Budapest, 1983. (21. évfolyam)
1. szám január - Fekete Gyula: Vonal alatt III.
Létminimum-számítások három fővárosi nemzedékről llonal alatt 3. A fiatalok Budapest lakóinak közel kétötöde 30 év alatti fiatal. Jelentős részük fiatalkorú eltartott, vagy nappali tagozaton folytat felsőfokú tanulmányokat, tehát életvitelét középkorú szüleinek anyagi helyzete határozza meg. A fiatal nők egy részének harmincévesnél idősebb férje van, emiatt a család statisztikai értelemben már nem fiatal. Végső soron a főváros lakosságából mintegy 410 ezer fő (a népesség egyötöde) kereső fiatal, házaspár vagy hozzájuk tartozó eltartott gyermek. A budapesti fiatalok az országos átlaghoz viszonyítva későn alapítanak családot, ezért a létminimumot meghatározza az, hogy a korosztály háromnegyede felnőtt és csak egynegyede gyermek. Fiatal férfiak A 410 ezer fő (kereső fiatalok, házaspárok és gyermekeik) 41 százaléka kereső férfi (fele nőtlen, 47 százaléka házas, 3 százaléka elvált). Egy fiatal férfinak havonta legalább 1400 forintot kell élelmezésre költeni. A táplálkozási szint csak néhány ponton nem kielégítő — elsősorban tudati okok miatt. Az élelmezés terén minden jel szerint elégtelen a férfiak kálciumellátottsága. A tej- és te.jtermékfogyasztás iránti előítéletek miatt is („gyereknek való") kisebb a kelleténél. Megjegyzendő, hogy az utóbbi !.iőben fokozódott a tudósok bizonytalansága a tekintetben, hogy élettanilag menynyi tejre van szüksége az emberi szervezetnek. Például több orvos szerint összefüggés van a halálos kimenetelű infarktusok igen magas finnországi aránya és a finnek magas tejfogyasztása, illetve Japánban az alacsony infarktushalandóság és az alacsony tejfogyasztás között. Csökkent az infarktusveszély az Egyesült Államokban, amikor a csökkenő tejfogyasztás mellett pozitív életmódváltozás is történt (kocogás, a dohányzás mellőzése). Svájcban nem csökkentek az infarktusrizikó faktorai (dohányzás, kevés testmozgással járó szellemi munka, elhízás), mégis csökkent a tejfogyasztással együtt az infarktusveszély. Egy francia orvos meglepő véleménye szerint napi két deci tejnél többet nem szabadna fogyasztani — ezt a mennyiséget a javasolt létminimum lényegesen meghaladja. Ez a példa azt is érzékelteti, hogy a létminimum egyes tényezői nem tartósak, és erősen függnek a biológia és az orvostudomány új »jredményeitől. Nemzetközi mércévp'. mérve nálunk alacsony a halfogyasztás, pedig a hal jelentős foszfortalma miatt javítana a fizikai munkavégzés tápanyagfeltételein. Az energiafelszabadító folyamatokban jelentős szerepe van a foszfornak: gátolja a fáradékonyságot. A hal sze'iéntartalma növeli az E-vitamin hatását, í'.rginin aminosav tartalma gazdaságosabbá teszi az energiakifejtést. A felsorolt tápanyagokhoz nem jut hozzá a fiatal férfiak egy része a szükséges mennyiségben, mivel az átlagfogyasztás a minimális szükséglet közelében vagy kissé alatta van. Zöldséget sokan legfeljebb levesben fogyasztanak, főzelék formájában nem. Gyakori a szükségesnél lényegesen kevesebb gyümölcsfogyasztás is. Budapesten a harmincas években az aktív korú felnőttek kétharmada dohányos volt. A szakszervezetek akkori létminimum-számítása a dohányt hangsúlyozottan létszükségletnek tekintette, mai vásárlóértékben kifejezve legalább 500—600 forintot számított havonta erre a célra. (7 