Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Marjai Márton: Egy képmutogató-tábla

Ezt a „szomorú históriát" képmutogató-táblán találtam meg, amelyet még a múlt században használt a vásározó mutatványos. Pálcájával mutatta sorban a megfestett jeleneteket, és énekelte hozzá a megfelelő strófát. Ilyen volt az audiovizuális tömegkommunikáció a filmet és a televiziót megelőző évszázadokban, Londontól Debrecenig. Mert így látjuk a képmutogatót a híres angol realista rajzoló, Hogarth XVIII. századi képein és a debreceni „sokadalomban" egyaránt. így látta azt Arany János is, aki remek balladájában így jeleníti meg a harsány képmutogatást: De csak lencse, borsó tisztességben vágynák, Az szegény kapások halat tiém kaphatnak. Reggel az papok, ha böjtökben felkelnek, Kelletlen az haltul igen birbitelnek, Sok precest olvasnak, egyházat kerengnek, Honnét halat hoznak, mindenfelé néznek. (Ennek hiteléül megjegyezhető, hogy Szkhárosi Horváth András előzőleg maga is talán úgy élt mint szerzetes papi) Debreceni sokadalom! Nézz e képre, halld meg dalom: Szomorú történet esett, — Kin sok jámbor sziv megesett — E szomorú időben; Arrul szerzék ez új verset Ebben az esztendőben. Debrecenből való az itt közölt história képes táblája. Magyarországon ez az egyetlen fennmaradt emléke ennek a vásári szórakoztatásnak — megtekinthető a Színháztörténeti Intézetben. Többen is hírt adtak a képmutogatók témaköréről: árvíz, gyilkosság, betyártörténet és minden olyan esemény, mely vonzotta a közönséget. Szóvá teszik a híradások azt is, hogy a mutatványosok többnyire idegen, német nyelvű előadók lévén, „derekasan" törték a magyar nyelvet, sokszor — szándékuk ellenére — a fordítottját mondták annak, amit akartak, és így még nevetségesebbé váltak. Az előttünk levő történet csak első pillantásra „vérgőzös", ahogyan azt Pogány Péter A magyar ponyva tüköré című nagy könyvében teljesen félreértette. Ehhez bizonyára hozzájárult a versek végén álló moralizáló tanulság is. Valójában szinte minden népköltészeti alkotás jelképekben, jelmezben jelentkezik. Ennek a ténynek az ismerete nélkül meg sem közelíthető. Tehát a jelmezek mögött meg kell keresni az igazi szereplőket, az igazi témát és konfliktust. Gulyás Miska — a gulyásos hús. Káposzta Sári az a gyakorta feltálalt káposzta, amelyhez a diákság, katonaság, szegény ember többnyire csak várja, de nem kapja meg a húst. Ellenben a káposztát a csíkhoz — halfajta — kényszeríti apja. De ez nem jó Sárinak. Az csak természetes, hogy az ő anyja a fazék, amelyben megfő a csíkos, böjtös káposzta a nagyhéti böjtös napokban, húsvét előtt. Ugyanezen böjti cibere és a húskonc (darab) konfliktusát mutatja be Szhárosi Horváth András (Tállya, 1544) a Ketfele hitről című versében: Ütközet nagy leszen mindenkor farsangban, Mikor Czibere bán beszáll az Bánságban,' Koncz vajda haragszik, dúl-fúl haragjában, Mert nincs tisztessége az negyvenhat napban. Vagyis böjtidőben tiltották a húsevést, csak halat lehetett fogyasztani. Erre nézve Szkhárosi így folytatja erőteljes, kifejező versét: Óh mely szemérem ez a sós szalonnának, Az disznó soldornak, hogy füstön hallgatnak, 1 Ez esetben a bűnbánati hét! Üstökös 1872 Gadányi György reprodukciói Szkhárosi Horváth András versezete nyomán mi most a Káposzta Sári történetéből megértjük, hogy miért maradt