Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Szakolczay Lajos: BSE-kosár — csemege

— Ha nem lennének ilyen sike­reink, sok játékosunk már régen ab­bahagyta volna. Nem látnák értelmét a munkának. Természetesen egy-egy külföldi út is jó ösztönző. Ha külön­féle elfoglaltságok miatt ritkán van is együtt teljes egészében a csapat, ilyen­kor „bepótoljuk". A pár napos együttlét növeli az összetartást, s ilyenkor mindig egybe kovácsolódik a gárda. — Milyen a csapat összetétele? — A tizenhármas keretből két já­tékos — Németh Ági és Nagy Csilla — kivételével mindenki tanul. Far­kas Adél, Hollós Judit és Sebő Júlia érettségi előtt állnak, Tarkovács And­rea utolsó éves orvostanhallgató, most szigorlatozik, Fodor Katalin, a Taní­tóképző Főiskolát végzi levelezőn — mellette teljes állásban dolgozik —, Sepsei Andrea és Gulyás Ildikó a Vendéglátóipari Főiskolára jár, Kósa Emilia, a Ho Si Minh Tanárképző, Deák Éva a Kertészeti Egyetem hall­gatója. Bogár Andrea az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán város­építészetet tanul, Gajdán Mária gyógypedagógusnak készül, a Bár­czy Gusztáv Gyógypedagógiai Főis­kolán folytatja tanulmányait. — Mennyit tudnak így edzeni? — A főiskola és egyetem nagyon igénybe veszi a tanuló játékosok ide­jét. Sokkal kevesebbet gyakorolunk, mint riválisaink, az Izzó és a Bp. Spartacus. A tanulás bizonyos érte­lemben zavarja a munkát, de igazta­lan lennék, ha csak az ebből szárma­zó hátrányokat látnám. Más gárdák­hoz viszonyítva, nálunk lényegesen magasabb az intelligenciaszint, s ez könnyebbé teszi a dolgomat. Nem kell annyit fölöslegesen magyarázni. Egyébként heti öt csapatedzést tar­tunk (egy-egy alkalommal egy és há­romnegyed óra a gyakorlás, és délelőt­tönként is vannak egyéni edzések, két­három játékos részvételével. — ön nagyon halk szavú edző... — Nem vagyok a korbács híve, amit szép szóval is el lehet érni, azt meg kell próbálni; normális közeg­ben, emberi hangon... — Minden esetben elég ez? — Tizenkét év alatt egyetlen fe­gyelmi ügyünk sem volt. Olyan elő­fordult, hogy valamelyik „rendetlen­kedő" játékost kizavartam az edzés­ről, de ezzel a magam részéről le is zártam az ügyet. — Kiket kellett így büntetni? — Például Fodort. És a nagy tehet­ségű játékost, Lisziewiczet, aki egy makacs sérülés miatt, sajnos, már ab­bahagyta a versenyzést. Fodor ma ve­zéregyénisége a csapatnak. Többet értem el nála a „kizavarással", mintha mást csináltam volna. — Milyen a szakosztály vezetése? — Éveken keresztül nem volt el­nökünk, jelenleg — immár 2—3 éve — Gavacs György, a FÖTAXI ve­zérigazgató-helyettese tölti be a posz­tot. Igen jó sportvezető, mi több, kor­rekt ember. Állja a szavát, amit ígér, azt megtartja. Szakosztályvezető: Varsányi Imre, a MOTESZ gazda­sági igazgatója; technikai vezető: Ka­lapos Sándor, aki „civilben" az OC Fodor kosárra tör akik ön szerint a legjobbak közé tartoz­nak! — Madacsay Miklós, Varga Má­tyás, Tóth Andor. — És férfiaknál dolgozót... — Balogh József, Guoth Iván, Sá­rossy Elemér. És egy negyediket is hadd mondjak: Orbán Márton. Meg kell jegyeznem, sajnos, nagyon sok ed­ző „ül", vagyis nem dolgozik csapat­nál. A magyar kosárlabda nagyon megérzi Glatz Árpád, Zsíros Tibor, Komáromi Ede, Egyed Mihály és a DVTK volt mestere, Molnár Miklós távollétét. — Miként állítaná össze a BSE mindenkori „eszményi" első és második női kosárlabdacsapatát ? — Első csapat: Czirákyné, Buda­vári, Németh Ági, Szabics Magdol­na, Tarkovács. Második csapat: Inán­csiné, Geiszhauer, Nagy Csilla, Fo­dor, Lisziewicz. — Kevés szabad idejét mivel tölti? — Feleségemmel együtt imádunk színházba járni, sok kedves színész ismerősöm és barátom van. Leg­utóbb, Eperjes Karcsi szíves invitálá­sára, a Mirandolinát láttuk a Katona József Színházban. Azt megelőzően másutt a Volponét. S az év végén pe­dig a Madách Színházban Szabó Magda A csata című darabját. Ol­vasni is szeretek, különösen a verse­— egy másológépeket gyártó holland vállalat — magyarországi képvisele­tét irányítja. A hetvenöt éves dr. Ko­day Ernő a gazdasági ügyeket intézi, dr. Nagy József pedig az utánpótlás felelőse. Rajtam kívül, sajnos, csak egy főfoglalkozású edző dolgozik, Wéber István. Fél éve segítőm is van a nagycsapatnál, Bácsalmási László. Az utánpótlás — az ifitől a mini­csapatokig, kb. 100—110 fő — neve­lésével Wéber István mellett Wéber Ambrus, Jánosi Ervin és Lakos Er­nőné van megbízva. — Kérem, mondjon három, női csa­patnál tevékenykedő NB l-es edzőt, ket kedvelem. A jó múltkorában na­gyon megfogott Bács Ferenc vers­mondása: amikor meghallgattam a rádióban a Psalmus Hungaricust, azon­nal vettem egy Dsida Jenő-kötetet... Azóta már néhányszor föllapozgat­tam a könyvet. „... aki ennyire ember és csak egy kicsit edző..." Budaörs, Szivárvány u. 1. Új, tíz­emeletes tömbház, egészen a falu (város?) szélén. Ami meglep: a kör­nyékre csöppet sem jellemző a „be­tonerdő". Szellősen épült, alacso-17 * Tarkovács a védők gyűrűjében Balról jobbra: Nagy Csilla, Tarkovács Andrea, Fodor Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents