Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Budapest postája

tettünk egy közérdeklődésre számot tartó témát: az igények növekedését. Mi a helyzet e téren? — A növekvő energiaigényeket a jövőben is ki tudjuk elégíteni. Transzformátor körzeteinknek nagyjából tíz százaléka zárolt, ami azt jelenti, hogy ezekben rövidebb-hosszabb ideig csak korlátozott bővítéseket engedélyezünk, vagy még azt sem. Ennek az a fő oka, hogy a hálózatépítésben elmaradtunk a kívánt ütemtől. Ezt a hátrányt a termelési folyamatunkba már szervesen beépített intenzív fejlesztő munka segítségével megpróbáljuk kiegyenlíteni. A technológiai fejlesztés mellett foglalkozunk hálózattervezéssel is. Az operatív éves tervek keretében készülő új hálózatainkhoz szükséges beruházásokra 700 millió forintot fordítunk évente. Az elkészült hálózatokat azután magunk üzemeltetjük, azaz igen kom plex tevékenységet végzün k. — Állandóan növekszik a szolgáltatásunk minősége iránti igény is. Ennek érdekében igyekszünk az állomások folyamatos kezelését és ellenőrzését, a megfelelő hálózati helyzet kialakítását, s végül az üzemzavar-elhárítást és az ügyeleti szolgálatot úgy megszervezni, hogy mindez együtt egy pontos és minőségileg magasabb rendű tevékenységet eredményezzen. — Környező világunkban ma kulcskérdés az energia. Egyremásra kapunk híreket különböző korlátozó intézkedésekről is. Ön szerint minek köszönhető, hogy a magyar fogyasztó mindebből — hál'istennek — még nem kapott „ízelítőt"? — Stabilitásunkat elsősorban a hazai erőművek által termelt és az importált elektromos árammal biztosított, jól átgondolt és felépített villamosenergia-rendszernek köszönhetjük. Ehhez járul még a körültekintő villamosenergia-gazdálkodás, amely főként a nagy fogyasztókkal történő rendszeres közös felmérésekben, elemzésekben és az ösztönző tarifarendszerben nyilvánul meg. — Végezetül hadd kérdezzem meg: milyen gondok megoldásában nyújthatnának segítséget önöknek a fogyasztók? — Több, látszólag egymástól távol eső területet említenék. Évről évre komoly problémát okoz nekünk a rongálás. Föld alatti kábeleinket igensokszorelszakítják, tönkreteszik. Ez anyagi, erkölcsi károkat okoz azáltal, hogy az érintett területeken rövidebb-hosszabb ideig áramkimaradás van. S ez jogosan bosszantja az embereket. Nagy terheket ró ránk a közvilágítás fenntartása. Elég, ha csak azt említem, hogy egy ostornyeles kandeláber lámpacseréje minimálisan 3000 forintba kerül. Ezúton is szeretnénk arra kérni mindenkit, hogy közös összefogással akadályozzuk meg a szándékos rongálásokat, amelyek évi átlagban tízmillió forintos károkat okoznak. — Megragadom az alkalmat arra is, hogy ismételten felhívjam a figyelmet: a villamos energia „láthatatlan", épp ezért nem lebecsülendő veszélyforrás is lehet. A laikusok és a szakemberek többnyire tisztelettel viseltetnek iránta, ám a kevésbé tájékozott, de túl magabiztos emberek számára halálos csapda is lehet. Ez elkerülendő, kérjük, bízzák az elektromos munkát, szerelést, a hibák kijavítását szakemberekre. (x) 47