra, hogy a vita és a per széles érdeklődést keltett, s elvi tanulságokkal is szolgált, itt közöljük az ítélet indoklásának lényeges pontjait. Dr. Kerti József cikkének megírásánál kellő elméleti és kutatási felkészültséggel, kutatási eredmények ismeretével, a tudományos élet e kérdéseinek tisztázott szintézisével tisztában volt. A megfelelő körültekintéssel járt el, amikor cikkét megalkotta. Ismerte Mezei András Ilyen gazdagok vagyunk, Pados István Folyadékok elektromos kezelése, Beck Mihály Tudomány — áltudomány című könyveit, a gazdasági élet számos területén folytatott kísérletek erdményeit. Részletesen tanulmányozta a NOVEX Rt. és a JUVEL ÁB. szerződékötéseinek feltételeit és a szerződésbontást, illetve annak körülményeit a magánvádló és a NOVEX Rt. között. Tehát a cikk tényállásai a valóságnak megfelelőek. A tudományos alkotás éppúgy, mint a művészet, az ember szellemi produktuma. Az alkotó tevékenység terméke, tehát a szerző szellemi tulajdona, és ebből okszerűen következik, a szerző és az általa megalkotott mű, produktum elválaszthatatlan belső kapcsolata. A művet érő kritika, a művet bíráló elmarasztalás, a fentebb megjelölt szoros és elválaszthatatlan belső kapcsolatból adódóan értelemszerűen kapcsolódik a szerző személyéhez. Ha ez negatív, nyilvánvalóan befolyásolhatja a társadalomban kialakult értékítéletet is. Ez azonban nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy alkalmas lenne a becsület csorbítására egy olyan tudományos vagy művészeti bírálat, ktirika, melynek tárgya az alkotás, és csak ezen keresztül — szorosan a műhöz kapcsolódóan és az abból levont következtetések útján — érinti az alkotó vagy a szerző személyét. A bíróság álláspontja szerint szocialista jogunk biztosítja a gondolatközlést, a véleménynyilvánítást, a tájékoztatást, a bírálat szabadságát és ezek eszközeként a sajtószabadságot. A szabad véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a sajtószabadság elsőrendű jelentőségű társadalmi követelményekkel áll összhangban. Megjegyzendő, hogy a helyes irányban fejlesztett kritika mindenképpen közérdekű jelentőségű, s mély társadalomformáló és személyiségalakító hatása van. A Btk. 179. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint a becsület az emberről — tulajdonságairól, jelleméről, magatartásáról a társadalmi környezetében — kialakult kedvező ítélet. Ebből következik, hogy a művészeti tevékenység a tudományos képesség mint speciális emberi adottság, szorosan nem tartozik a becsület általános fogalmába. Amennyiben ezen speciális adottságok alapján alkotott szellemi terméket elmarasztaló bírálat ér, az szigorúan a műre vonatkozik, és csak a fentebb részleteiben elemzett szükségszerű és törvényszerű belső kapcsolat miatt érinti a szerző személyét. Általában nem alkalmas a bírálat a becsület csorbítására. A jogsérelem büntetőjogi megítélésénél nem lehet a tényállításokat, a közléseket, a kifejezéseket formálisan vizsgálni, nem lehet egyedi jelzőket, megjegyzéseket, egy-egy szóhasználatot kiragadni az egészből. Tartalmilag kell értékelni a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit, és azokat összefüggéseikben, egységükben kell bírálat tárgyává tenni. Ezt követően kell e'.dönteni, hogy e bírálat alkalmas-e a becsület csorbítására vagy alkalmasságának hiánya állapítható meg. Ez esetben azonban az adott társadalomban uralkodó erkölcsi szabályok szerint kell eljárni. Jelen társadalmunkban a nyílt, őszinte bírálat joga és követelménye az egészséges társadalmi szellem kialakítása miatt közérdek, megelőzi a szubjektív megítélésű egyéni érdekeket. E bírálat csak akkor szolgálhat alapul negatív megítélésre, a becsület csorbítására, ha az gyalázkodó jellegű, ha a kritikát függetleníti a műtől, ha a közérdeket károsan befolyásoló tényállításokat tartalmaz, ha személyeskedő. A bíróság álláspontja szerint a támadott sajtócikket, szövegének, tényállításainak, tartalmi összefüggéseinek figyelembevételével kellett vizsgálat tárgyává tenni. A vádlott által gyakorolt bírálat megalapozott volt, megfelel a társadalmi követelményeknek és rendeltetésnek, nem sértett közérdeket. A Btk. 10. §. (2) bek. értelmében általános tényállási elem a bűncselekmény megállapításánál, hogy a cselekmény a társadalomra veszélyes legyen. E tényállási elem hiányában nem lehet bűncselekményt megállapítani. Budapest, 1982. június 3. Dr. Padányiné dr. Vasák Dóra s. k. bíró 46