Budapest, 1983. (21. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Imre János: Mit keres a vendég? És mit keresünk rajta?
A Gellért hullámfürdője 5. A Paskál fürdő területére: Paskál Gyógyszálló. E tervek kereken kétezer férőhelyet irányoztak elő Budapest gyógyszállóiban, ami, ha elkészülne is, az ezredfordulóra számított fővárosi szállodai férőhelynek csupán 8 százaléka lenne. Budapesten, a „fürdővárosban" nem látszik túlzottnak ez az arány. Eddig mindössze a margitszigeti Thermal Hotel készült el (368 ágy). Alapelv, hogy a gyógyszállókat megfelelő gyógyfürdőkre és terápikus környezetbe kell építeni. Mind a strandok és uszodák, mind a gyógyfürdők és -szállók létesítésénél figyelembe kell venni a közlekedési lehetőségeket, parkolókat, a megfelelő közműveket a csatornázástól a telefonellátottságig, a szükséges kiszolgáló intézményeket a vendéglátótól a különböző szolgáltató egységekig, a környezet kialakítását, a parkosítást, területrendezést. A szállodai férőhelyek Az idegenforgalmi recesszióból való kilábalással párhuzamosan növekvő „hivatásturizmus" — ide sorolom az üzleti, a művészeti, részben a diplomáciai utazásokat is —, az ezzel kapcsolatos kongresszusi turizmus, a kiemelt célok között szereplő gyógyturizmus és a „minőségi turizmus" az ezredfordulóig további színvonalas szállodák építését teszi szükségessé. Csak ezek a szállodák képesek azt nyújtani, amit a preferált vendégkör igényel, és amiből konvertibilis valutabevételhez juthatunk. Egy- vagy kétcsillagos szállodákban sem a kongresszusokra érkező tudósokat, sem a gyógyulni vágyókat, sem az üzletembereket nem lehet elhelyezni, ez nyilvánvaló. De ha lehetne is, nem érhetnénk el azt a konvertibilis valutabevételt, amit az idegenforgalomnak ezek az ágazatai szerte a világon megszereznek. A magasabb színvonalú szállodákat elsősorban a Belváros foghíjaiba, a Duna-partra (a Szabadság- és a Petőfi-híd között), a kongreszszusi központ és a gyógyvízforrások közelébe kell építeni. Az is helyeselhető, hogy rekonstrukcióval és bővítéssel emelik a szállodák színvonalát — megmutatkozik ez a minőségi besorolásban is —, s ezzel együtt természetesen kevesebb lesz a közepes színvonalú szálloda. Hogy ezt kiegyenlítsük, és a közepes színvonalú szálláskapacitásban ma is meglévő jelentős hiányokat pótoljuk, az ezredfordulóig több két- és háromcsillagos szállodát kell építeni. Ahhoz, hogy elfogadható árakon tudjon ma egy szálloda üzemelni, a tervezőnek és az üzemeltetőnek már az első lépéstől szorosan együtt kell működni. Előre meg kell határozni, hogy az „olcsóság" érdekében miről lehet lemondani, és mihez kell feltétlenül ragaszkodni. 1. Meg kell határozni, hogy mekkora az optimális házméret a létesítés és üzemeltetés szempontjából. (Ma a 300—350 szobás szállodát tartjuk kedvező méretűnek.) 2. Mi az a minimális szolgáltatás, amit nyújtani kell; ez ma korszerűen, de nem luxus módon berendezett, technikailag jól ellátott (tv, rádió, telefon) közepes vagy inkább kisméretű szoba, fürdőszobával vagy zuhanyozó fülkével. 3. Reggelizőterem kell (esetleg drinkbár), étterem nem feltétlenül szükséges, különösen, ha a szálloda körül kellő számú vendéglátóhely található. Létesíthetnek esetleg önkiszolgáló éttermet, amely átalakítható például bálteremmé, ülésteremmé; a lényeg a többcélú hasznosíthatóság. Fontos a szállodák helyének jó megválasztása. Az idegenforgalmat tekintve a következő szempontoknak kell érvényesülniük: 1. Belvárosi foghíjak. A Belváros mindig vonzó a turisták szá-nmmnniMniiinnmHHHnmBammiinHmnHnrainiiHimiiHm ii'iiinnmi^mniiiiniiiiiiiniif iiiitimiiiiRinmiii imiimiimirriimiHinmiiinmmf iiiih 111111» 1 i rnm nn n mi 111 iiiríTniiunnttnii! 111 inmiitiniiitnf mtiiiiiDiif !iii>ii!ti!iii>i!ii! rmiri 1 tiiiiiiiiiiiiMHmniiniiinnn; 3