Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Faragó Éva: Vészi József és a Budapesti Napló

lakit nem elégítenek ki. Sőt ez a legmagasabb hazafiság. Mert jelenti azt, hogy az országot a legnagyszerűbbek között akarja látni az ember." A koalíció kormányra kerülése, 1906 áprilisa után a Budapesti Napló helyzete is meggyengült. Vészi még néhányszor megkísérelte visszaállítani a lap régi népszerűségét. 1906. július i-én árleszállítást hirdettek. Napi melléklet indult Szabad Gondolat címmel. Szerkesztője Madzsar József, munkatársai fiatal magyar szociológusok: Fáber Oszkár, Rácz Gyula, Szende Pál, Dániel Arnold, Maeschal Géza, Harkányi Ede. Vészi terve — a haladó progresszív szociális eszmék és ismeretek terjesztése — sikertelen maradt. 1907 elején még megjelentették a Budapesti Napló Album Naptárát, a Huszadik Század programja című kiadványukat. A kötetben Anatole France, Pikler Gyula, Somló Bódog, Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Rácz Gyula tanulmányai, valamint Lengyel Géza, Hegedüs-Bite Gyula, Neményi Erzsébet, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza novellái láttak napvilágot. A Fejérváry-kormány bukása után a „darabontsággal" megbélyegzett Vészi Józsefnek véglegesen meg kellett válnia a Budapesti Naplótói. 1907 végén családjával együtt Berlinbe költözött. Itt indította meg a Jung Ungarn című német nyelvű folyóiratot, de továbbra is öt magyar lap levelezője maradt. A Budapesti Napló sorsát megpecsételte Vészi kiválása. A súlyos helyzetben lévő lap megmentésére, a nyomdaszámlák kiegyenlítésére egyetlen lehetőség kínálkozott: a Budapesti Naplót — hitelezőivel, adósságaival együtt — átadni Pályi Edének, az egykori Magyar Szó szerkesztőjének. 1907. október 31-én Budapesti Magyar Szó Napló címmel újraindult lapból az egykori munkatársak — Ady Endre, Bíró Lajos, Kabos Ede, Kosztolányi Dezső, Lengyel Géza — sorra kiváltak; az újság lassan az ismeretlenség homályába süllyedt, és 1918-ban meg is szűnt. Krúdy Gyula 1928-ban mély iróniával és találóan így jellemzett egy időszakot: „Pályi doktor... megalapítja a Magyar Szó című napüapot, és amilyen költője volt odáig a filozófiának, ugyanüyen poétája leend a lapszerkesztésnek ... Szemere úr társaságában most már a lóversenyzés költője lett. Csak emlékezzünk sport napilapjára, a Budapesti Napidra, amely originális fűszerezője, mulattatója... lett mindazoknak, akik valaha Budapesten a lóversenysport után érdeklődtek." „... az ifjú magyar irodalom harcoló gályája..." A liberalizmus szellemében szerkesztett, szabadelvű Budapesti Napló három területen emelkedett ki a századforduló sajtóorgánumai közül. Az igényes tárcanovella népszerűsítője, műhelye volt, amely 1903 —1907 között a magyar irodalom több kiemelkedő írójának, költőjének adott lehetőséget, teret az induláshoz. Végül előkészítője és részese volt az 1905-től erősödő polgári radikalizmus kialakulásának. Költők, regényírók és novellisták dolgoztak itt. Körükhöz tartozott a méltatlanul elfelejtett kitűnő novellista, Papp Dániel, Thury Zoltán, Lyka Károly (a művészeti rovat vezetője), Molnár Ferenc, Kabos Ede, Ady Endre, Szép Ernő, Bíró Lajos, Lengyel Géza, Hegedűs Gyula, Kosztolányi Dezső. Csáth Géza így emlékezett vissza e nagyszerű korszakra: „Egy napon azonban ráhatároztam magam, hogy kopogtatok a Budapesti Naplónál. Abban az időben ez a lap az ifjú magyar irodalom harcoló gályája, rohanó quadrigája volt. Vészi József és Kabos Ede mint nagyszerű trénerek vezették a vasizmú csoportot... És befogadtak a csodás atléták közé. Pár hónap alatt már vasárnapi tárcaíróvá lettem." Ady útját a Budapesti Napló hoz 1903-ban a Somló-ügy sajtóhadjárata készítette elő. Somló Bódogot, a nagyváradi jogakadémia fiatal tudósát tanártársai el akarták távolítani az intézetből. A kultuszminiszterhez intézett feljelentésben hazafiatlansággal vádolták. Somló mellett nagy szenvedéllyel szállt harcba az akkor országosan még nem ismert költő, Ady Endre a Nagyváradi Naplóban írt cikkében. Vészi ekkor figyelt fel a fiatal poétára, és írását változtatás nélkül közölte a Budapesti Naplóban. Nem sokkal később, a Még egyszer című verseskötet megjelenésekor Vészi így írt: „Ady Endre a modern költőknek abból a fajtájából való, akik szinte hősies bátorsággal törtetnek a lelkük vadonjaiban, hogy végcélul megtalálják magukat." Ady az első párizsi útja után, 1905 január közepén lett a lap belső munkatársa. Nem sokkal később érkezett a másik nagyváradi újságíró, Biró Lajos. Ady életének talán legsokoldalúbb és legtevékenyebb szakasza a Budapesti Napló szerkesztőségében eltöltött néhány esztendő. 1905. január 11. és 1906. június 17. között volt nap, hogy az újságban három-négy, néha öt írással is szerepelt. Ez idő alatt készült el az Új versek című kötet, amelyről ő maga így vallott: „Majdnem kilenc évig aludtak e versek. A Budapesti Napló rázta fel őket." Vészi József pedig ezekkel a szavakkal tett hitet az Új versek mellett. „Ettől a könyvtől kezdődik a magyar költészet új időszámítása. Ez nemcsak művészeti alkotás, hanem művészeti tett is." Adyt mindvégig hála és megbecsülés fűzte Vészi Józsefhez. Vészi teljes szabadságot biztosított a költő számára, hagyta érvényesülni. És nemcsak támogatta, hanem barátként családja körébe is fogadta. Vészi és Ady egészen más pontról indulva találkoztak össze bizonyos politikai kérdésekben az általános választójogi küzdelmek idején. Vészi József azonban a magyar polgári liberalizmus, a közjogi ellenzék jellegzetes képviselője maradt. Szenvedélyes harcban állt mindig, de ez a harc csupán a liberalizmus különféle árnyalatai, különféle csoportosulásai között folyt. Érdeme azonban nem kicsi: a századfordulón magas színvonalú napilapot adott a magyar olvasók kezébe, és sok akkor induló fiatal tehetség mondhatta el Kosztolányi szavait: „Az írónemzedék, mely oldalánál nőtt fel, el nem múló hálával tartozik neki, hogy fölszabadító bátorítást, önérzetet kapott tőle, de a leghálásabb azért, hogy személyében egyszerre szerette meg az életet és az írást." Tüntetés az Országház téren az Igazságügyi palota előtt, 1905. Vasárnapi Újság, 1905. 621. I. 36