Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Vargha Mihály: A nemzet színházának viszontagságai

ezért évekig szóba se kerülhetett az új, az igazi Nemzeti Színház építése. Főleg a zenés műfajok — népszínmű, opera — igényeltek volna több helyet, jobb elrendezésű épületet. Érthető, hogy a kiegyezés utáni föllendüléskor először ezek az egyébként is gyakran sikeresebb tagozatok kaphattak saját otthont. 1875-ben nyílt meg a Népszínház, 1884-ben az Operaház, majd nemsokára a magántőke is „színre" lépett, megérezve az üzlet lehetőségét. letett a Nemzeti Színház társulata, és hamarosan visszaköltözött a sebtiben helyreállított Blaha Lujza téri épületbe, amely lassacskán szintén megkapta a „régi" jelzőt, mint elődje a századfordulón. Újjászületett tehát a kérdés: hol épüljön az új? 1946-ban a Haladás című hetilapban nyilatkozott a „színházépítés egyik nemzetközi művésze és szakértője" (Kaufmann Oszkár ?), és bírálta azt a tervet, hogy a Grassalkovich-féle telekre építsék fel a Nemzetit, együtt a rádió és a TV pompás palotájával. Nem találta indokoltnak a közös épületet, a közlekedési és városrendezési szempontok háttérbe szorítását azon az áron, hogy külföldről nyerne anyagi támogatást a tervezett központ. Ellenjavaslata a Sztálin tér volt — vagyis a volt Erzsébet, a mai Engels tér —, de ezt sem tartotta megfontolt, végleges javaslatnak: „... nem szabad ezt a kérdést elhamarkodni: Nemzeti Színházat nem építünk minden tíz évben, inkább legyünk kicsit türelemmel, ha eddig tudtunk várni. .." 1949-ben Rákosi Mátyás bejelentette, hogy az ötéves terv során fölépítjük az új Nemzeti Színházat. Az elhelyezés kérdése természetesen újra vitát provokált. A többségükben már ismert belvárosi helyszínekkel szemben — a mai Roosevelt tér, a Vörösmarty tér (a Vigadó mögött), a romos Lloyd-palota és a Vígszínház — már egy új terület is szerepelt, mégpedig azzal az indoklással, hogy az nem esik távol az új közönségtől, a munkásosz-Elhelyezési tervpályázat 1965-ben. Hofer Miklósnak és munkatársainak vázlata. Balra a Lenin-szobor Balázs Gyula javaslata 1928-ból: színház a Rókus-kórház helyén Az új színházak pompájának fényében az „öreg" Nemzeti sorsa lassan megpecsételődött — anélkül, hogy valóban megépült volna az új. 1908-ban a társulat átköltözött a bérbe vett Népszínházba, amit a prózai színészek hombárnak neveztek, és a társulat régi tagjai még Major Tamásnak is „megsúgták", amikor a harmincas években odaszerződött: ez nem az igazi Nemzeti. A Népszínházat persze csak ideiglenesen szánták Nemzetinek, s az új épület tervezésére 1912-ben pályázatot hirdettek. 1917-re kívántak új színházat emelni a réginek a helyére. A szakmabeliek támadták ugyan a telekválasztást, de erősebb érvnek bizonyult az egykori adományozó kikötése... 1913-ban le is bontották a régi színházat, de aztán a telek üres maradt. Mindmáig. 1927-ben, tíz évvel a Nemzeti centenáriuma előtt, amikor újra fölmerült az építkezés ügye, még mindig kísértett a régi telek és Tőry Emil—Pogány Móric elgondolása, akik az 1912-es pályázat második fordulója után kaptak tervezési megbízást. íme, néhány akkori variáció az eredeti elképzelésből kiindulva (szabadon álló színház a Kerepesi út jobb oldalán): — Kamaraszínház a jobb oldalon, Nagyszínház a másikon, a teret a Dohány utca felé átnyitva (Pál Hugó). — Hasonló elrendezés, de mindkét színház átlós hossztengellyel (Póka—Pivny Béla). — Mindkét oldalon egy felhőkarcoló (a Klotild-paloták mintájára), a jobb oldali alsó szintjén a színház (Jakab Dezső). — Szabadon álló színházépület (3500 fős operaház) a Kerepesi út tengelyében. (!) (Rozinay István). — Jobb oldalon a Tőry—Pogány tervezte színház; impozáns diadalkapu köti össze a Kerepesi út másik oldalán álló kicsinyített másával, amely kamaraszínház vagy egyéb középület lehet (Rakovszky Iván—Kaffka Péter). Szóba kerültek természetesen más helyszínek is: — A Károlyi-palota és -kert telke (Padányi Gulyás Jenő). Korábbi változata: Ámon József, 1901. — Tőry és Pogány terve áthelyezve az Erzsébet térre (ma Engels tér), ami több változatban szóba került már az Operaház építése előtt is (Plete Ferenc). — TJj színházépület a Rókuskórház helyén, üzemházzal a Stáhly utcában, megteremtve ezáltal egy új színházi csomópontot, együtt a Népszínházzal (Balázs Gyula). 1937-ben a Nemzeti Színház 100 éves jubileuma még mindig az egykori Népszínházban éri a társulatot. A centenárium alkalmából rendezett kiállításon a Tőry — Pogány-féle terv csak gipszmodellel szerepelt, a helyszínt pedig csak annyiban módosították, hogy a kereszteződés forgalmának biztosítására odébb helyezték volna az épületet a Kálvin tér irányába, föláldozva az egyetem műemlék épületeinek egy részét... A felszabadulás után újjászütálytól. Ez a terület a Városliget széle a Dózsa György úton, a mai Gorkij fasor torkolatánál. Új program megfogalmazásával ismét megkezdték az előkészületeket a tervezésre, habár a helyszín kérdése még nem dőlt el. Véget ért az első ötéves terv, de a színház nem épült föl. Nem ez volt a terv egyetlen túlfeszített eleme. A Nemzeti Színház épülete előtörténetének eddigi utolsó fejezete 1964-ben kezdődött, azzal a döntéssel, hogy a metró építése miatt le kell bontani a Blaha Lujza téri színházat. Újabb ideiglenes költözések mellett ismét megkezdődött a tervezés. Előbb az új színház környékének rendezésére írtak ki tervpályázatot (1964), majd magára az épületre (1965). A helyszín a Dózsa György út, ahol az épület magába foglalná a felvonulási tér dísztribünjét is. Bár az elhelyezési pályázat idején voltak ellenvélemények, a tervek már erre a terepre készültek. Az építészeti pályázat első díját nem adták ki. Az egyik második díjas, Hofer Miklós kapott megbízást az épület tervezésére. Azóta is ez a terv szerepel mint az új Nemzeti Színház terve. Ma ismét olyan periódusba értünk, amikor egy újabb nekibuzdulás előtt érdemes megfontolni, amit Széchenyi írt a kezdet kezdetén: „Óhajtásom: Számosb játékszínnek létrehozása; javaslatom pedig ennek elérésére: Egyesült erővel mindenek előtt egyetlenegyet hozni tökéletes rendbe, s aztán egy másikat; azaz: nem több követ emelni egyszerre, hanem egyiket a másik után." 14