Budapest, 1983. (21. évfolyam)
3. szám március - Tóth Miklós: Fától az erdőt
san tudjuk, élőfakészletünk évtizdeken át nem fog csökkenni, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy közel állandó éves igényeink úgy elégülhetnek ki, hogy még unokáink számára is bőven akad fa az erdőben. A növedék az élőfakészletre egy év alatt ránövő fapalást térfogata. Ha ennél kevesebbet vágunk ki országosan, akkor élőfakészletünk nő, tehát nagy baj nem lehet. A növedék kitermelt részaránya, az úgynevezett hozadék hazánkban az utóbbi tíz évben egyenletesen növekszik. De ugyanez a helyzet az élőfakészlettel és a növedékkel is! A hazai fakitermelés szerkezete és területi eloszlása lehet hibás. A kitermelt összes mennyiségben „elkövetett" hiba azonban csakis az, hogy a lehetségesnél kevesebbet vágunk! Kapott ezért az erdészet valaha is elmarasztalást a társadalomtól? Nyugodtan mondhatjuk: soha. Szabályozás és felügyelet A magyar erdészeti szakigazgatás talán egyedülálló a világon: irigyelt és követésre méltó információs rendszerrel dolgozik. Számítógépes adathordozón szerepel az ország összes erdőparcellájának napra kész, aktuális állapot- és tervadata, amelyből az erdőkezelők számára üzemterv készül. Az erdőtörvény előírja: üzemtervek szerint kell gazdálkodni. A rendszerben évente legalább egyszer átvezetnek minden bekövetkező módosulást (erdősítés, növekedés, tulajdonosváltozás, fakitermelés, természeti katasztrófák). A rendszer kiépítése 1965-ben indult meg. Az időszakos terepi felvételek, a helyi operatív felügyelet és a számítógépes nyilvántartás alapján pontosan nyomon követhető minden, ami a magyar erdőkben történik. Sőt, azoknak az eseményeknek a hatása is kimutatható, amelyek megtörténhettek volna, de valamilyen oknál fogva nem kö-FÓRUM vetkeztek be. Ennek a tartamossagot biztosító hozadékszabályozási rendszernek Magyarországon olyan szervezeti letéteményese is van, amely független az erdőt kezelő szervezetektől, és mint költségvetési szerv a társadalom hosszú távú igényeinek érvényesítésére hivatott az erdőgazdálkodásban. (MÉM Erdőrendezési Szolgálat, Állami Erdőfelügyelőségek.) Finom és érzékeny, sok szakmai részletkérdésben talán vitatható rendszerrel dolgozunk. De a vád, hogy kivágjuk, tönkretesszük az erdőt, légből kapott. Szakmánkban elég sok a neuralgikus pont, melyet a társadalom okkal és joggal bírálhatna, ami előre vinné a dolgokat. De nem teszi. Ki tudja, miért? Forró pontok Talán szabad néhány tippet adnom. Jó volna szaporítani a jelzéssel ellátott turistautakat. Jobban feltárni a nép számára az erdőt. Megszervezni az erdei táborozóhelyek hálózatát. Fokozni a szabadidősportok erdei válfajainak elterjesztését: íjászat, lovaglás, tájékozódási versenyek, bérvadászat és -horgászat — itthon maradt honfitársaink részére is. Kezdeményezhetnénk az erdei idegenvezetést, szép erdők létrehozását, csúnya és elhanyagolt erdők letermelését. Esetleg szót emelhetnénk azért is, hogy egy-egy régiót hagyjanak meg vadonszerűnek, parkoló, játszótér, esőbeálló, lóca, piknikhely meg egyéb kellemetességek nélkül. Van, aki ezek nélkül szereti az erdőt. „. Miért nem alakítunk társadalmi szervezeteket, klubokat, melyek a lakosság érdekeinek figyelembevételével befolyásolhatnák a helyi erdőgazdálkodást? Javasolhatnánk például, hogy a felhagyott erdei kisvasutak még meglévő pályaépítményein építsenek szalagutakat a kerékpárosok számára. Ezek vonalvezetése — emelkedőkkel és kanyarokkal — ideális kerékpárutat kínál. Még talán társadalmi munkát is megérne egy ilyen akció. Miért nem tiltakozunk az ellen, hogy a hazai asztalosipar még ma sem akarja tudomásul venni: a Kárpátokból már nem özönlik az olcsó fenyő. Nem tud és nem akar a hazai keményfával dolgozni. Nehezen verhető bele a szög? Jó volna a társadalom véleményét ismerni az ügyben is, hogy mi legyen a védett területekkel. Védeni csak azt lehet, amit bántanak, vagy bántani akarnak. Es ha nem akarják? Miként lehetne a védett értéket közkinccsé tenni, értékét növelni, fejleszteni? Tiltó táblákkal? Hiszen ott már nem vágják az erdőt. Ami a Buda vidéki erdők bekerítését illeti, tudom követni, amit mondanak. Érteni azonban én sem értem. 31