Budapest, 1983. (21. évfolyam)

9. szám szeptember - Scheiber Sándor: Arany írta-e az RRR-t?

kadni. Szóval a sör kijózanít. Ahogy ugráltak körülöttem a pincérek, illetve az igazolványom körül, már nem bírtam felszabadultan inni. Az a legrosszabb, úgy inni, hogy közben félünk. Akkor elhatároztam, hogy soha többet nem mutatom fel az igazolványomat, ha nem kérik. De az ember ugyebár sohasem tudhatja, bármennyire erősnek, tisztességesnek érzi is magát, hogy mikor kapja elő az igazolványát. Úgyhogy én azóta már eleve otthon hagyom az igazolványomat, hogy sohase vehessem elő. így aztán mindig tisztességes maradok. Maga nem élt még vissza a hatalmával? — A hatalmával mindenki visszaélhet. — Szóval elfogadott már pénzt, netán maga is adott bizonyos előnyökért? — Van egy lányom, elvittem teniszezni. Na, teniszezett is, nyáron is, ősszel is, akkor aztán eljött a tél. Az edző azt mondta, nem tud mindenkit fedett pályán foglalkoztatni, mert kevés a hely. Csak a legtehetségesebbek jutnak be fedett pályára. A lányom előbb nem került be. Na, akkor én már tudtam, hogy az edzőnek bizonyos összeget kell a zsebébe dugni, és akkor mindjárt tehetséges lesz az ember lánya. Adtak is a szülők szépen, mert mindenki fontosnak tartja, hogy a lánya tehetséges legyen. Én viszont nem adtam. — Ez tisztességes dolog. — Várjon. Az igaz, hogy nem adtam egy fillért sem. De az még inkább igaz, hogy az edző megtudta, ki vagyok. Hogy aktív sportoló voltam, és vannak kapcsolataim a főnökeivel. Hát gondolkodni kezdett és megüzente, hogy a lányom mégiscsak jöhet a fedett pályára, mert a lányom mégiscsak tehetséges. Nem adtam neki pénzt, nem mutattam fel igazolványt, mégcsak nem is beszéltem vele. — És mégis előnybe került másokkal szemben. — Igen. Ezért egyetlen választásom maradt: kivettem a lányomat a klubból, és elvittem egy másik egyesületbe. — És ha ott is tudják, hogy ki maga ? Csibi, az én lányom is teniszezik. Lehet, hogy úgy segítettem neki, hogy nem is tudok róla? Csibi, a maga lánya tehetséges? — Azt én soha az életben nem fogom megtudni. Ha tehetséges is, nem voltak-e nála még tehetségesebbek? — Mondja, Csibi, ha nem lesz hely a Vidám Kefekötőben, és én megjelenek itt, az ajtóban, beenged majd? — Beengedem. — De akkor előnyhöz jutok másokkal szemben, akik nem ismerik magát. — Ez az élet. Magát ismerem, őket meg nem. Tehát magát beengedem, őket meg nem. Csak ha hely van. — Csibi, egyre kevesebb a hely, s az éjszakák rövidek. — Arról nem én tehetek. Mondtam: magát ismerem, tehát magát beengedem. Csak jöjjön, kopogtasson, már nyitom is az ajtót. Ez az egyetlen törvény, amely független éjszakától s nappaltól. SCHEIBER SÁNDOR Arany írta-e az RRR-t ? Arany János Divattudósitás című cikkében 1861-ben így csipkedi korának magyar nyelvét:1 „Mily kevéssé tudhatott hát magyarul az a régi verselő, aki ezt írta: Meguntam gyönyörű Győrnek Gyöngyvárában, laktomat, Mert a Duna, Rábca, Rába Rákja rágta lábomat. Mai divat szerint 'gyöngyváraéam laktomat' kell vala írnia." Országszerte ismeretes e négy sor mint nyelvtörő mondóka. Kálmány Lajos Szőregen így jegyezte le:2 Möguntam nyönyörü Győrnek Gyöngyvárába' laktomat; Mert a Duna, Rába, Rápcza Rákja rákta lábomat. Margittáról való Faragó József és Fábián Imre gyűjtése.3

Morvay Péter édesatyja Szatmár környékén hallotta, Szilágyi Ferenc Gyomán. Helymegjelölés nélkül idézi Szendrey Zsigmond.1 AkaHémiai papírszelet Ballagi Mórnak 22