Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Tóth Miklós: Fától az erdőt

TÓTH MIKLÓS Fától az erdőt Miért irtják? Cseng a hivatali telefonom. Aggodalmas női hang kér, hogy segítsek: a Labanclesi ót végén vandalizmus folyik. Az erdőben vágják a fákat. Gyanús alakok, motorfűrésszel. Ha az erdőgazdaságtól vannak is, közbe kellene lépni, mentsük, ami menthető ... Barátom mostanság arról panaszkodik, hogy a budai hegyekről eltűnt az erdő. Azért, hogy a terveket teljesíthessék, az erdészek minden fát kivágnak. Nem lesz ennek jó vége! A debreceni Nagyerdő romlását sajtó és tévé siratja. Sajnos, okkal. A helybeli tudós biológiaprofesszor erélyesen mutat rá a tettesre: az erdőgazdaság a vétkes! Turista tisztségviselő ismerősöm szerint az még csak hagyján, hogy kivágjuk az erdőket — fő a haszon, ugyebár —, de legalább arra választ szeretne kapni, hogy a budai vadgazdaság miért kerítette be magát. Hogy oda ne járhasson a turista? Még azt a kis gombát és vadgyümölcsöt is sajnálják az embertől, amit a természet kínál, s gyűjtését a törvény engedélyezi? És mi folyik a kerítésen belül, vadászat? Az erdőben tekeregve néha becses közszemélyiséggel is találkozom. Beszédbe elegyedünk. Ha kiderül, hogy erdész vagyok, azonnal kapom a hideget-meleget. Esztelenül vágjuk a fát, oktalanul irtjuk a természetet. Majd adnának nekem az NSZK-beli zöldek, csak ott mernék ilyet... Próbálok magyarázkodni, igaz, nem túl nagy meggyőződéssel, mert még nem volt sikerem e téren. Van, aki figyel, a másik közbekérdez, a harmadik hümmögve bólogat. Akarva-akaratlan oda fut ki minden kérdés: ha az erdő kincs, akkor miért kell, nem válogatva az eszközökben, irtani? * Bírálóink jobbára laikusok. Érzik, többségben vannak, jó ügyet: társadalmi, nemzeti, népi érdekeket képviselnek. Igazukban nincs sok kétely. Indítékaik rendkívül nemesek, s ezt tudják is. Kifogásaik egyértelműek. Egy baj van: barikádot építenek, aztán ellenséget keresnek a túloldalra. Úgy látszik, most a dohányosok és a favágók vannak soron. A kritika címzettjei a szakemberek. Odaoda figyelnek a kifogásokra, de csak amúgy félfüllel. Az észrevételek egy része ugyanis naiv feltételezéseken vagy tájékozatlanságon alapszik. Cáfolatra sem érdemes. A szakember végzi a munkáját, sem ideje, sem kedve a közvéleményt afelől győzködni, ami számára tiszta és természetes. Van szegénynek éppen elég vitatkoznivalója szakmán belül, munkatársaival, ellenőreivel, feletteseivel. Különben is, a szakma egy kicsit meg van sértve. Bár harminchét éve a népgazdaság legjobban működő része, alig kap támogatást. S ezen felül, még bántják is . .. * Környezetünk leromlóban van, s ennek okait világméretű társadalmi kampány keresi. Idehaza valahogyan a tíz-tizenöt évvel ezelőtti amerikai és NSZK-beli helyzetre emlékeztet a közhangulat. Sokan vélik úgy, s nehéz is nem ezt gondolni, hogy az egész jelenség a farmer, a diszkó, a punk mintájára mozog, azaz divat: jön és megy. Nem az. Jött és marad, és remélhetőleg fejlődik. Hozzásegít az emberiség egyik alapvető problémájának megoldásához. Némi egyszerűsítéssel: az erdőgazdálkodás egy megújítható nyersanyagforrás ciklikus újratermelését végzi. Vet, ápol és arat. S mindezt azért teszi, mert a learatott terméket, a fát, a társadalom