csík nélkül is a főzelék. A nagy vásárok egyszerű embere saját sanyarú sorsára, étrendjére ismert, és szórakozott az ötletes feltálaláson. Mert ne higgyük ám a nem éppen szabályos magyar nyelvű szövegről, hogy idegen Bänkelsänger vagy cantanbanco (canta'n banco), lócán éneklő — így hívták őket — törte kerékbe. A Gulyás Miska és Káposzta Sári esetében erről szó sincs. Ez a kerékbetörés csak arra való, hogy Pogány Pétert, Visky Károlyt megtévessze, illetve a népet felvilágosítsa, „ . . . hogy azok miatt nem jut hús a káposztába, akik a levert szabadságharc után megszállták az országot, és előre eleszik a káposztábavalót." Mert igazán senki nem képzelheti, hogy idegen nyelvű szerző úgy eljátszhatott a magyar nyelvvel, a figura etymologica lehetőségeinek finom árnyalataival mint itt. Tanulj ebből, minden apa-zanya, kit lány szeret, annak adatik! Mert ha a lány fáj a sztvéban-ben, bánatában megbolondulik. Fertig! Fertig: kész, tudniillik a történetnek vége, az előadásnak vége, a szülők is „készre" tették házasítási tervüket, harangoztatnak!, mert a -ban, -ben rag játéka és az új sor „bánatában" szó kezdete harangozás, ha odaképzeljük a hangsúlyozó előadást is. Ötletes, szellemes, tréfálkozó kollégiumi diákszerzőkre gyanakodhatunk. * Gulyás Miska és Káposzta Sári álszomorú történetének új fejezete folytatódon Budapesten, a Városligetben, a mutatványos téren, az Angol Parkban, a két világháború közötti időben. Az ilyen szereplőknek ugyanis nem árthat a formális halál, tovább élnek, ha társadalmi érdekű konfliktusuk megoldatlan marad. Márpedig a Miskáé és a Sárié az maradt, és még szaporodott is a háborús veszéllyel, amint azt Gora János 75 éves munkás fiatalon látta, és most elmondja. Gulyás Miskából kiskunmajsai bakter len, lengette a piros zászlót, amit ugyebár egy MAV-alkalmazott kezéből sem csendőrség, sem rendőrség el nem ragadhatott. Feleségével, Káposzta Zsuzsival boldogan élnek a bakterházban. Gulyás Miska így jellemzi ezt az állapotot a közönség előtt: „Tudjátok, amíg magam voltam, az sem volt, aki felvarrja a gombot az ingemre! Most már, mikor van feleségem, nincs ingem, amire felvarrja a gombot! (Szétnyitja kabátját és mutatja is meztelen mellét; a hatás frenetikus.) Azt kérdik tőle: — Mit csinálsz, Mihály, ha jobbról jön a vonat? — Mit csinálnék — feleli —, jobbra integetek ezzel a piros zászlóval! — Hát ha balról jön? — Akkor balra integetek! — Mit csinálsz, ha jobbról, balról egyszerre jön vonat ?a Mihály kész a válasszal: — Beszólok az anyjuknak: Zsuzsi, asszony! Gyere ki, mert még ilyent nem láttál Kiskunmajsán!" Sajnos, tudjuk, hogy jött a két ellenvonat —megkezdődött a második világháború, amilyent nem láttunk még nemcsak Kiskunmajsán, hanem a „mutatványos téren", az Angol Parkban sem. * A képmutogatók klasszikus történetei közül megemlíteném még a Váradi kapitány lányát (a mennybe szólított lány), az Erdészlányt — ennek a dallama ma is közismert. Szinte teljesen bizonyítható, hogy a millennium körülményei között sokoldalúan történetivé előléptetett Szilágyi— Szilvási és Hajmási—Hagymási „históriás" ének és népballadai változata is allegória, akárcsak a Czibere bán és Koncz vajda vidám küzdelme. A Szilágyi és Hajmási balladával kapasolatos elmélet azonban csak feltevés, s ezért további vizsgálatra szorul. Marjai Márton 23