Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Dr. Fogarasi László: A Feneketlen-tó haldoklása

FÓRUM pusztult el szinte egyik óráról a másikra. A Vízélettani Laboratórium közölte az illetékesekkel, hogy a nagymérvű és hirtelen halpusztulást az iszapból felszabaduló kénhidrogén okozza. Azóta a parton pocsolyaszag terjeng. A nádas alja feketéllik, a piszkosszürke víz mintha felduzzadt volna. Szinte teljesen megszűnt a tóban az élet. Az Országos Vízügyi Hivatal 1982. október 15-én végzett vizsgálata szerint 20 centiméternél mélyebben a víz oxigéntartalma nulla volt. A Feneketlen-tó tehát végveszélybe került, csak az segíthet, ha eltávolítják a tófenéken összegyűlt több évtizedes hatalmas iszapmennyiséget. A számítások szerint közel 10 ezer köbméter iszapot, szemetet kellene a tóból kiemelni és elszállítani. Ennek költségét félmillió forintra taksálják. A MOHOSZ talán 70—80 ezer forinttal tudna hozzájárulni a költségekhez, az egyesületi tagok is összeadnának valamennyit — s természetesen készek társadalmi munkát végezni a tó megmentéséért. Ám a pénz nagyobbik része hiányzik. Az „illetékes" XI. kerületi Tanácsnak nincs elegendő anyagi ereje, s talán joggal érzi úgy, rek és a horgászok szeptember végén arra figyeltek föl, hogy „pipálnak" a halak. A vízben akkor már nagyon kevés volt az életet adó oxigén, és ezért feljöttek egészen a felszínre. Hiába meszeztek és nyomtak a kerületi tűzoltóság segítségével néhány napon át nagy mennyiségű friss vizet a tóba, nem tudták megakadályozni a tömeges halpusztulást. 4,5 mázsa hal hogy ez a tó nemcsak az övé, az egész fővárosé. A szakvélemények megegyeznek abban, hogy sürgős beavatkozás nélkül igen hamar katasztrofálissá válik a helyzet: néhány éven belül minden élet megszűnik a fekete vízben, s a kénes, rothadó víz elszennyezi a gyönyörű park levegőjét. Mindez az újjáépítés alatt álló szállót, a kerthelyiséget, a szabadtéri színpadot, az egész környéket veszélyezteti. A Feneketlen-tó a Csepel Autógyár 2. számú gyáregysége horgászegyesületének vízterülete. Kizárólag ennek az egyesületnek a tagjai horgászhatnak itt. A Magyar Országos Horgász Szövetség területi — öszszevont —, általános engedélyei ide nem érvényesek. A kis egyesület 70 tagja évenként 1500 óra társadalmi munkát végez a tónál — az egyesületi napló bizonysága szerint. Gereblyéznek, összeszedik a szemetet, nádat vágnak. Ősztől őszig 40—50 köbméter gallyat és levelet szednek össze a vízen és a parton. Kínosan ügyelnek arra, hogy a halakat ne etessék túl, ne okozzanak egyensúlyzavart a vízben. Amióta óvják és rejtegetik a vadkacsafészkeket, 30-nál is több kiskacsa kelt ki, amelyek a halpusztulás óta is vidáman úszkálnak a beteg tó felszínén. Egyöntetű a vélemény, hogy a tavat meg kell menteni, mert nemcsak kiváló horgászvíz volt, hanem egyúttal jelentős nagyvárosi pihenőhely is. Gyerekek és idős emberek sétálnak (r.ának) és pihennek (nének) a partján, gyönyörködnek (nének) benne, ha még lehetne. Társadalmi kérdés, egészségügyi, idegenforgalmi, környezetvédelmi, esztétikai kérdés, hogy ebben a kis tóban újra tiszta legyen a víz. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetői is megállapították, hogy a Feneketlen-tó nem védett természeti érték ugyan — mégis mindenképpen meg kell menteni, mert a főváros egyik legszebb parkja. Hajdan, a negyvenes évek elején bájos szökőkút működött a tavon, amely nemcsak tetszetős volt, hanem oxigénnel telítette a vizet. Vajon ki és miért távolította el? Valamikor, s ez már nem volt olyan régen, hattyúk úszkáltak a víztükrön. Hová lettek? Bízunk benne, hogy ismerve a tóval kapcsolatos összes problémát, az illetékes kerületi, fővárosi és országos szervek még idejében összefognak, és kigyógyítják a pusztulásnak indult Feneketlen-tavat súlyos betegségéből, fővárosunk lakói és a hozzánk látogató turisták nagy örömére. 33