Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Molnár József: Jókai kontra Pulszky

ra Pulszky „Pulszky ez ellen egy becsületbírósági ítéletre hivatkozott, mely régebben kimondta, egy lovagias ügyben, hogy Csernátonyval nem lehet párbajt vívni. Ilyen körülmények után — úgymond Pulszky — én nem üthettem lovaggá Csernátonyt. Ha Jókai nem ad elégtételt, akkor egy sorba helyezem e tekintetben Csernátonyval." Jókai tehát kénytelen volt elküldeni segédeit, Pap Lajost és Kende Kanutot, képviselőtársait, de a tárgyalás nem vezetett eredményre. Pulszky elismerte, hogy Jókai őt nem sértette meg, „csak az által, hogy felelőssége alatt megjelent hírlapban ismételve személye ellen intézett rágalmak kinyomtatását megengedte". Jókai, Csernátonyval régóta jó barátságban volt, Kossuth megbízásából 1848-ban ők jártak Bécsben az osztrák ifjúság megnyerése ügyében, Csernátoriy becsületét másképpen megvédeni a „társadalom színe előtt" nem tudta, csak ha vállalta a kihívást, a párbajt. A sajtó élénk érdeklődéssel figyelte a „nagy eseményt". 1869. január 7-én a Margitszigeten párbajoztak, de mindketten sértetlenek maradtak. Január 9-én az újságokból értesült a közönség a párbajsegédek aláírásával megjelent hírből: „A Jókai Mór és Pulszky Ferenc urak között felmerült viszály január 7-én lovagias úton befejeztetett." Mikszáth így foglalta össze az eseményeket: „A párbaj pisztolyra ment. A pisztolynak pedig nincs esze, kivált, ha két laikus kezében van. A Hon-ban éppen akkor indult meg A kőszívű ember fiai. Ha a Pulszky golyója bolondjában rossz helyre talál tévedni — az a remek regény éppen a legérdekesebb helyen szakad meg. Kin keressük hát azt akkor, hova menjünk érte?S ha csak ez a regény volna! De hát amelyek még jönni fognak Ezer meg ezer színes alak, ősök és utódok, társadalmak és korok, tündérvilágok. És ez mind attól függ, hogy a Pulszky pisztolycsöve merre hajlik. Pulszky háromszor lőtt, de a pisztolya mindannyiszor csütörtököt mondott. Jókai a levegőbe sütötte ki a maga pisztolyát. S amikor ezek után kezet fogtak, akkor vallotta be, hogy voltaképpen nem is olvasta a kérdéses cikket." A csattanós tréfával fűszerezett történet után húsz évvel később, Jókai A tengerszemű hölgy című önéletrajzi regényében ezt írta az 1869. esztendőről: „Volt egy esztendő, amikor az őrültségig bele voltam bolondulva (a politikába). Mindent megtettem kedvéért, amit csak kívánt, összeveszített egy igen jó barátommal, aki jobb kezem volt a hírlapomnál. Egy másik jó barátommal pisztolypárbajt vívatott velem, aki sohasem vétett nekem, s én sem vétettem neki soha, mindig becsültük egymást. »Politika« így kívánta s nekünk lövöldöznünk kellett egymásra. Aztán neki ingerelt egy harmadik jó barátomnak, aki igen derék ember volt és magyar miniszter, hogy buktassam meg a választásnál. Es én ezt a derék embert megbuktattam, akit tiszteltem, szerettem, becsültem. Igy kívánta a »Politika«. Micsoda parádéja volt, mikor a diadalszekéren vihetett magával! Elhitette velem, hogy most én vagyok a leghírhedettebb ember az országban." Csernátony „lovagias, de meggondolatlan eljárásnak" nevezte a párbajt, s hogy ne hozza barátját hasonló kényes és kellemetlen helyzetbe cikkeivel, kilépett a Hon szerkesztőségéből. Csóvolszky Lajossal együtt még az év március elsejével megindította az Ellenőr című lapot. Jókai saját lapjában a következő levéllel zárta le az incidenst: „Kedves barátom, az elhatározásodat mélyen fájlalom — annak indokait tisztelem; — azokat megmásítani nincs hatalmamban. — Hitem, hogy mind a közügyben, mind a magánéletben oly közel fogunk egymáshoz maradni, mint eddig. Mindig hű barátod: Jókai Mór." Molnár József 45