Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Czagány István: Szoborköltöztetés

BUDAPEST Gyógyfürdők, uszodák, strandok Fürdőváros vagy fürdők városa fURDOlGAZGATOSAG Hazánk termálvizeiről, kiváltképp pedig a főváros gyógyvizeiről folyó tanácskozásokon, illetve az e témával kapcsolatos szakkönyvekben, tanulmányokban, mostanában pedig — nem véletlenül — még az újságcikkekben is felemlítik, hogy a két világháború között, 1937-ben, a nemzetközi fürdőügyi szervezet Budapestet választotta székhelyéül, méltányolva fővárosunk bő hozamú, gyógyító hatású forrásvizeit, a szép természeti környezetet, elismerve az orvosok felkészültségét, a gyógyintézetek felszereltségét és a tudományos kutatás magas színvonalát. Budapestet fürdővárosként ismerték s emlegették. Budapest a fürdők városa — így mondogatjuk ma, ám ez a megfogalmazás a korábbinál szerényebb lehetőséget sejtet. Így van-e, s ha igen, vajon miért ? A második világháború után a „fénykori" adottságok közül úgyszólván csak a szép természeti környezet maradt — hellyel-közzel — változatlan. A fürdők, uszodák, strandok 40—70 százalékos sérüléseket szenvedtek. Helyreállításuk megkezdésekor — érthetően — a tisztasági fürdők üzembe helyezése volt az elsődleges szempont. Jelentős változást hozott a fejlődésben, hogy 1950-ben, a tanácsrendszer megteremtéskor, egységes irányítás alá, a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe kerültek Budapest közfürdői. Az azóta eltelt időben egymilliárd forintot költöttek fenntartási munkákra és ugyanennyit beruházásokra. Sem az összeg, sem a fürdőigazgatóság erőfeszítései nem voltak elegendőek ahhoz, hogy — élve gazdag forráskincsünkkel — nagyszabású fürdőprogramot valósíthassanak meg, színvonalas fürdőkultúrát alakíthassanak ki, szem előtt tartva mindenekelőtt, hogy gyógyvizeinket teljes mértékben az idegenforgalom szolgálatába állíthassák. Tény, hogy néhány, a háborúban tönkrement fürdőt nem építettek újjá; a fedett uszodák és a strandok vízfelületének többszöröse is kevés az 1938 óta háromszorosára növekedett forgaloménak; új strandok, gyógyszállók, fürdőkomplexumok építéséről pedig csak távlati tervekben beszélhetünk. Hogy miért? Illusztrálására, ím, egy adat: a Paskál fürdő teljes kiépítése 1,3 milliárd forintba kerülne. Vessük össze ezt egy másik, napjaink fürdőügyét igencsak érintő-befolyásoló adattal: a Fővárosi Fürdőigazgatóság, jelenleg 21 budapesti közfürdő gazdája, működéséhez évi 114 millió forintos állami dotációt kap, s sokkal eredményesebben gazdálkodik, mintsem azt lehetne mondani róla, hogy — stílszerűen — éppen a felszínen tartja magát. Csakhogy meddig bírja? Az idei 114 millió ugyebár kevesebb a tavalyinál... Az árak — nem a fürdőárak, s erről még szó lesz a későbbiekben — felfelé mennek. A karbantartás, felújítás s a kisebb bővítés egyre költségesebb. Ugyanakkor a forgalom állandóan növekszik: 1982-ben a „fizető" (a tiszteletjegyesek és a kedvezményes jegyek körét erősen szűkítették) fürdővendégek száma meghaladta a nyolc és fél milliót. És számukra a kulturált körülményeket, a szolgáltatások színvonalát változatlanul tartani, körét bővíteni kellett. A főváros területén feltárt 32 forráscsoportból naponta mintegy 45 000 köbméter 20—76 Celsiusfokos termálvíz termelhető ki. Ezek a többségükben bróm, fluor, jód, kalcium, kén, magnézium, nátrium, rádium tartalmú, illetve hidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos