Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Császár Nagy László: Addig jár a korsó...

CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Addig far a korso... Dr. Dobos János rendőr alezredes a vagyonbiztonságról Az utóbbi években hazánkban is gyakran esik szó a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményekről. Hallani olyan véleményt, amely szerint vagyontárgyaink biztonsága már korántsem olyan megnyugtató, mint néhány évvel korábban volt. Vajon jogos-e az aggodalom, és miről tanúskodnak a bűnelkövetés arányairól és tendenciáiról árulkodó adatok ? Erről kérdezem dr. Dobos Jánost, a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság vagyonvédelmi alosztályának vezetőjét. — Való igaz, a statisztikák tanúbizonysága szerint az elmúlt években némiképp emelkedett a bűncselekmények száma. Bár túlzott aggodalomra nincs ok, hazánkban a közrend és a közbiztonság szilárd, ennek ellenére azonban figyelmeztető, hogy az elmúlt évben a 140 ezer ismertté vált bűncselekmény hozzávetőlegesen hatvan százaléka a vagyon ellen irányult, s ennek több mint kétharmada — 55 ezer — a személyi tulajdont károsította. Tavaly a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményekből eredő kár elérte a 329 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy egy-egy bűncselekmény által okozott kár átlagos értéke 6800 forint volt. Ha teljes képet akarunk kapni a személyi tulajdont károsító betörésekről és lopásokról, akkor tudni kell azt is, hogy az összes bűncselekménynek egynegyedét, a személyi tulajdont érő támadásoknak pedig csaknem egyharmadát a fővárosban követik el. Mindent egybevetve, az adatok azt is jelzik, hogy a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeknek a száma emelkedett, és kárértékük is meghaladja az elmúlt évek átlagát. Ebből azonban korántsem következik az, hogy az állampolgárok ki vannak szolgáltatva a bűnözőknek, hiszen a lopások, csalások, betörések és rablások elkövetési módszereinek ismeretében mindenki sokat tehet a bűncselekmények megelőzéséért. — Mi, állampolgárok azonban többnyire csak az évszázadok tapasztalatait összesűrítő mondást ismerjük: alkalom szüli a tolvajt. Napjainkban is igaznak fogadhatjuk el ezt a megállapítást ? Ha nem, akkor milyen tényezők játszanak szerepet a személyi tulajdon terhére elkövetett bűncselekményekben? — Sajnos, ma is számos példa tanúsítja a mondás igazságát. Az állampolgárok ugyanis nem mindig óvják kellő gonddal értékeiket. A lopások egyharmada az úgynevezett alkalmi lopások kategóriájába tartozik. Vagyis, valamilyen formában a károsult magatartása is közrejátszik a bűncselekmény bekövetkezésében. Mindennapos tapasztalatok erősítik meg a statisztikának ezt a megállapítását. Évente körülbelül ötszáz olyan esettel találkozunk, amikor markecolók használják ki a sértett ittas állapotát. A zsebtolvajok évente általában ezerötszáz eredményes akciót hajtanak végre, és az évi 4—500 vasúti lopás sikere is növeli önbizalmukat. Néha egészen trükkös, a „szakmában" is elismert módon érnek el „eredményt", de az esetek többségében egészen egyszerű módszerrel „dolgozhatnak". Mégpedig azért, mert sokan szinte tálcán kínálják az alkalmat a tolvajlásra. Mert vajon mi másról, ha nem könnyelműségről árulkodik a férfiak farzsebéből kilógó irattárca vagy éppen a bevásárló szatyrok tetejére odavetett pénztárca, amelyet a tolvajoknak a zsúfoltságban csak le kell emelniük. De ugyanígy az egyszerű módszerek közé sorolható a vonaton mélyen alvó emberek meglopása is. — De számos eset bizonyítja — folytatja dr. Dobos János —, hogy a gondosságot illetően sincsenek „svájci hagyományaink". Igazolja ezt egyebek között az is, hogy Magyarországon évente csaknem kétezerre tehető a besurranásos lopások száma. Az elkövetési mód eleve nyitott ajtót feltételez, a kár pedig egy-egy esetben a százezer forintot is meghaladja. Néha érthetetlen az egyik-másik állampolgárt jellemző nagyfokú gondatlanság. Évente úgy lophattak el kétezer motorkerékpárt és háromezer kerékpárt, hogy tulajdonosaik a járművet őrizetlenül hagyták, és elfelejtették lezárni. Máig sem értem, miben bízott az a fiatalember, aki vadonatúj kempingkerékpárját az útszéli fának támasztotta, és bement egy moziba megnézni a kétrészes westernfilmet. De nehéz követni annak a fiatal nőnek a gondolatmenetét is, aki aranygyűrűit, karkötőit és nyakláncát a napozóágyon hagyta, ő pedig gondtalanul hűsölt a hullámfürdőben. Meglepetésében még azt sem méltányolta, hogy a tolvaj észre sem vette a szintén a napozón felejtett 10 ezer forintot meghaladó értékű sztereórádiót. Sajnálatos, hogy a károsultak gyakran teljesen tehetetlenek a trükkös tolvajok cselvetéseivel szemben. Némely ember gondatlan és egyáltalán nem figyel a lakásába vizet inni vagy tejet melegíteni bekéredzkedő emberekre. Mert a segítségkérés mögött gyakran a lopás szándéka húzódik meg. — Bizonyára kell beszélni a bűnözés gyökereiről, indítékairól, társadalmi vetületeiről. — Nem szeretném, ha bárki is félreértene: a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeket korántsem akarom kizárólag az állampolgárok gondatlanságával magyarázni. A bűnözés — köztük a lopások számának — alakulásában társadalmi konfliktusok is tükröződnek. Az 1977-es esztendő volt az utolsó olyan év, amelyben a gazdasági és társadalmi stabilizáció kedvező hatását ki-ki saját életszínvonalának emelkedésén is észrevette. 1978-ban — jelzik ezt a bűnözés alakulásának tendenciái is — már nehezebbé váltak a gazdasági körülmények. A társadalom egyes rétegei nem nagyon tudtak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Sokan — alkalmazkodó és konfliktustűrő képességük hiányosságai miatt — képtelenek voltak megérteni, hogy a megszokott életszínvonal tartásához többet kell dolgozniuk. Ugyanakkor a hatvanas évek közepe óta a társadalomnak egy vékony rétege kincsek és műtárgyak vásárlására fordítja pénzét. Nos, e tények együtt, valamint egyes, a vártnál nehezebben oldódó társadalmi konfliktusok óhatatlanul is hatással vannak a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények számának alakulására. És az okozott kár értéke is, hiszen azt az ellopott tárgyak napi árfolyamán számoljuk, a műkincsek, ékszerek ára pedig az elmúlt években tetemesen emelkedett. De nem szabad alábecsülnünk egyéb tényezőket sem. Ezek közül az egyik: az utóbbi években emelkedett a főváros agglomerációs övezetébe tartozó telepü-2