Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Vörös Károly: Tabáni epilógus

Tabáni utca a Gellérthegy oldalában, 1895 Klösz György felvétele értékét mintegy nyolcmillió pengőre becsülték, a lakásépítésre számba jöhető területet hivatalosan 32 700 négyzetméterre, és az azokra tervezett épületeket 572 400 köbméterre. 1220 nagyméretű luxuslakással számolva, a terület beépítése a telekárral együtt mintegy 26 millió pengőt igényelt volna, az évi bérjövedelem viszont 2— 2,5 millió pengőre volt számítható. Ez a befektetett tőkének magas, 8—9 százalékos kamatozását jelentette. Mindez megmagyarázza azt az amerikai ajánlatot, mely még a 20-as években vállalta volna a terület beépítését az épületek 32 évi bérjövedelmének fejében — amint az építészek érdeklődését is a Tabán városrendezése tervére 1933 nyarán kiírt pályázat iránt. A 65 pályázónak a Tabán út-, tér és parkhálózatát, a beépítés módját, valamint a középületek és közintézmények elhelyezését kellett megterveznie. A Rácfürdőt az akkori kereteiben kívánta meghagyni a Főváros, kívánatosnak találta azonban, hogy a városnegyed újjáépítésével kapcsolatban „fokozott egészségügyi és városesztétikai követelmények érvényesíttessenek". A pályázat a beépítésre, az épületek stílusára vonatkozólag nem tartalmazott sem előírásokat, sem elképzeléseket (végül is ennek megoldását az építtető magántőkére kívánta bízni, a hatóságnak csak a „városesztétikai és egészségügyi követelmények" ellenőrzését tartva fenn). Úgy látszott, hogy az építészek fantáziája majd szabadon működhet. Jellemzők erre Vágó Józsefnek, <x gCíifi népszövetségi palota egyik tervezőjének „versenyen kívül" beküldött tervei a Tabánnak egységes koncepciójú, akkor a legmodernebb stílusban történő kiépítésére. (Kár, hogy a pályázatra beküldött tervekből csak kevés maradt fenn, kivált a városképeket is ábrázolók hiányzanak.) A fürdőszálló tervei A rendezési terv azonban tervezők és hivatalok (a Főváros, illetve a Közmunkatanács) különböző érdekei és szempontjai között hányódva soha nem készült el: a mérnökök csak a majdani beépítés főforgalmi utcahálózatát rajzolták fel (megoldatlanul hagyva az Erzsébet-híd budai hídfőjének már akkor is nyomasztó forgalmi problémáit) — a főváros közgyűlése pedig addig is, míg a kérdés dűlőre juthat, kimondta, hogy a Tabánnak az Attila körúttól nyugatra eső része (a létesítendő fürdőszállót kivéve) parkként tartandó fenn, és a dísztelen bontási területre 1935-ben szép parkot telepített. Már csak azért is, mert a 30-as évek második felében konkrét formát öltött annak igénye, hogy a Tabánba a Rácfürdő bázisán gyógyfürdőszállót kell telepíteni. 1937-ben a főváros közgyűlése ki is mondta, hogy a főváros legfeljebb 4,5 millió pengő költséggel a Tabánban gyógyszállót építtet, és ki is írták a pályázatot. 1937-ben az építendő gyógyszálló megfelelő elhelyezésének megállapítása érdekében cölöpöket vertek a földbe az épület tervezett sarokpontjain, így kísérelvén meg megállapítani a felépítendő épülettömb elhelyezkedését a tájban. A kísérlet azonban azt mutatta, hogy egy hatalmas épület nyomasztó hatással lenne a városképre, ezért tömegének vízszintes széthúzását kívánták. Az újabb pályázat határidejét 1938. január 10-re írták ki. A pályázatot a kor három kiváló építészének (Lauber Lászlónak és Dávid Károlynak, illetve Gerlóczy Gedeonnak) tervei nyerték meg, s ők kapták a megbízást a végleges tervek elkészítésére. E tervek szerint — mint az egykori újságíró lelkendezve írja — ,,A tabáni gyógyfürdő és szálló világviszonylatban is oly egyedülálló intézmény lesz, amelyben az értékes termális gyógyfürdők, a legtökéletesebb hidro-, balneo- és fizikotherápiás berendezésekkel egyesülnek a legmodernebbül felszerelt és a legnagyobb kényelmet nyújtó gyógyszállóval, melynek minden berendezése, minden funkciója a beteg és az üdülő legmesszebbmenő igényeinek kielégítésére lesz beállítva. A gyógyfürdőben radiumemanációs nagymedence, iszapfürdővel és vízgyógykezelésekkel kombinált termálfürdők és a speciális fürdők egész sora áll majd a közönség rendelkezésére. Gyógyászati szempontból rendkívül értékes lesz a fürdőnek Európában ma még alig ismert különleges gyógytorna-osztálya, amelynek medencéiben, speciális berendezések segélyével, a legsúlyosabb mozgásszervi betegségben szenvedő betegek folytathatják kúráikat. Természetes, hogy a fürdő emellett a legkorszerűbb vizsgálati, elektro-, fény- és mechanotherápiás osztályok felett is rendelkezni fog. Vonzó attrakció lesz még a nagy szabad termális medence, amely fűtött és mesterséges napfénnyel besugárzott öltöző-és sétacsarnokával a szabadban való gyógy fürdőzést télen is lehetővé fogja tenni." A terv 1940 januárjában került a közgyűlés elé — a háború azonban ekkor már lehetetlenné tett minden nagyszabású építkezést. Több mint 60 év alatt a Tabán egyre fogyott, míg végül teljesen eltűnt. Ezzel párhuzamosan egyre sokasodtak és egyre magasabbra nőttek a helyén építendő új városrésszel kapcsolatos tervek és iratok halmazai. A sors iróniája, hogy minden ilyen terv kudarca vagy meg nem valósulása tiszta haszonnak bizonyult — mint ahogy az utolsó lakosok kiköltöztetése mintegy életüket mentette meg. 1945 januárjában és februárjában ugyanis a főváros e szinte a legutolsó pillanatig védelmezett, s a szó szoros értelmében darabokra szaggatott földdarabján a bombák, aknák és gránátok így legfeljebb a régi Tabánnak földben hagyott évszázados köveit rombolhatták szét még kisebb darabokra — mintegy a Tabán történetének borzalmas végjátékaként. 37