stb. gyógyvizek igen hatásosan alkalmazhatók mozgásszervi, érrendszeri, idegi eredetű, gyulladásos, légzőszervi, asztmatikus stb. betegségek gyógyításánál. A hagyományos gyógytürdőkezelések (kádfürdő, gőzfürdő, masszázs stb.) mellett tehát újabb igények jelentkeztek, és újabb lehetőségek adódtak mind a gyógyfürdőkezelések, mind a fürdőszolgáltatások számának bővítésére. Hogy melyik fürdőnkben ma milyen szolgáltatásban, illetve gyógykezelésben részesülhet a vendég? A fővárosi közfürdők névsorát az albertfalvai nyitja, egyetlen szolgáltatása: strand. Ám ez is többet jelent egy vízzel teli medencénél. A fürdőzök kellemes környezetben pihenhetnek, szórakozhatnak. A fürdőigazgatóság kertészei gondozzák a gyepszőnyeget, virágot, díszcserjét ültetnek el a strandidény kezdete előtt. Zárt sportpályák várják a felnőtteket, a kicsinyeket pancsolók, gyermekmedencék, játszóterek. A névsor végén az Újpesti gyógyfürdő és uszoda található, amely 13 féle szolgáltatásával ugyan nem listavezető a szolgáltatások számának tekintetében, de a főváros legújabb (1974 novemberében adták át) fürdőlétesítménye. Nevezetessége, hogy az első fürdő Budapesten, amelyik a gyógyvízforrásoktól távol épült: speciális csöveken a hat kilométerre levő Széchenyi fürdő termálkútjából érkezik ide a víz. Hasonlóképpen oldották meg a gyógyfürdővé avanzsált egykori Dandár utcai tisztasági fürdő gyógyvízellátását is. Rokon vonása még a két fürdőnek: az újpestit eredetileg tisztasági fürdőnek tervezték, a Dandár utcai pedig tisztasági fürdő volt. Időközben azonban csökkent a tisztasági fürdők forgalma (zömében fürdőszobás lakások épültek az elmúlt évtizedekben, korszerű öltözőket-fürdőket létesítettek a munkahelyeken), s ezt a csökkenő tendenciát figyelembe véve tervezték aztán a rekonstrukciókat, bővítéseket. így lett mindkét tisztasági fürdőből — gyógyfürdő. E felismerés további serkentő hatással volt a gyógyvizek egészségügyi hasznosítására. Olyan új kezdeményezés született, amely már vonzerőt jelenthetett az idegenforgalomban. A Gellértben és a Rudasban úgynevezett nappali kórházat hoztak létre 32—32 ággyal. 1979-ben a Lukács fürdőben — a meglevő helyiségek átalakításával — 24 ágyas, 1982-ben pedig a Széchenyiben 40 ágyas kórházi részleget alakítottak ki. A betegek — 80— 90 százalékban SZTK-orvosi beutalóval — ingyenesen, 12 féle gyógykezelésben részesülhetnek a háromhetes, napi négyórás kúra során. A katalógust böngészve — a hagyományos gyógyfürdőkezelések és fürdőszolgáltatások mellett mind több fürdő neve után van feltüntetve különleges szolgáltatás, mint például súlyfürdő, szénsavas fiirdő, víz alatti vízsugármasszázs, s vannak olyanok is, amelyek nemrég még annak számítottak. Ide sorolhatók a kondicionálótermek (Dandár, Széchenyi, Rác), a mindjobban tért hódító szaunák (Dagály, Dandár, Király, Széchenyi, Csillaghegy) vagy a szoláriumok, melyek a Gellértben, a Rácban és a Széchenyi fürdőben működnek. Egyedülálló azonban a szájzuhany a Rudas fürdőben, amely a fogínybetegségek, valamint a Gellértben a közelmúltban felszerelt nyolc korszerű inhalálókészülék és az öt sóskamra, amely elősegítheti a légzőszervi betegségek gyógyítását. E témakörben még csak annyit: a Gellért — most, hogy annyi év után végre megnyílt a hullámfürdő — immár Európa legszebb és legdrágább fürdője: 360 millió forintjába került a Fővárosi Tanácsnak. A Gellért hullámfürdő egyébként nyilván enyhít valamelyest