Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Tarjányiné dr. Sovány Zsuzsanna: A kertészet vadvirága

Cirill és Metód temploma a Vágóhíd utcában A tavasz köszöntése. Bolgár népszokás pültek Oroszországba. Külön­böző — elsősorban gazdasági és politikai —- okok miatt évente mintegy 20—35 ezren hagyták el szülőföldjüket, sokan közülük vissza se tértek. Hazánkban a századfordulón már szinte minden nagyobb vá­rosban éltek bolgárkertészek. 1920-ban azonban a konyhaker­tészettel foglalkozóknak csak egy­ötöde volt bolgár származású. Ennek két lényeges oka lehetett. Az egyik, hogy időközben a ma­gyar kertészek is eltanulták a bol­gár mód szerinti kertészkedést; a másik, hogy a bolgár-török há­ború kitörése után a fiataloknak vissza kellett térniük Bulgáriába katonai szolgálatra. A világvál­ság a bolgárkertészeket is sújtotta, nem egy gazdaság ment tönkre. Ekkor kezdtek sokan kereskede­lemmel foglalkozni. A válság megszűnte után feltámadt a ter­melési kedv, és a II. világháború kitöréséig zavartalanul kertész­kedtek. Ekkor legtöbbjük vissza­települt hazájába, jóformán csak azok maradtak Magyarországon, akiket családi kapcsolataik ide­kötöttek. A felszabadulás után új hely­zet állt elő. Fokozatosan meg­szűntek a magángazdálkodási le­hetőségek, helyükbe a termelő­szövetkezeti gazdálkodás lépett. A bolgár származású kertészek egy része szorgalmas termelő­szövetkezeti tagként folytatta a munkát, mások viszont a keres­kedelmet választották, sokan azonban ekkor telepedtek végle­gesen haza. Elenyésző azoknak a száma, akik ma is magánker­tészkedést folytatnak Budapesten, és ez a fő megélhetési forrásuk. A bolgárkertészek letelepedése sokoldalú hatással volt a magyar­országi zöldségtermesztés fejlő­désére, a budapesti zöldségter­melési körzet kialakulására, a vá­ros zöldségellátására, a lakosság zöldségfogyasztására. A bolgárkertészkedés kialaku­lása előtt a városi lakosság zöld­ségfogyasztása rendkívül alacsony volt. Részben, mert a házkörüli kertekben csak saját szükségletre és csak olyan zöldségféléket ter­mesztettek, amelyek öntözés nél­kül is biztosan teremtek, télire könnyen tárolhatók voltak, mint például a vöröshagyma, fokhagy­ma, gyökérzöldségfélék, száraz bab és borsó, továbbá többféle fűszernövény. A bolgárok más, értékes zöldségfajok termesztési technológiáját és fogyasztását is elterjesztették nálunk. Ilyenek a zöldpaprika, főzeléktök, korai káposzta, kelkáposzta, saláta, pa­radicsom, retek, cékla, póréhagy­ma, zöldbab, tojásgyümölcs (pad­lizsán). ők adtak példát az öntözéses zöldségtermesztésre. Kertjeiket eleve oda telepítették, ahol meg­voltak az öntözési lehetőségek, és a közeli piac megkönnyítette az értékesítést. Budapesten és kör­nyékén nagy bolgárkertészetek voltak Zuglóban, Törökőrön, a Rákospatak völgyében, a rákos­keresztúri temető mögött, Rákos­szentmihályon, Pestlőrincen, Rá­kospalotán, a Csepel-sziget csú­csán, Pesterzsébeten, Soroksáron, Újpesten, a Duna mentén — Pest déli részén -—, a Háros dű­lőben. Budán — hidegebb talajai miatt — kevesebb zöldséges ker­tet műveltek, de itt is folyt ker­tészkedés: Óbudán a Filatori-, Kaszás-, Mocsaras-dűlők és Tö­rökkő környékén, a Budaörsi út A piacon 43

Next

/
Thumbnails
Contents