földolgozza és igényli. Ha nem aratunk, nincs hová vetni. A nemesített facsemetéket valahol a földbe kell ültetni. Ha a fa elvénült, s növekedését befejezte, ki kell vágni. Ha nem tesszük, évtizedeken keresztül halódik, végül elpusztul. Anyaga ekkor már használhatatlan. A búza aratása ellen senki sem tiltakozik, a kész árusertést is lelkiismeretfurdalás nélkül viszik a vágóhídra, bár a búzamező évekig teremné a búzát aratás nélkül, és szegény disznó is sok évig élhetne. Mezőgazdaság és erdészet nem ugyanaz. A fönti párhuzamba állítással azért játszadoztunk, hogy illusztráljuk az erdészetet ért bírálatok hibás irányát. Az erdő, a faanyag-kibocsátás mellett, szabályozza az éghajlatot, gyűjti és tárolja a csapadékvizet, élőhelyet biztosít az állatvilág számára, védi az emberi létesítményeket és tevékenységeket; terepet ad a turistának, a szabadidősportok kedvelőinek és a szerelmeseknek. Az emberi tudatban az erdő manapság már szinte azonos a természettel. Egyre fontosabb lesz, fenntartása társadalmi ügy. Ennek egyik megnyilvánulása a közfigyelem erősödése, amit az erdőgazdálkodók örömmel vesznek. Tény azonban: az érett, tovább már nem növő fák kivágása az erdő funkcióit nem zavarja alapvetően. A sok félreértés közül némelyiket tisztázni szükséges. Az erdő nem tartozik a szabad javak körébe. Pénz és verejték szülötte. Megbízott kezelője van és törvényes tulajdonosa. Ennek ellenére, éppen sokféle funkciója miatt, az erdő — bárkinek birtokívén szerepeljen is — bizonyos értelemben a népé. Mindannyiunké. Kezelése, a termelés ütemezése csakis nemzeti felelősségérzettel folyhat, s ezért joga van minden magyar állampolgárnak véleményt nyilvánítani. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ettől már okvetlenül igaza is van. Erdőművelők, favágók, fuvarosok, erdészek, vadászok Az erdész a köztudatban: zöld kalpag, puska a vállon, séta az erdei ösvényen, nyugalom, egészség, jólét és boldogság. Ezzel az idilli képpel szemben áll a való. Az erdészeti dolgozók a leggyengébben javadalmazott társadalmi tömbbe tartoznak. Foglalkozásukkal járó betegségek: keringési és emésztőszervi bántalmak, reuma, vibrációs megbetegedések gondoskodnak arról, hogy ne tölthessenek hosszú éveket nyugdíjban. Nemrégiben, amikor luxusautók vezetőinek öltönyt, bundát, kesztyűt, munkaruhát adtak, az erdészeti dolgozók jó részének semmi néven nevezhető védő- és munkaruha nem járt. Valahai erdőmunkások, erdésztechnikusok és erdőmérnökök ezrei dolgoznak más szektorokban, bányában, iparban és egyebütt, ahol magasabb a jövedelem. A városi élet kellemetességei és — nem tévedés! — az egészségesebb munkakörülmények csábították el őket köreinkből. Mindezek semmiképpen sem mentesítik az erdészeti dolgozókat az elkövetett hibáktól, illetve újabb hibák elkövetésétől. A ma is oly szívesen emlegetett emberi tényezőkre figyelve azonban jó, ha nem feledjük: a magyar erdészet dolgozói között egy sincs, akit jövedelmének nagysága tartana munkahelyén. Azon csak töprenghetünk, hogy mikor következik be változás. Az erdőterület Az erdőterület fennmaradása, illetve szükség szerinti növelése általános társadalmi érdek. Ezt az érdeket még azokban az országokban is igyekeznek megfelelően képviselni, ahol a társadalom vezetőinek 28