a dél-budaiak strandgondjain. Áz uszoda — a pezsgőfürdő — persze ettől még zsúfolt marad, a télies napokon, amikor ezer-egynéhány fürödnivágyó van a vízben. De milyen is lehet az ilyen víz? A KÖJÁL állandóan résen van (ami nagyon is érthető), de résen áll a fürdőigazgatóság laboratóriuma is, ahol folyamatosan ellenőrzik a vízmintákat, megelőzendő a bajt... De ki merte volna kitenni a Megtelt táblát, amikor hosszú sorok kígyóztak a pénztárnál? Kevés az uszoda, az igény viszont óriási. Olyannyira, hogy észre sem veszik az emberek, hogy már hét, állandóan működő uszodánk-strandunk van. A Gellért, a Lukács, és a Rudas tehermentesítésére újabb uszodák létesítésére volt szükség. A Széchenyiben egy télen is működő strandfürdőt alakítottak ki, aztán a Szabadság strandon építettek egy 50 méteres uszodát, majd a csillaghegyi strand kapott télire szóló sátortetőt. Az Újpesti gyógyfürdőben eleve terveztek egy kisebb úszómedencét, az idén januárban pedig megnyitották a Szabadság strandfürdő sátortető alatt üzemelő úszómedencéjét. így leírva egyszerűnek látszik mindez, ám gondoljuk csak el, jó harminc év alatt teilen erre a fürdőigazgatóság pénztárcájából. És ma már a sátortető sem gazdaságos megoldása a téliesítésnek. A megnövekedett energiaárak miatt drága a fűtése. Fix beépítési módot kell keresni... Ami a strandokat illeti, akadnak jó hírek. Az egyik: Pesterzsébeten meleg vizet tártak fel a strand területén, így a korábban hidegvizűek közé sorolt fürdőt átminősítették, s ezáltal korábban kezdheti és később zárhatja a szezont. A másik: a strandfürdőkben és a strand jelleggel működő uszodákban a megváltott jegy egész napra érvényes — amint már annyian tapasztalhatták. Aligha jut azonban eszébe valakinek, hogy a fürdők belépti díjai nem fedezik teljes egészében a szolgáltatások költségeit. Tavaly minden egyes fürdőjegyhez 14 forintot „adott" az állam. Az állami támogatás összege változatlan maradt, az önköltség azonban elkerülhetetlenül emelkedik. A különbséget, a hiányzó összeget a fürdőigazgatóság 1500 dolgozójának (a nyári idényben 21110— 2200 a létszám) kell előteremtenie. Ugyanis — mint korábban említettük — a fürdőigazgatóság nem az árak általános érvényű emelésével és nem is a szolgáltatások színvonalának csökkentésével kíván továbbra is egyensúlyban maradni, eredményesen gazdálkodni, hanem üzletpolitikájának korszerűsítésével, a kapacitások jobb kihasználásával, a fürdőszolgáltatások skálájának szélesítésével, minőségének javításával. S nem utolsósorban: rég felismerték, hogy főként a turizmus, a gyógyidegenforgalom hozhat tartós fellendülést, pezsgést a főváros fürdőéletébe. A fürdőigazgatóság vezetői azt tartják az elmúlt év legfontosabb sikerének, hogy kellőképp össze tudták hangolni a lehetőségeiket a megváltozott gazdasági követelményekkel. A Pannónia Filmstúdió gondozásában Fürdőshow címmel negyedórás film készült a főváros fürdőiről. Színes, üde filmkockák sora, hangulatos zenével — kommentár nélkül. Zsúfolt strand, szaunában izzadó férfiak, Éva-kosztümben fürdőző csinos lányok... Súlyfürdő, lubickoló kisgyerek, iszappakolás, masszázs... És sok víz. Kristálytiszta víz. Pezsgés, csobogás, zuhogás, zuhogás. Mindez pazar kiállításban, remekül megkomponálva. Hatásos, jó reklámfilm. Azt sugallja: Budapest fürdőváros! Megkérdeztük dr. Beck Bélát, a Fővárosi Fürdőigazgatóság vezetőjét: Miért nem fürdőváros Buda, ? A fentieket válaszolta. (X) 44