Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Cégérek és emberek

WIl \KH HIER SEREGI LÁSZLÓ Vikárné már 45 éves korában megkezdte a visszaszámlálást: még 10 év, még 9 év, még 8 év, s végre mehetek nyugdíjba — sóhajtozott. Senki nem értette, miért várja annyira a búcsú percét. Hiába faggatták, kérlelték, ugyan bökje már ki, mi nyomja a begyét, néma maradt, mint a sír. Igaz is, mit mondhatott volna? A valóságot aligha. Márpedig ő akkor inkább hallgat, gondolta, s nem szólt egy árva szót sem. Csak baráti körben nyílt meg, s árulta el, hogy beleunt a kollégáiba, torkig van a kicsinyeskedéseikkel, hogy két forintért képesek lennének egymásnak ugrani, megelégelte, hogy huzamosabb ideig egyikőjükre sem lehet számítani. Afféle fogatlan oroszlánt látott reggelente, amikor belenézett a tükörbe. Boltvezető létére el kellett tűrnie szinte mindent. Soha senkit nem szidhatott le keményebben. Még azzal is kíméletesen kellett bánnia, aki többszörösen kiérdemelte, hogy útilaput kössenek a talpára. Lassan-lassan beletörődött a megváltoztathatatlan ba, ha elfogadni nem tudta is a kialakult helyzetet. Olykor felkereste főnökeit, s beszámolt nekik a bolti fejleményekről, de már a második mondata után leállították. „Kartársnő, maga a vezető, csináljon rendet a boltjában, vagy forduljon a szakszervezethez" — okítgatták. S már hivatták is a következő ügyfelet. Nincs nekem boltom, fújtatott mérgesen, s dühében addig ismételgette a sajnálatos tényt, mígnem a megállapításból kérdés lett: tényleg, miért nincs nekem saját boltom? Ahol egyedül lehetnék, s csak önmagamnak tehetnék szemrehányást, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeltem?! És deus ex machinaként Vikárné kezébe került az egyik újság, amelyből megtudhatta, hogy az Óbudai Közért Vállalattól élelmiszerüzletet lehet bérelni. Meg kellene pályázni egyet — villant át az agyán —, de tüstént el is hessegette az ötletet: mit értek én az élelmiszerekhez, amikor világéletemben háztartási cikkeket árultam. Aztán eszébe jutott, nem ő lenne az első, aki azzal foglalkozik, amihez nem ért. Meg hát, végtére is, háziasszony. Ha tetszik, ha nem, rendszeresen megfordul a sarki fűszeresnél, nem érheti hát különösebb meglepetés. Legnagyobb meglepetésére nem akadt vetélytársa, akár másnap nyithat — gratuláltak a vállalatiak, s a kezébe nyomták a kulcsokat. Az új tulajdonos nem garasoskodott. A megviselt üzletet felújította, mert tudta, mennyit számít a vonzó külső. Esztétikus környezetben szívesebben időznek az emberek, s ha már ott vannak, mélyebben nyúlnak a zsebükbe. Amúgy nem nagy bolt ez a Dereglye utcai, de sok minden elfér benne. A szakemberek szerint széles a választék. Mi úgy látjuk, áru alatt roskadoznak a gondolák. Találni rajtuk 500 forintos italt és 30filléres bonbont egyaránt, a napi közszükségleti cikkekről nem is beszélve. Nem véletlen, hogy folyton nagy a zsúfoltság Katalin asszonynál. Jönnek a vevők, annál is inkább, mert örülnek, hogy többé nem kell kiballagniuk a Kolossy térre, ha elfogyott a só. Mindent megkapnak helyben. Kivált az idősek örvendeznek, s még ma sem értik, miért volt évekig zárva az üzlet. A spontán közvélemény-kutatás során arról beszéltek a cinikusabbak: lám, a nagyokosok belátták, hogy maszek nélkül 13