Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Garai Gábor versei

GARAI GÁBOR: Rapszódia egy budapesti napomról Mióta én már nem állami autón valami kimaradt; cenzúra volt? járok, s a magamén is nagyritkán, Avagy bölcs óvatosság, nem tudom, villamoson, buszon a tömeg közé tolakszom, De láttam azt a strófát gépiratban, és látom olykor, egy asszony tekint rám. és mondják, a 77-es Babits nagyon Ismer, nem ismer ? Hogy találjam azt ki, — szépen, tisztán hozza; de ráakadnom de a végállomásig fűt az izgalom. sehogyse sikerül: Visszanéz? Vissza! Utánarohanni a lényege nincs sajnos ürügy, se illő alkalom. az, hogy a szomszéd nyugati nagyhatalmon csügg a nemzet sorsa — elvész becsülete. Aztán egy kétgyerekes kismama 1- -,-j-i . , , • Mert Az Isten es ördög két jó hivatalnok, kászálódik föl — segítek neki —; .. .... ,, ,. , . de sohasem tagadhatja meg magát; blúza kinvilik, melle bimbaja ,.. ,, .. r

, ,, . partjukra áll s nekik szolgál a zsarnok, szmte kibukkan (ittfeledheti b ' s költők torkára forrasztja szavát. emlékként), de most inkább félrenézek, nem az ügyhöz méltó az igyekezet; aztán egy félkarú öregasszonyhoz érek, E

ff

y TT/^rC fol \7"l"9 tQ C 9 s egy ismeretlennel fogok kezet, J V Cl ö lUIj Id Lctdd egy ismeretlennel, kinek én ismerőse Míg az égi s ninivei

hatalmak vagyok régóta, isten tudja, honnan, megengedik, nem lehet hitszegés, meghív egy pohár borra - ócska lőre - megengedik, hogy éljek s meg ne haljak, de búcsúzkodunk utóbb meghatottan. , • ,, . , „ , b topreng csak s jobbat — nem tud mast — az esz. S utazom tovább: a szerkesztőségbe, Látok, szemüveg nélkül félvakon bár, minisztériumba, bankba és a boltba, mégis jobban, mint az épszeműek, hol könyveim lappangnak, kívül megtépve, tudom, milyen pokol s mily oltalom vár, de belül épen, s keresem szorongva s nem

irgalmaznak mennybéli szüzek. az 1977-es De itt kell ragadnom, nem, nem a lápban, Babits összest, de sehol se találom, csak sorsomban, mely szikkadt, kérges is bár erről készülök épületes (mint gazella a tüskés pusztaságban), dolgozatot írni Juhásznak; az első három és nem lesz ösvény, mely föntebbre visz; strófa után már csak az ötödik következik — a negyedik sehol: ámde másszon föntebbre a majom, a 42-es kiadásban őrizik nekem te kellesz, nem más oltalom: a szaggatott vonalak: valahol elkárhozott, aki benned se hisz. 21