kiló disznóhús, 32 kiló szárazbab vagy 70 kiló burgonya árának felelt meg ez a munkásnak kijáró egyetlen élvezeti cikk.) A létminimum nem tartalmazott alkoholt, a szakszervezeti absztinens hagyományoknak megfelelően. Mai felfogásunk nem lát minden csepp alkoholban mérget, ezért némi italt tartalmaz a fiatalok létminimuma. Afiatalságjól ismeri a dohányzás káros hatását, a középiskolások, szakmunkástanulók 98 százaléka tisztában van vele. Mégis a fiatalok fele dohányzik, szerencsére többnyire alkalomszerűen. Emiatt ebben a korban még nem kell elismerni a dohányzás létszükségleti jellegét, ez csak az idősebb, szenvedélyétől szabadulni nem tudó generációk számára alapvető fontosságú. Összességében — kávéval, teával, üdítőkkel együtt — az élvezeti cikkek havi szükséglete 130— 140 forint. A viseltes ruhák aránya, a ruhák elhasználódottsági foka a fiataloknál némileg magasabb, mint a népességnél általában. A lábbelik és a nadrágok túlhordása ebben a korcsoportban a leggyakoribb. A fontosabb ruhadarabokból az alacsony jövedelműek nem vásárolják meg a minimálisan esedékes pótlást sem: hat alsónadrág, hat trikó és három pizsama számít az utóbbi évszázad ruházkodási szokásai szerint minimálisan szükséges készletnek — ehhez nem elegendő évente csak egy darab fehérneműt vásárolni: s ha kilenc pár zoknink van, ebből nemcsak az évente átlag vásárolt kéthárom pár feslik el; a téli, átmeneti és nyári ingek minimálisan 12 darabos készletét sem frissíti fel az évente ténylegesen vásárolt egy ing. Az átlagban kétdarabos farmernadrágkészlet tavasztól őszig viszonylag igénytelen, öltönyt kímélő ruházkodást tesz lehetővé. A minimálisan szükséges télikabát élettartama mintegy tíz évre, az átmeneti kabáté hat évre vélelmezhető. Figyelembe véve a ruhákon kívül az ágynemű-, törülköző-, zsebkendőszükségletet is — egy férfi minimális ruházkodási és textíliaigényeire mintegy 350—400 forint kell havonta. A családalapítást, lakásszerzést követően sürgető szükségletté válik az alapvető tartós javak beszerzése. Mindenekelőtt a bútoroké. A hetvenes évek második felében a bútorvásárlók háromnegyede fiatal volt. A mosógép, hűtőgép beszerzése is a családalapítás után merül fel, addig a szülők háztartási gépeit használják a fiatalok. Sajátos — gyakran nem is „tartós" — cikk fiatal korban az arany karikagyűrű. Költsége része lehet a tisztes, szerény életvitelnek, de nem része a létminimumnak. Hasonlóan nem része a fiatalok létminimumának a televízió és a többi kulturális tartós cikk sem (fényképezőgép, magnetofon, lemezjátszó stb.). Nem városias településeken a létminimum része a kerékpár, a fővárosban nem. Tartós javak beszerzésére mintegy 200 forint szükséges havonta. A fiatalok létminimumának meghatározásakor kulcsprobléma, hogy a lakáshoz jutás igen magas költségei közül mennyi szükséges alapvetően. Több tényező jelzi, hogy a népesség egy hányadánál a lakáskörülmények nem felelnek meg a minimális elvárásoknak sem. A családi összezördülések 40 százaléka a kedvezőtlen lakáshelyzetre vezethető vissza, a megoldatlan lakáskörülmények gyakran a család széthullását okozzák. A szülők áldozatvállalása nem csekély: a családot náluk alapító felnőtt gyermek házastársa és gyermekei miatt zsúfolt a többgenerációs családok lakásának többsége. Egy lakószobára több, mint három személy 29