Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Csomor Tibor: A főváros válogatott bibliográfiája

bös a vállalat számára, mert tisztában van azzal, hogy tevékenységét legtöbben elsősorban a közvilágítás milyenségétől ítéli meg. Éppen ezért talán nem lesz haszontalan, ha egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük a témát, és beszámolunk azokról a gondokról és feladatokról, memelyek e téren az Elektromos Műveket foglalkoztatják. Az első és legfontosabb, hogy eloszlassunk egy tévhitet: a vállalat csak üzemelteti, fenntartja a hálózatot. A közvilágítás kiépítése, bővítése és a rekonstrukciós munkálatok a tanácsok hatáskörébe tartoznak. Az ő feladatuk a pénzügyi feltételek és a kivitelezés biztosítása is. Az ELMÜ csak észrevételezi a kiviteli terveket, szakmai szempontból az Energiafelügyelet hagyja jóvá. így nem mindig tudják kellőképpen érvényre juttatni az üzemeltetés szempontjait s ezért néha hiányosságaival együtt kénytelenek átvenni egy-egy hálózatrészt bekapcsolásra. Néha előfordul az is, hogy a kivitelező megtette ezt. Az ilyen szakaszok kikapcsolását — a hibák kijavításának idejére azután — nehezen lehet megmagyarázni a lakosságnak. Mielőtt azonban alaposabban belemerülnénk a probléma taglalásába, tisztáznunk kell egy fogalmat: mit értünk üzemkészségen? A közvilágítás üzemkészsége a működő fényforrások számának a hálózatra felszerelt fényforrások számához viszonyított aránya százalékban kifejezve. Milyen tényezők hatnak erre az arányra, és mit tehet az Elektromos Művek javítása érdekében ? Először is azt kell megjegyeznünk, hogy az áramszolgáltató vállalatok feladatkörében a közvilágítás sajátos helyet foglal el, és az energiaszolgáltatási tevékenységtől két alapvető jellemzőben tér el. Nevezetesen: 1. a közvilágításnak — a megfelelő megvilágítás érdekében — nem villamos energiát, hanem fényenergiát kell szolgáltatni; 2. az ellátó rendszerben — a villamos hálózati rendszerhez hasonlóan — véletlenszerűen fordulnak elő hibák. Ugyanakkor a közvilágítás egyik igen fontos és nagyszámú eleme, a fényforrás, rendszeres üzemszerű elhasználódása folytán időnként pótlást, cserét igényel. Tovább fokozza az üzemeltetés nehézségeit, hogy a közvilágítási berendezések létesítésére nem volt kötelező típusterv, egészen 1980-ig. Ebből adódóan a hálózat történeti fejlődése során sokfajta oszlopból, lámpatestből és egyéb alkatrészből épült meg, beleértve a vezérlő- és ellátó hálózatot is. A kép teljességéhez meg kell említeni a lámpahelyek és a fényforrások nagy számából — előbbi 105 ezernél, utóbbi 215 ezernél is több — fakadó problémákat, az alkatrészek kifogásolható minőségét — az esetek 40— 50 százalékában ugyanis ezek meghibásodása, és nem a fényforrás kiégése miatt van sötét —, valamint az üzemeltetéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányosságait. Csak a legjellemzőbbeket említettük meg — a helyzet érzékeltetésére — azon tényezők közül, melyek hátrányosan érintik a közvilágítás fenntartásának körülményeit. Gyorsan hozzá kell tennünk azonban, hogy a vállalat a lakosság igényeinek kielégítését, a közterületek megvilágítását a nehézségek dacára biztosítani fogja. Arra törekszik ugyanis, hogy a hálózat üzemeltetését mindenkor és minden helyzetben uralja, s ennek érdekében megtesz minden tőle telhetőt. Az ELMÜ szakemberei időben felismerték, hogy Budapesten a hagyományos fényforrással üzemelő lámpatestekkel már lehetetlen a kor követelményeit kielégítő közvilágítást biztosítani. Az V. ötéves tervidőszak elején fővárosunkban még körülbelül 60 ezer normál fényforrás működött (az összesnek mintegy 40 százaléka). Az Elektromos Művek az elmúlt öt évben a hagyományos lámpatesteket korszerű HgL típusúakra cserélte. Ennek a programnak — a megvilágítás javításán túl — nagy eredménye volt a lámpák üzemidejének ezerről nyolcezer órára való növelése is. Megvalósítása nélkül pedig a főváros világításának minőségi színvonala és üzemkészsége minden valószínűség szerint kritikus helyzetbe kerülhetett volna. Az üzemeltetést befolyásoló külső tényezők és a korszerűsítési program ismertetése után most vizsgáljuk meg, hogyan jellemezhető ma Budapest közvilágítása, melyek a legsúlyosabb problémák, és ezek megoldására hogyan körvonalazhatók a jövő feladatai. Budapest közvilágításának üzemkészségét az ELMÜ szakemberei és a Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Igazgatóságának munkatársai közösen, rendszeres időközönként végzett vizsgálatok keretében határozzák meg. A vizsgálat kiterjed a teljes terület 8—12 százalékára. Ennek alapján a fővárosban jelenleg 85 százalék körüli üzemkészség-állapotról beszélhetünk, amivel, persze, a vállalat vezetői közel sincsenek megelégedve. Mindenképpen arra törekednek, hogy világítási hibák átlagos területi értékét 10 százalékra, vagy az alá szorítsák le. Elképzelésük szerint a főútvonalakon nagyobb, mintegy 94, az alacsonyabb kategóriájú utakon pedig valamivel kisebb, körülbelül 90 százalékos üzemkészséget kellene elérniük. Ha ezeket az értékeket sikerülne állandósítani, az annyit jelentene, hogy—a jelenlegi rendelettel ellentétben — az „egyedi címeket" nem kellene nyolc napon belül javítani. Ez megteremtené annak a lehetőségét, hogy előre tervezhető munkamódszert alkalmazzanak a közvilágítás javítására. E módszer lényege — röviden összefoglalva — a következő. A javítási ciklus valamennyi fényforrás cseréjével kezdődne, s ezzel egy időben elvégeznék a lámpahelyek és az áramkörök komplex karbantartását is. Amikor erre szükség van, a karbantartás helyett nagyjavításokra kerülne sor. Ezt követően egyenlő időközökben — körülbelül félévenként — kicserélnék a kiégett lámpákat, illetve elvégeznék a szükséges kisebb javításokat. Ezután e cseréket és kisjavításokat mindaddig folytatnák, ameddig a fényforrások aktív működési szakasza le nem jár. Üzemzavarnak tekintik, és az észlelést vagy bejelentést követően azonnal javítják az ellátórendszer, a vezérlőhálózat és a kiemelt fontosságú helyek egyedi hibáit e szisztéma keretében is. E módszer alkalmazásához számítógépes segítő rendszer kifejlesztését tervezik, melynek munkaszervező, a közvilágítás üzemkészségét ellenőrző és szabályozó szerepet szánnak. Az illetékesek a jelenleg már folyó kísérletek kiértékelését követően, a kapott eredményektől függően döntenek majd bevezetéséről. Közvilágításunkról adott rövid — és korántsem teljes — helyzetképünkkel a célunk nem a „szerecsenmosdatás", hanem hogy tájékoztassuk mindazokat, akik ez úgynevezett örökzöld témában szeretnének tisztán látni és az ELMÜ tevékenységét reálisan megítélni, (x) 43